168465. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biokémiai úton oxidálható anyagot tartalmazó víz kezelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1970. VII. 2. (UI—161) Bejelentés elsőbbsége: 1969. VII. 2. (Száma: 838 499) Amerikai Egyesült Államok Közzététel napja: 1975. XI. 28. Megjelent: 1977. VI. 30. 168465 Nemzetközi osztályozás C 02 c 1/00 Feltaláló: Mc Whriter John Ruben mérnök, Williamsville, New York, Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Union Carbide Corporation New York, Amerikai Egyesült Államok Eljárás biokémiai úton oxidálható anyagot tartalmazó víz kezelésére i A találmány tárgya eljárás biokémiai úton oxidálható anyagot tartalmazó víz, azaz háztartási és petrokémiai vagy papírüzemből származó vegyipari szennyvíz kezelésére a termelt iszap mennyiségének csökkentésére. A szennyvízkezelés tárgya általában a szennyvíz oxi- 5 génnel szembeni affinitásának csökkentése, amelyet mennyiségileg a ppm-ben mért biokémiai oxigén igénnyel (BOI) határoznak meg. A biokémiai úton oxidálható anyagtartalom csökkentésének egyik általánosan használt módszere az aktivált iszapos eljárás, amelyben a 10 teljes szilárdanyag- mennyiséget először például szűréssel eltávolítják, és a visszamaradó szennyvizet oxigéntartalmú gázzal és aktivált iszappal keverik össze. Az aktivált iszap aerob mikroorganizmusokat tartalmaz, amelyek képesek arra, hogy elegendő mennyiségű oxigén jelen- 15 létében a szennyvíz szervesanyag tartalmát adszorbeálják és asszimilálják, ezáltal a szerves anyagot olyan alakúvá változtassák, amely a tisztított víztől könnyen elválasztható. Normál körülmények mellett a kezelés során a szellőztető tartályban a baktériumok gyorsan 20 szaporodnak. Ha a biokémiai úton oxidálható anyag átalakításához szükséges idő letelt, a tisztított elfolyó vizet dekantálják, és az iszapot a derítő aljáról elvezetik. Az iszap egy részét recirkuláltatni kell a kezelőtartályba a belépő biokémiai úton oxidálható anyagot tártai- 25 mázó víz beoltására. A recirkuláltatott iszap általában nem lehet a derítőből elvett iszap 100%-a, vagyis a rendszer iszaptartalma fokozatosan megengedhetetlen szintre növekszik és túlterheli a rendszert. Legfeljebb az iszapnak mintegy 90%-a recirkuláltatható. Ennek megfelelő- 30 en a szokásos aktivált iszapos eljárás nettó iszaptermelése jelentős. ' Ugyanakkor a felesleges iszapot tovább kell kezelni ahhoz, hogy azt eltávolítás előtt nem rothadóvá alakítsák. Ennek általánosan alkalmazott módszere a hosszú ideig, pl. 30 napig tartó tárolással történő anaerob rothasztás, ezalatt a szerves anyag tökéletesen lebomlik. A hosszú tartózkodási idő biztosítására és a kellemetlen gázok kiszabadulásának elkerülésére nagy fedett tartályokat alkalmaznak, ennek ellenére az anaerob rothasztás után megmaradó szilárd anyag még a felesleges iszap eredeti térfogatának 40—50%-át tartalmazhatja. Az iszap kezelése költséges, és a szennyvíz kezelés teljes költségének mintegy 35—40%-át teszi ki. Az autooxidáció (endogén légzés) jól ismert jelenség szennyvizek aktivált iszapos eljárással történő aerob kezelésében. Bőséges mennyiségű oldott oxigén jelenlétében, ugyanakkor nagy mennyiségű szerves tápanyag (a szennyvízből) távollétében a baktériumokat tartalmazó iszap bizonyos mértékig önfogyasztóvá válik. Ilyen körülmények között a nettó iszaptermelés sebessége csökken. A korábbi eljárások szerint az autooxidáció sebessége általában túl kicsi ahhoz, hogy lényeges hatással legyen a nettó iszaptermelésre. Az aktivált iszapos eljárás jól ismert formája a hosszú ideig tartó szellőztetés, amely növeli az autooxidáció mértékét és csökkenti a nettó iszaptermelést. Ezáltal azonban a kezelőtartályok mérete és/vagy száma nagy mértékben megnő, így a szennyvíz tartózkodási ideje a szokásos 4—6 óráról legalább 18— 168465 1
