168411. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pentanol-származékok előállítására
168411 3 4 teni lehet, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek alkalmasak pszihés zavarok kezelésére. A vegyületekkel a dózistól függően enyhe szedatív hatást lehet elérni vagy regenerálni lehet a megzavart szellemi működést. A regeneráló hatást a vegyületek olyan kis dózisban fejtik ki, amely még nem idéz elő szedációt; az enyhe szedatív hatást nagyobb dózisokkal lehet elérni. Ismeretes, hogy az erős depresszióban levő pácienseket antidepresszánsokkal kezelve a depressziós tünetek múlásával — ahogy a páciens felismeri deprimált állapotát - félelmi tünetek lépnek fel. A jelenséget Rech és Moore „Introduction to Psychopharmacology" c. művében (337. oldal, 1971) a következőképpen írja le: „Közlemények beszámolnak róla, hogy az antidepresszáns kezelés kezdeti stádiumában a páciensek öngyilkosságot kísérelnek meg, mihelyt látják a javulás objektív jeleit. Az eredményes kezelésnek ezt a paradox jelenségét azzal magyarázhatjuk, hogy a pszihomotorikus energia ebben a stádiumban annyira növekszik, hogy a páciens már képes az öngyilkosságot kívánni, ugyanakkor még erősen szenved a depressziótól". Az ismert antidepresszánsok fenti félelemkeltő mellékreakciójának ellensúlyozására a szakorvosok az antidepresszánsok mellett anxiolitikus hatású trankvillánsokat adnak a kezelt személyeknek. Mivel a félelemérzés kisebb-nagyobb mértékben az összes depressziós eset kísérőjelensége, mindig szükség van a félelmi feszültség oldására. Éppen ezért számos gyógyászati kompozíció tartalmaz az antidepresszánsok mellett trankvilláns hatású szereket is, mivel az ismert antidepresszánsok nagy többsége nem rendelkezik trankvilláns hatással. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyógyászati szempontból azért rendkívül értékesek, mert kis toxicitás mellett mind antidepresszáns, mind pedig anxiolitikus-típusú trankvilláns hatást is kifejtenek. A vegyületek gyógyászati alkalmazásával tehát szükségtelenné válik, hogy a terápia során kombinációban vagy külön-külön antidepresszáns és trankvilláns hatású szereket alkalmazzanak. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek további sajátossága, hogy sem antidepresszáns tulajdonságaik, sem trankvilláns tulajdonságaik intenzitása nem éri el azokat a farmakonokat, amelyek kizárólag csak az egyik hatással rendelkeznek. A szóban forgó vegyületek oly módon egyesítik magukban a fenti két farmakológiai hatást, hogy a trankvilláns hatás megkönnyíti a vegyületek antidepresszáns hatásának kifejtését. Ennek oka a félelem fent ismertetett szerepe a deprimált páciens viselkedésében. Ilyen módon a páciens a vegyület mindkét hatásának csak előnyét élvezi és nincs kitéve az antidepresszánsok és trakvillánsok külön-külön történő adagolásánál olyan gyakran fellépő mellékhatásoknak. Ismeretesek trankvilláns-hatással rendelkező antidepresszánsok is, ezekre a vegyületekre példaként bizonyos háromgyűrűs antidepresszánsokat említettünk meg. Ezek a vegyületek azonban antikolinerg jellegű mellékhatásokkal rendelkeznek, így szájszárazságot, látászavarokat, izzadást és tachicardiát váltanak ki. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek ezzel szemben az antidepresszáns és trankvilláns hatás biztosításához szükséges dózisokban nem váltanak ki ilyen mellékhatásokat. Az ismert háromgyűrűs antidepresszánsok további hátránya az, hogy e vegyületekkel epilepsziás pácienseket kezelve szükség van az antikonvulzáns szerek dózisának növelésére. Az ismert szerek e hátránya a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel szintén kiküszöbölhető, mivel ezek a szerek az antidepresszáns és trankvilláns hatás kifejtéséhez szükséges dózisban jelentős nagyságú antikonvulzáns hatást is kifejtenek. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket trankvilláns hatásuk alapján a minor trankvillánsok csoportjába sorolhatjuk be. (Ide tartoznak a kataleptikus hatást nem mutató antikonvulzánsok, anxiolitikumok és antiagresszív hatást kifejtő vegyületek). Mint a későbbiekben bemutatjuk, a szóban forgó vegyületek 50%-os neurotoxikus dózisa is igen alacsony. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületeket éppen ezért a benzdiazepin-típusú származékokhoz lehet hasonlítani. A két vegyületcsoport azonban annyiban különbözik egymástól, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek nem fejtenek ki izomrelaxáns hatást és így nem idéznek elő fáradtságot és mozgászavarokra való hajlamot. Az a tény, hogy a találmány szerinti vegyületek a trankvilláns hatás kifejtéséhez szükséges dózisban nem rendelkeznek szedatív hatással igen előnyös olyan kóresetekben, ahol a kezelésnél nincs szedálásra szükség. A depresszió — a fájdalomhoz hasonlóan — igen sokféle típusú lehet és az egyik legelterjedtebb kórnak tekinthető. Ennek következtében a kezelést végző orvosnak igen nehéz a rendelkezésre álló antidepresszáns szerek közül választani és eldönteni, hogy az adott esetben várhatóan melyik szer lesz hatásos. A depressziós esetek kezelésénél a pszihiáter gyakran arra kényszerül, hogy a különböző antidepresszáns hatású szereket egymás után próbálja ki és ilyen módon válassza ki a legalkalmasabbat. Megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek ebből a szempontból is értékesek: az ismert szerek körét értékes módon gyarapítják és előnyösen használhatók azokban az esetekben is, amikor valamely szer a kezelés során hatástalanná vált (például a páciens állapotának vagy habitusának megváltozása következtében). Az találtuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek közül különösen a 4-n-propil-3-heptanol karbamát és a 4-n-propil-3-heptanol rendelkezik kiemelkedő antidepresszáns és trankvilláns hatással. A továbbiakban megadjuk e vegyületek farmakológiai vizsgálati eredményeit. A vegyületeket „A" és „B" vegyület jelöléssel rövidítjük. A farmakológiai vizsgálatok során egyrészt a vegyületek toxicitását határoztuk meg, másrészt olyan tulajdonságokat vizsgáltunk, amelyek lehetővé teszik a vegyületek trankvillánsként és antidepresszánsként történő alkalmazását. 1. Akut toxicitás A vegyületek LDS0 -értékét OF! törzsbeli hím egereken határoztuk meg. A vizsgált termékeket Karber és Behrens eljárása szerint intraperitoneális 2
