168409. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mozgó pályaszakasz mentén történő sík préselésére

168409 3 4 mindig lesznek olyan zónák benne, amelyek préseléékor nagyobb ellenállásúak, mint a szomszédos zónák. A nagyobb nyomást igénylő zónák a formálószalagot támasztó görgőnek a zóna fölötti, nagyobb előresietését okozzák, mint a szomszédos zónák. Ez a 5 jelenség növeli a kisátmérőjű görgők előresietését. A meghajlott görgők forgásánál nagyon jelentős feszültségek lépnek fel a görgőben. Különösen jelentős továbbá, hogy egy ilyen meghajlított görgőnek nagyon kedvezőtlen gördülési tulajdonságai vannak, 10 mivel a görgő tengelye a haladási irányra nem pontosan merőleges. Ha a görgő nem lenne befogva, ez a görgő oldalirányú eltolását, okozná. Ezt az oldalirány-eltolást a görgők vezetése nagy erők fellépte mellett akadályozza meg. Ennek érdekében a 15 formálószalagokat és a támasztóállványzatokat, valamint ezekhez képest a görgőket oldalirányban rögzíteni kell. Az egyes tárcsák — amelyekből a meghajlított görgő elméletileg felépíthető — a különböző szakaszokon a haladási irányhoz képest szöget bezáró 20 pályán futnak, de csak a haladási irányban tudnak tovább mozogni. Ezért tiszta legördülés nem jön létre. A formálószalag továbbítása a támasztóállványzathoz képest ezért úgy történik, hogy közben a görgők z felfekvő felületükön eltolódnak, súrlódnak. 25 Ehhez jön még az a hatás, hogy azokon a helyeken, ahol a görgők hossztengelye merőleges a haladási irányra, más lesz a megtett út, mint azokon a helyeken, ahol a görgő hossztengelye nem merőleges a haladási irányra, így ezeken a helyeken a görgők 30 különböző szöggel fordulnak el, tehát csavarodnak. Minél nagyobb szögben tér el egy görgőszakasz hossztengelye a merőlegestől, annál hajlamosabb arra, hogy előresiessen. Ez a hatás önmagát erősíti, tehát tovább növeli a görgők hajlítását. 35 A görgőben ébredő reakcióerők a görgők meghatározott elcsavarodása után, annak további elcsavarodását a görgőnek a támasztófelületen történő csúsztatásával megakadályozzák. Ez jelentős súrlódást és kopást okoz a görgők felületén. 40 Nagy görgőnyomások esetén ezek a gördülési hibák jelentősek és károsak, az állandó súrlódás koptatja a görgőket és a formálószalagot. Ennek következtében a 2-2,5 m széles 10—20 m hosszú formálószakaszt viszonylag gyakran kell felújítani, a 45 görgőket és bizonyos esetekben a támasztófelületeket, valamint a formálószalagot cserélni, amely művelet nagyon költséges és a berendezés hosszabb kiesését okozza, amely különösen folyamatos működésű gyártószalagnál a szalag más gépeinek 50 kihasználását is lerontja. Ezért a leírt kopásjelenségek csökkentése nagyon nagyjelentőségű. Természetesen a súrlódások miatt a formálószalagok mozgatásához nagyobb teljesítmény szükséges. Mivel azon a vonóerők, amelyek ehhez szükségesek 55 különösen nagy présnyomás esetén nagyok — ilyen esetben a formálószalagokat elasztikus terhelhetőségük határáig igénybe veszik, — nagy nyomások« esetén különös gyakorlati jelentősége van a görgők futási tulaj donságai j avításának. 60 Azok a követelmények, amelyeket az előállított szalagszerű lapokkal szemben támasztunk nem csekélyek. Ha a görgő vagy a formálószalagok elhasználódtak, és a támasztóállványzatba belenyomódtak, akkor az előállított lapokban vastagságkülönbségek 65 lépnek fel, amelyek meghaladják a megengedett értéket. Ezenkívül ezek a kopások a görgők terhelésének és a hőátadás egyenletlenségének is okozói. Az 1 469 225 1. sz. francia leírás olyan berendezést ismertet, amelynél a pálya szélességét átfogó görgők helyett a pálya keresztirányában egymás mellett elhelyezett több görgőt alkalmaz, amelyek közül két-két szomszédos görgő csappal van összekötve. A szomszédos görgők között hosszirányú hevederek vannak elhelyezve. Ez a kiviteli alak működés szempontjából riem sokban különbözik a korábban leírt hosszúgörgős megoldástól. A görgők tengelyvonalának hajlásából származó erők közelítőleg azonosak, mint a korábban ismertetett megoldásnál. Ebben a megoldásban a fellépő erők hatása még kedvezőtlenebb, mint az előző megoldásban, mivel a görgők nem egy darabból állnak, hanem a csapoknál gyengítve vannak, így kisebb ellenállást fejthetnek ki a hajlító-igénybevétellel szemben. Ezenkívül azonban a belső hevederek révén további csatolás is fellép. A görgők nemcsak keresztirányban függnek össze, hanem a hosszirányban elől és hátul levő görgőkkel is, így hálószerű görgőmező van kiképezve. Emiatt egy helyi biba hatása továbbterjed a görgő csapján és a hevederen át a szomszédos görgőkre is. A 2 142 932 1. sz. USA leírás szerinti berendezéshez képest tehát a görgőilibák még jelentősebbek lesznek,, mivel egyetlen görgőn fellépő hiba közvetve az elől és hátul levő görgőkre is áttevődik. Míg ez a szabadalmi leírás a teljes pályaszélességet átfogó hosszú görgőket és a francia szabadalmi leírás egyes rövid, pályára keresztirányban összefüggő görgőkből álló görgősort alkalmaz, a 3 120 862 1. sz. USA szabadalmi leírás olyarTprésberendezést ír le, amelyben egymás mögött párhuzamosan futó hengeres görgők egymás mellett elrendezet sorai vannak alkalmazva. Ebben a megoldásban a hajlékony formálószalag helyett a pálya szélességét átfogó nyomófelületet képező görgősláncok vannak, amelyek a támasztási pontok között nem hajlanak be, és így a korábban tárgyalt problémák nem lépnek fel. A görgők pályájukon történő oldalirányú vezetésére a támasztóállványzatban is, láncokban is hornyok vannak kiképezve, amelyekben a görgők szabadon futnak és homlokfelületükkel a hornyok falának támaszkodnak. Az egyik kiviteli alak szerint a görgők közvetlen egymás mögött futnak, amely megoldásnál a görgők jelentős kerületi súrlódása lép fel. Az egymáshoz érő görgők ezen súrlódásának elkerülésére egy másik kiviteli formánál a görgők közé a gördülőcsapágyakhoz hasonló megoldással görgőkosarat helyeznek, amely a görgők között meghatározott távolságot tart. Ez a távolság a nem hajlítható láncszemek esetén a felületminőség szempontjából jelentéktelen, de a hajlékony formálószalagok szempontjából nem kívánatos, és csökkenti az egységnyi felületen átadható hőmennyiséget is. A görgőkosarak azért is alkalmatlanok, mert a görgőt a palástján támasztják. Ha a görgőkosarak hosszirányú erőt is átvisznek — ami a gyakorlatban a láncok egyenlőtlen futásánál általában előfordul —, akkor a súrlódó erők a görgők nagyátmérőjű felületén hatnak, így nagy fékezőnyomatékot fejtenek ki. Ezenkívül természetesen koptatják a görgőfelületet és a görgőkosarat, 2