168389. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokristályos cellulóz előállítására
MAGYAR SZABADALMI 168389 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: 0 Bejelentés napja: 1974. IX. 18. (FI-576) D 21 c 9/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. XI. 28. Megjelent: 1977. III. 31. Feltalálók: PÉTERY István vegyészmérnök, 3 7,5% SZATMÁRY Ede vegyész, 3 7,5% Dr. LÁNG Béla gyógyszerész, 25%, Budapest Tulajdonos: Finomvegyszer Szövetkezet, Budapest Eljárás mikrokristályos cellulóz előállítására 1 A találmány tárgya eljárás mikrokristályos cellulóz előállítására fizikai-kémiai behatással, lényeges mechanikai beavatkozás nélkül, amely mikrokistályos szerkezetű, finomszemcsés cellulóz kozmetikai, élelmiszeripari, édesipari, gyógyszeripari, analitikai és egyéb 5 felhasználásra kiválóan alkalmas. A cellulóz rostok felhasználásának sok évezredes hagyományaival szemben a mikrokristályos cellulóz alkalmazásának egy évtizednél alig hosszabb múltja van. A huszadik század ötvenes éveiben vált ismére- 10 tessé, hogy a cellulóz rostok olyan mikrokristályos alkotóelemeket is tartalmaznak, amelyeket nem rendezett kristályszerkezetű, amorf elemek tartanak össze. A finomszemcsés cellulóz, depolimerizált, mikrokristályos változataira és ezek gyakorlati jelentő- 15 ségére a kutatók a figyelmet csak a huszadik század hatvanas éveinek elején hívták fel [CA. Battista-P.A. Smith: Ind. Eng. Chem. 54, 9. sz. 20-29. o. (1962)]. Az azóta eltelt időben — figyelemmel e termék sokoldalú felhasználhatóságára — a mikrokristályos 20 cellulóz előállítását több szabadalom és szakközlemény ismertette. Többen leírták előnyös tulajdonságokkal rendelkező mikrokristályos cellulóz-féleségek előállítását cellulóz rostok savakkal vagy savanyú sókkal való 25 kezelése útján. A gyakorlatban a különféle töménységű sósavval való kezelés terjedt el, leginkább az amorf részek eltávolítására és a kristályos alkotóelemek elkülönítésére. Ismeretesek olyan eljárások is, amelyek részleges 30 sósavas hidrolizíst követően nedves vagy száraz mechanikai dezintegrálást alkalmaznak (228 805 sz. osztrák szabadalom). Egyes ismert eljárásokban mechanikai dezintegrálás mellett, vagy anélkül adalékanyagok alkalmazásával gátolják meg a mikrokristályos szemcsék hátrányos, ismételt tömörülését. Ilyen adalékanyagként például állati vagy növényi zsírokat, és olajokat, hosszú szénláncú alkoholokat, zsírsavakat, polioxietilén-származékokat használnak. Ezen eljárásokban az adalékanyaggal való kezelést a savas hidrolízis befejeztével, a vízoldható melléktermékek eltávolítása után, külön műveleti lépésként alkalmazzák. Az adalékanyagok vízben oldhatók, vagy hidrofil jellegűek, illetve zsiradékok (234 726 sz. osztrák szabadalom: 1 297 851. sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalom). Más eljárások kizárólag vízben többé, vagy kevésbé oldható adalékanyagokat alkalmaznak úgy, hogy azokat már a savas kezelés során adagolják a reakcióelegybe (272 373. sz. osztrák szabadalom; 467 809. sz. svájci szabadalom). Ez esetekben az eljárás kivitelezése ugyan egyetlen műveleti lépésben történik, de az adalékanyagok több irányú hátrányos hatást fejtenek ki. Egyrészt a cellulóz részecskék szolubilizálásával tetemesen növelik az anyagveszteséget, másrészt a szilárd és a folyékony fázis elválasztása során jelentősen nehezebbé teszi a reakcióelegy kezelését. Ritkák azok az eljárások, amelyekben a rostos cellulózt a savas hidrolízis előtt kezelik adalékanyag-* 168389 1
