168386. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tablettákhoz hasonló dózis-egységek előállítására

168386 3 4 tett granulák formájában tartalmazzák. A gyakorlat­ban azonban ezek a tabletták sem bizonyultak meg­felelőnek. A tabletták kohéziója sok esetben gyenge, és az ilyen típusú tabletták előállítására a hagyomá­nyos tablettázógépek nem mindig alkalmasak, ugyanis 5 nem biztosítható, hogy a présgép minden egyes tablettára azonos nyomást fejtsen ki. A tabletták porozitása ennek megfelelően változó lesz, és a különböző porozitású! tabletták kioldódása a gyomor-és bélnedvekben eltérő. A nyújtott gyógyászati hatású 10 tabletták előállításában alkalmazott kioldódást késlel­tető anyagok többsége (pl. a zsíros anyagok) nagy­mértékben megnehezíti a tablettapréselést. Az emlí­tett anyagokat tartalmazó tabletta-alapanyag pl. a préselő szerszámhoz ragad, vagy a granulákra felvitt 15 védőréteg összezúzódik. A találmány szerinti eljárással az.ismert eljárások és készítmények hátrányai kiküszöbölhetők. A talál­mány szerinti eljárás során a dózisegységet képező hordozóanyagba kisméretű granulákat (pl. kis szem- 20 cséket, gömböket, pasztülákat vagy porrészecskéket) ágyazunk be. A granulák kismennyiségű gyógyászati hatóanyagot, és legalább egy, a hatóanyagnak a gyomor- és bélrendszerben végbemenő kioldódását késleltető anyagot tartalmaznak. Hordozóanyagként 25 hő hatására megolvasztható, általában 37-150 °C, előnyösen 43—100 °C közötti olvadáspontú anya gokat alkalmazunk. A találmány szerinti eljárás lénye­gében abban áll, hogy első lépésben granulákat állítunk elő úgy, hogy a hatóanyagot megfelelően 30 megválasztott, hordozóanyag olvadáspontját legalább 2 C°-kal, előnyösen legalább 5 C°-kal meghaladó olvadáspontú anyaggal vagy anyagokkal elegyítjük vagy bevonjuk, majd a granulákat a hordozóanyagnak a kioldódást késleltető anyagok olvadáspontjánál ala- 35 csonyabb hőmérsékletű olvadékával egyenletesen ele­gyítjük (az olvadék egyes esetekben hatóanyagot is tartalmazhat, kioldódást késleltető anyagok nélkül), a kapott anyagot a dózisegységek méretének és alakjá­nak megfelelő méretű és alakú üregeket tartalmazó 40 öntőmintába öntjük, miközben az anyag hőmérsékle­tét úgy állítjuk be, hogy a hordozóanyag olvadék formájában, a granulák pedig szilárd állapotban legye­nek jelen, majd a képződött dózisegységeket lehűlés után eltávolítjuk az öntőmintából, és kívánt esetben 45 csekély mennyiségű, finoman eloszlatott hatóanyagot tartalmazó felületi réteggel bevonjuk. Az utóbbi lépésben általában hatóanyagot tartalmazó hagyo­mányos bevonóanyagokat (drazsírozó anyagokat) al­kalmazunk. 50 A kioldódást késleltető anyagokat, vagy azok elegyeit a továbbiakban segédanyagoknak nevezzük. A találmány szerint tehát egyszerű eljárással állíthatunk elő olyan dózisegységeket, amelyek ható­anyag-tartalma a gyomor- és bélrendszerben megfelelő 55 ütemben abszorbeálódik. A hatóanyag felszabadulása során a gyógyhatású anyag egyrészt a dózisegység felületéhez közel eső granulákból, másrészt az egy­mást követő időközökben szabaddá való granulákból oldódik ki. A segédanyagok és a hordozóanyagok 60 megfelelő megválasztásával ezt a két jelenséget úgy szabályozhatjuk, hogy a hatóanyag felszabadulása egyenletesen, és egy meghatározott időtartam alatt folyamatosan menjen végbe. Ha a dózisegység belsején.,, ben és/vagy a külön lépésben felvitt felületi rétegben) 65 „szabad" (azaz segédanyagot nem tartalmazó) ható­anyag van jelen, úgy a szabad hatóanyag-részecskék kioldódása a segédanyagot is tartalmazó granulák kioldódása előtt következik be. Ilyen készítményeket előnyösen akkor alkalmazunk, ha a hatóanyagot viszonylag nagy kezdeti dózisban kívánjuk beadni. Sok esetben azonban csak arra van szükség, hogy a hatóanyag meghatározott időtartam alatt egyenlete­sen szabaduljon fel. Az utóbbi esetben olyan dózis­egységeket alkalmazunk,; amelyekben a hatóanyag segédanyagot tartalmazó granulák formájában van jelen, és szabad hatóanyagot nem tartalmaznak. An­nak következtében, hogy a dózisegységeket öntési eljárással állítjuk elő, a granulák egyenletes eloszlás­ban, sértetlen állapotban ágyazódnak be a hordozó­anyagba. Tekintettel arra, hogy a hordozóanyag a gyomor- és bélrendszerben fokozatosan bomlik el, egymást követően egyre több és több granula válik szabaddá, és a segédanyag jelenléte miatt a hatóanyag kioldódása is fokozatosan megy végbe. Ennek megfe­lelően a hatóanyagot a gyomor- és bélnedvek rend­kívül egyenletesen és folyamatosan oldják ki. Az ismert komprimált tablettás készítmények al­kalmazásával elméletileg hasonló eredményhez jutha­tunk. A gyakorlatban azonban ezek a tabletták nem biztosítják a kívánt hatást többek között azért sem, mert a tablettázás során kifejtett mechanikai erő a granulákat összezúzhatja vagy deformálhatja. Tekin­tettel arra, hogy a hatóanyag először az összezúzott granulákból oldódik ki, az összezúzott granulákat tartalmazó tablettákból a hatóanyag nem abszorbeá­lódik a kívánt egyenletes mértékben. Hasonló folya­mat megy végbe a deformált granulák esetében, amelyeket a deformálás részben, vagy teljesen meg­foszt a védőrétegtől. A zsíros anyagokat tartalmazó granulák különösen hajlamosak deformálódásra. A felsorolt hátrányokon kívül meg kell említenünk, hogy a préselt tabletták kohéziója és porozitása változó, és ez tovább rontja a hatóanyag kioldódásá­nak egyenletességét pl. annak következtében, hogy a repedésekben vagy törésekben levő hatóanyag-részecs­kék korábban oldódnak ki. A találmány szerinti öntési eljárás további előnye, hogy az eljárás egyszerű, a hatóanyag finoman eloszt­ható a hordozóanyagban, a finom eloszlás a teljes eljárás folyamán fenntartható, és a'tablettapréselésnél előforduló nehézségek az öntési eljárásban nem lép­nek fel. Amint már korábban említettük, hordozóanyag­ként 37 C°-nál, előnyösen 40 C°-nál magasabb olva­dáspontú anyagokat alkalmazunk (nem kívánatos ugyanis, hogy a dózisegység a test hőmérsékletén megolvadjon). Célszerűen 43 C°-nál magasabb olva­dáspontú hordozóanyagokat használunk fel. Az öntési eljárás megkönnyítése érdekében általában legalább 20% hordozóanyagot tartalmazó dózisegysé­geket állítunk elő, kivételes esetekben azonban a kb. 10% hordozóanyagot tartalmazó elegyek is könnyen alakíthatók. Hordozóanyagként bármely olyan anya­got vagy elegyet felhasználhatunk, amely gyógyászati­lag elviselhető, olvadáspontja 37 C°-nál, előnyösen 43 C°-nál magasabb érték de célszerűen 150 C°-nál alacsonyabb érték—túl magas hőmérsékleteken ugyanis a hőérzékeny anyagok bomlást szenvedhetnek. A hordozóanyagnak továbbá a gyomor- és bélnedvek 2

Next

/
Thumbnails
Contents