168385. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy hőmérsékleten alaktartó wolframfém előállítására
MAGYAR SZABADALMI 168385 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: á) Bejelentés napja: 1974. III. 22. (EE-2226) B 01 J 17/36 H 01 K 1/08 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. X. 28. Megjelent: 1977. III. 31. Feltalálók: Dr. NEUGEBAUER Jenő vegyészmérnök (60%-ban) NAGY János vegyésztechnikus, (40%-ban), Budapest Tulajdonos: Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt., Budapest Eljárás nagy hőmérsékleten alaktartó wolframfém előállítására 1 A találmány wolframfém adalékok újszerű beviteli eljárására vonatkozik. ,Az eljárásban a kis százalékos pl. Al, Fe stb. - adalékot vegyület alakjában adagoljuk a wolfram-oxidot redukáló hidrogénáramba és így ezen adalékok beépítése a wolframfémbe lényegében 5 gázfázisból történik a wolframoxidok redukciójával egyidejűen. Találmányunk egy alkalmazási lehetőségeként az izzólámpák spirálisainak anyagául alkalmazott adalékolt wolfram előállítását nevezzük meg. Találmányunk lényegének kifejtése előtt — röviden 10 — vázolni kívánjuk annak műszaki hátterét, amivel egyben találmányunk főbb előnyeire is rámutatunk. A wolframfém előállításával foglalkozók körében közismert, hogy nagy hőmérsékletű alaktartás az un. „non sag" sajátság legnagyobb foka három vagy több 15 kis mennyiségű idegen anyag adagolásával érhető el. Ezeket a wolfram-oxidjához kell adagolni, annak fémporrá való redukálása előtt. Kálium, szilícium és alumínium a legismertebb adalékhármas, de ismeretes a technika jelen állása mellett, hogy ezek közül egyet, 20 vagy többet más elemekkel is lehet helyettesíteni, pl. a káliumot rubidiummal-talliummal; az alumíniumot galliummal. (L. 144.790 és 155.352 sz. magyar szabadalmi leírásokat.) Az is ismeretes, hogy egyes gyártó cégek a „non sag" sajátságot kisebb mértékben 25 érintő nátriumot, vasat, kobaltot is adagolnak. Mindezeket az eddig felsorolt idegen anyagokat vegyületeik oldatában hozzákeverik a wolfram-oxidhoz, pépet vagy szuszpenziót képeznek és azt beszárítják. Ismeretes olyan eljárás is, amelynél az oldószer 30 (leginkább víz ill. sav) olyan kevés, hogy por alakú elkeverésről lehet beszélni. Az így „preparált" anyag keverése és főleg beszárítása közben kémiai folyamatok is lejátszódnak, melyek a preparált oxid hidrogénben való fémporrá redukálása során folytatódnak. A redukció egy vagy két lépésben vezet wolframfémporig, melynek szemcséin és szemcséiben folysawal (-HF-) ki nem moshatóan helyezkednek el az említett adalékok, melyek a porkohászati rúd-, huzal-és lemezgyártás során a „non sag" sajátságokat biztosítják. A továbbiakban a szokásos és egyébként is ismert GK jelzést használjuk a K, Si, Al adalékkal elérhető ,„non sag" tulajdonságok és ilyen wolframfém fajta jelzésére és ezt elhatároljuk a K és Si — vegyületekkel elérhető kisebb mértékű „non sag" sajátosságú UC ill. NS - megjelöléssel ismert anyagoktól. Ismeretes az is, hogy a szokásos és fent vázolt preparálási módok csak akkor vezetnek GK sajátosságokhoz, ha a kész fémben maradó adalékok sokszorosát, tehát nagy felesleget adnak az alapanyaghoz, és ez, valamint más tényezők az adalékok egyenlőtlen elosztását, azonos GK sajátság reprodukálásának nehézségét eredményezik. Ennek kiküszöbölésére szolgál az az eljárás, melynél a redukciót két lépésben végezve olyan közbenső terméken végeznek intenzív keverést, őrlést, amely rendkívül kis szemcsékre tud szétesni. Ez WOi)S — W0 2 összetétel környékén áll fenn, amikor az anyag jelentős mennyiségű béta-wolframot tartalmaz (1-20%-ot). Ennek az eljárásnak -168385 1
