168319. lajstromszámú szabadalom • Nagyfrekvenciás iránycsatoló
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány Bejelentés napja: 1974. V. 3. (TA-1299) Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1977. III. 31. 168319 Nemzetközi osztályozás: H 01 p 5/14 Feltalálók: SZÉNÁSI Sándor villamosmérnök (50%) TÓTH Tamás villamosmérnök (35%) VÁRADI Szabó Mihály villamosmérnök (15%) Budapest Tulajdonos: Távközlési Kutató Intézet, Budapest Nagyfrekvenciás iránycsatoló 1 A találmány tárgya téglalap keresztmetszetű cső-^ tápvonalból és szalagtápvonalból felépített nagyfrekvenciás iránycsatoló, amely a működési frekvenciatartományban egyenletes csatolást biztosít. Az iránycsatolók egyik gyakori alkalmazási terű- 5 léte nagyfrekvenciás berendezésekben mérőpontok kialakítása. Az áramkörbe épített iránycsatolók segítségével az áramkör bontása nélkül ellenőrizni lehet a nagyfrekvenciás egységek működőképességét - ezen belül elsősorban a szintviszonyokat és az amplitúdó- 10 frekvencia karakterisztikát. Az itt alkalmazott iránycsatolókkal szemben általában két követelményt támasztanak; a szélessávú működést és a kis helyfoglalást. Számos alkalmazásban további követelmény, hogy egyrészt az iránycsatolókat téglalapkereszt- 15 metszetű csőtápvonalra kell megvalósítani, másrészt viszont a kicsatolt jelnek a koaxiális csatlakozón kell megjelennie a kedvező mérőpont kialakítása érdekében. A téglalap keresztmetszetű csőtápvonalra kidolgo- 20 zott nagyfrekvenciás iránycsatolóknak jelenleg több megoldása ismeretes. Jelentős számban alkalmaznak olyan iránycsatoló megoldásokat, amelyben téglalap keresztmetszetű csőtápvonalhoz egy másik téglalap keresztmetszetű csőtápvonalat csatolnak az egyik 25 közös oldalfalukra helyezett csatolónyíl^sok segítségével. A csatolásba hozott két téglalap keresztmet- , szetű csőtápvonal hossztengelye általában párhuzamos egymással, de ismert egymásra merőleges helyzetű elrendezés is. Ezek az iránycsatolók kedvező 30 elektromos jellemzőkkel rendelkeznek, méretük és alakjuk azonban kedvezőtlen. Koaxiális csatlakozóval ellátott mérőpont kialakításához külön koaxiális csőtápvonal átmenet beépítése szükséges az iránycsatolóba, ami további méretnövekedés mellett valósítható meg. Az iránycsatolók méreteinek csökkentése számos alkalmazásnál követelményként jelentkezik. A méretcsökkentés ismert módja az, hogy az iránycsatolókat nem csőtápvonalból, hanem koaxiális, szalag vagy mikroszalag tápvonalból alakítják ki. Ezeknél az iránycsatolóknál két azonos típusú és azonos elektromos tulajdonságú tápvonal kölcsönös csatolásáról van szó. Ebben az esetben az ismert megoldások sikerrel alkalmazhatók. Abban az esetben viszont, amikor valamely műszaki követelmény miatt csőtápvonalra kell kidolgozni az ismert megoldásokénál kisebb helyigényű iránycsatolót a csőtápvonalat — a csőtápvonalnál lényegesen kisebb méretekkel megvalósítható — koaxiális, — szalag, — vagy mikroszalag tápvonallal kell csatolásba hozni. Ilyenkor azonban a megoldandó műszaki problémák egész sorával találja szembe magát a tervező. A problémák egy része abból adódik, hogy különösen szalag és mikroszalag tápvonal esetén a csatolás számításához szükséges elektromos, vagy mágneses, vagy egyidejűleg mindkét térösszetevő pontos meghatározása nagyon bonyolult. Másrészről viszont irányhatással rendelkező csatoló szerkezet létrehozása csőtápvonal és koaxiális tápvonal, vagy csőtápvonal és szalagtápvonal esetleg mik-168319 1
