168233. lajstromszámú szabadalom • Eljárás könnyűbetontestek előállítására
3 168233 4 1 040 442 sz. angol szabadalmi leírás, amelyek közül az utóbbi tekinthető korszerűbbnek és előnyösebbnek. Amint már említettük, a beton térfogatsúlyának csökkentése addig semmiféle problémát nem okoz, 5 ameddig pusztán a nehéz adalékanyagok könnyű adalékanyagokkal való helyettesítésével történik a térfogatsúly-csökkentés. Annál több problémát vet fel és hátránnyal jár azonban az a módszer, amelyeknél levegőt vagy gázt juttatnak a betonanyag- 10 ba a térfogatsúly csökkentése érdekében. Ezek a hátrányok és problémák a következők: a) bizonyos anyagoszlop-magasságon, általában 0,6 m-en túl a betontestek anyagszerkezetének 15 homogenitása nem biztosítható, ami az ilyen betontestek használhatatlanságát eredményezi, b) amennyiben vasszereléssel ellátott könnyűbeton-testekről van szó, a betonmassza acélbetét körüli expanziója következtében, ahogy az anyag 20 felfelé emelkedik a betonacélbetét körül, egy rés jelentkezik a betét teteje felett. Ezt a jelenséget a szakterületen általában mint „árnyékhatást" ismerik, és súlyos hátrányként tartják számon: ugyanis megszünteti, de legalábbis lényegesen csök- 25 kenti a tapadóerőt a betonanyag és az acélbetét között, így korlátozza a betonelem használhatóságát, c) műszakilag bonyolult problémát jelent a teljes betontömegben a homogenitás biztosítása, a 30 magasságtól függetlenül is, d) mivel az anyag ahhoz hasonlóan dagad, ahogyan a tészta, pl. egy cipó a kenyérgyártás során, az anyag tetején habszerű, vagy légbuborékokat tartalmazó friss betonkéreg képződik, 35 amelyet el kell távolítani a további műveletek megkezdése előtt, e) normál levegőbeviteli műveletek esetében, ahogyan ezt pl. a 648 280 sz. brit szabadalmi leírás szerinti megoldásnál alkalmazzák, nem lehet 40 könnyű adalékanyagokat kielégítő módon a keverékbe építeni, mert az anyagnak a sablonba töltése előtt folyékony állapotúnak kell lennie, így az adalékanyag vagy a nyers, folyékony közeg tetején úszik, vagy pedig a sablon fenekére süllyed, 45 semmiképpen sem marad azonban jól és egyenletesen elosztva a sablon belsejében. Az 1 040 442 sz. brit szabadalmi leírás szerinti megoldás kiküszöböli a fenti bekezdés e) pontjában említett hátrányt, és az a)-d) pontokban felsorolt 50 hátrányokat is csökkenti. A találmány célja, hogy a technika állásához tartozó ismert és fentiekben részletezett hátrányokat a minimumra csökkentse, és lehetővé tegye, hogy nagyobb betonoszlop-magassággal történjék az 55 elemgyártás, mint az eddig ismert módszerekkel. Ezt a célt a találmány értelmében olyan eljárással érjük el, amely az alábbi munkameneteket foglalja magában: — keverék készítése, amely tartalmaz cementet, 60 adalékanyagot, vizet és a keveréket lazító anyagot, - a keverék lazítására szolgáló anyag alumíniumport, alkáliát, katalizátort és szappant tartalmaz, amelyet 35-75 C° közötti hőfokú vízzel vezetünk be a keverékbe, 65 — a vizet a keverék fellazítására szolgáló adalékanyaggal együtt azonnal bevezetjük az adalékanyagba és a cementbe, — a keveréket öntőformába helyezzük és hagyjuk abban megkötni, — a keveréket kizsaluzzuk a formából és a lemezt autokláv kezelésnek vetjük alá, — a formát úgy helyezzük el, hogy az elemet magasságnak megfelelő méret függőleges irányban legyen, — a keveréket akkor helyezzük be a formába, mielőtt a gázképződés befejeződik, a formát nem töltjük fel teljesen csak annyiban, hogy elegendő hely legyen ahhoz, hogy a keverék duzzadásakor a formát teljesen betöltse, — a keverék behelyezése után a perforált merev záróelemet helyezünk a forma teljes felületére, alája pedig szűrőanyagot teszünk, ily módon a gáz és folyadék eltávozhat, de a szilárd anyagok nem, — a keveréket hagyjuk megduzzadni, hogy kitöltse a formát, majd pedig hagyjuk megkötni a lemezt az alatt a nyomás alatt, amit a saját gázképződése hoz létre. A találmány szerinti eljárás értelmében a sablonokat - anélkül, hogy ez a homogenitást károsan befolyásolná — gyakorlatilag az építőelem teljes magasságának mértékéig fel lehet tölteni. A vasszerelés anélkül beépíthető a betonelembe, hogy az említett „árnyékképződési" veszélytől tartani kellene. A találmány szerinti eljárás egyik legkiemelkedőbb és előre nem látott előnye, hogy kiváló eredmények érhetők el adalékanyagként habkő alkalmazásával, akár durva, akár finom adalék formájában, akár mindkét adalék gyanánt. A habkő kis térfogatsúlyú anyag, amely a természetben hatalmas mennyiségekben fordul elő és könnyen hozzáférhető. Ezideig nem sikerült jóminőségű könnyűbetonok adalékanyagaként felhasználni, főképpen azért, mert viszonylag nagy a vízfelszívóképessége, és összetétele meglehetősen változó. A találmány szerinti eljárás során ezeknek a jellegzetességeknek semmiféle meghatározó jelentőségük nincs a végtermék minőségére. A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott habkő térfogatsúlya 160-560 kg/m3 között változhat. A keverékben a habkő aránya százalékosan nincs megkötve és az szélső esetben a finom vagy durva adalékanyag teljes mennyiségét is képezheti. A találmány szerinti módon gyártott építőelem felhasználható abban a formában, ahogy a sablonból kikerül, de fel is darabolható, például lemezszerű elemekké. A korábbi könnyűbeton építőelem gyártási technológiáknál a tulajdonképpeni betontestet minden esetben több huzallal darabokra vágták fel, miután az anyag expandált és megkötött, és mielőtt az autoklávba került. A korábbi könnyűbetongyártási eljárásoknál (eltekintve az 1 040 442 számú brit szabadalmi leírás szerinti megoldástól) nem lehetett durva adalékanyagot használni, és a könnyübeton vágási művelete a sajt vágásához volt hasonló. Ezt a vágási módszert nem lehetett alkalmazni durva adalékanyagok jelenléte esetén, mert a vágóhuzalok 2
