168150. lajstromszámú szabadalom • Eljárás injektálható gyógyszerkészítmények előállítására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. IX. 23. Nagy-Britannia-i elsőbbsége: 1973. IX. 24. (44679/73) Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1977.1.31. (WE-512) 168150 Nemzetközi osztályozás: A 61 k 27/10 Feltaláló: Rumpf Karl vegyész, Grossburgwedel, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: The Wellcome Foundation Limited, London, Nagy-Britannia Eljárás injektálható gyógyszerkészítmények előállítására 1 A találmány tárgya eljárás oly injektálható gyógyászati készítmények előállítására, amelyek hatóanyagként valamely szulfonamidot, továbbá valamely szulfonamid-potenciátort, vagyis a szulfonamidok hatását fokozó vegyületet tartalmaznak. Ismeretes, hogy a szulfonamidok, valamint bizonyos 2,4-diamino-pirimidin-származékok kemoterápiás, különösen baktériumellenes hatása kölcsönösen fokozódik, ha ezek a szerek egyidejűleg fejthetik ki hatásukat az emberi vagy állati szervezetben. Az ilyen fajta, a szulfonamidok hatását fokozó 2,4-diamino-pirimidin-származékok sorában egyik legjobb hatású szulfonamid-potenciátorként a 2,4-diamino-5-(3,4,5-trimetoxi-benzil)-pirimidin - az Egészségügyi Világszervezet által elismert nemzetközi szabad elnevezéssel, trimetoprim - ismeretes, ezt a vegyületet széles körben alkalmazzák az ember- és állatgyógyászálban, különböző kemoterápiás hatású szulfonamidokkal, mint a 3-szulfanilamido-5-metil-izoxazol (nemzetközi szabad elnevezéssel: szulfametoxazol) 2-szulfanilil-amino-pirimidin (nemzetközi szabad elnevezéssel: szulfadiazin) és a szulfadoxin hatóanyagokkal kombinálva. Az ilyen kombinált készítményeket általában 25 orális úton szokták alkalmazni, fennáll azonban a gyógyászati szükséglet olyan injektálható készítmények iránt is, amelyek eléggé koncentráltak ahhoz, hogy megfelelő térfogatban legyenek adagolhatok és emellett nagy hatást mutatnak különféle 30 10 15 20 fertőzésekkel szemben. Az injekciós készítmények viszonylag kis térfogatban kellő mennyiségű hatóanyagot tartalmazó volta különösen az állatgyógyászatban jelent problémát, amikor nagyméretű és nagy testsúlyú állatoknak kell a fertőzés leküzdésére elegendő hatóanyagmennyiséget injekcióban beadni. Az eddig ismert módszerekkel nem lehet mind a szulfonamidot, mind pedig a trimetoprim-komponenst egyidejűleg vizes oldatban tartani, minthogy a szulfonamidok csak bizonyos bázisokkal képeznek oldható sókat, míg a bázisosan reagáló szulfonamid-potenciátorok viszont csak bizonyos savakkal képeznek kellő oldhatóságú sókat. Az ilyen vizes oldatok elegyítése esetén elkerülhetetlenül bekövetkezik a csapadékképződés, aminek következtében az ilyenfajta elegyek nem alkalmasak injektálható oldatok készítésére. Történtek már különböző kísérletek e nehézség kiküszöbölésére és oly injekciós oldatok előállítására, amelyek az említett kétféle hatóanyagot megfelelő mennyiségben tartalmazzák. így az 1 176 395 sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint a szulfonamidot só alakban viszik vizes oldatba, míg a potenciátort vízzel elegyedő szerves oldószerben oldják és így egyesítik a két oldatot. Az alkálifémsó alakjában alkalmazott szulfonamid erősen bázisos körülményeket hoz létre, ha viszont a pH-értéket csökkentik, hogy enyhébb kémhatású oldatot kapjanak, akkor a szulfonamid oldhatatlan 168150