168140. lajstromszámú szabadalom • Behúzó elektromágnes

3 168140 4 munkafeltételek szerint meg kellene húznia, ez visszaállított helyzetébe jut és viszont. Emellett ezeknek az elektromágneseknek a reteszelő rendszere viszonylag bonyolult és megbízhatatlanul működik. 5 Ismeretes egy olyan behúzómágnes is, amelynek egy munkahorgonya és egy rugóval terhelt segédhorgonya van, amelyen tekercs van elhelyezve, és reteszelő szerkezetet tartalmaz, amely a munkahorgonyt az áram kimaradása esetén behúzott 10 helyzetben a tekercsekben tartja. Ez az elektromágnes két egymáshoz képest merőlegesen elrendezett egytekercses behúzómágnest tartalmaz. Az egyik mágnes a munkamágnes, míg a másik, amelynek rugóval terhelt 15 horgonya van, segédmágnest alkot. A segédmágnes működteti a reteszelő szerkezetet, amely egyszerű reteszként van kialakítva, és a segédmágnes horgonyával van összekötve, és a munkamágnes horgonya ennek behúzásakor az ütközőre szorított 20 helyzetben tartja. A munkamágnes horgonyának behúzására tekercsén keresztül egy impulzust bocsátanak. Ekkor a horgony behúzása megtörténik. A reteszelő szerkezet a rugóval terhelt segédmágnes horgony 25 hatására a fő horgony ütközőjével kapcsolódik és azt árammentes tekercs esetén is behúzott állapotban tartja. A munkamágnes horgonyának visszaállítására a segédelektromágnes tekercsén keresztül áramim- 30 pulzust bocsátanak. A segédmágnes horgonya legyőzi a rugó erejét, valamint a rögzítő berendezésben jelentkező súrlódó erőt, a rögzítő reteszt kitolja és a munkahorgonyt szabaddá teszi. A munkahorgony kiinduló állásába tér vissza, és 35 ezután a tekercsek, ismét árammentesek lesznek. A fentiekben ismertetett elektromágnesek előnyei mellett azonban a kéttekercses behúzómágneseknek lényeges hiányosságai is vannak. Ezen kombinált elektromágnesek tekercsei kü- 40 lönböző, egymásra merőlegesen elrendezett házakban vannak elhelyezve, és éppen ezért a teljes berendezésnek nagy a helyigénye. A reteszelés oly módon van kialakítva, hogy ennek eltolása a munkahorgony terhelése mellett 45 jelentős erőt kíván, éppen ezért a segédmágnes nagyság tekintetében csak kismértékben vagy egyáltalán nem különbözik a munkarnágnestől. A segédmágnes horgonyát a munkahorgony visszaállításánál ehhez képest merőleges irányban állítják el, ennek 50 következtében a munkahorgony mozgása nem indulhat meg mindaddig, amíg a reteszt teljes egészében nem szabadították ki az ütközővel fennálló kapcsolatából. Ez a körülmény azonban csökkenti a teljes berendezés működési sebességét. 55 Célunk, hogy találmányunk tárgyával az említett hiányosságokat kiküszöböljük. Feladatul tűztük ki, olyan behúzó mágnes kialakítását, amelynek kivitele lehetővé teszi méreteinek csökkentését, az áramfelvétel!, különösen go a segédmágnes meghúzásához szükséges áramot minimális mértékűre csökkenti, javítja a működési sebességet és a reteszelés üzembiztonságát növeli. A kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy az olyanfajta behúzó mágnesnél, amelynek munka- 65 horgonya és rugóval terhelt segédhorgonya, továbbá reteszelőszerkezete van, amely a munkahorgonyt áramkimaradás esetén behúzott állásban tartja, a találmány szerint a segédhorgony a munkahengerrel koaxiálisán kiképzett üreges hengerként van kialakítva, míg a segédhorgony felőli homlokfelülete ütközővel van ellátva, továbbá a reteszelőszerkezet ugyancsak a segédhorgony és a munkahorgony között elhelyezett üreges hengerként van kialakítva, amelynek oldalfelületén legalább egy fúrat van, amelyben egy golyó van elhelyezve, és ez a golyó a munkahorgony behúzott és rögzített állásában kapcsolódik a munkahorgony ütközőjével. Előnyös, ha a segédhorgonyt a munkahorgony irányában ható rugó terheli, amely biztosítja behúzásnál ezek eltolását az egyik irányban és biztosítja a munkahorgony visszaállítását. Az ilyenfajta megoldás célszerűségét az igazolja, hogy a találmány szerinti behúzómágnes méretei és tömege kisebb, mint az ismert és egyenértékű teljesítménnyel és alkalmazási feltételekkel rendelkező elektromágnesek méretei és tömege, míg a segédhorgony meghúzásához, valamint a rögzítéshez szükséges áramfelvétel minimális értékre van csökkentve, az elektromágnes működési sebessége pedig többszöröse a hagyományos elektromágnesek működési sebességének. A továbbiakban a találmány tárgyát egy konkrét kiviteli példa ismertetésével rajz alapján részletezzük. Az 1. ábra a találmány szerinti behúzó mágnest szemlélteti behúzott munkahorgonnyal (hosszmetszetben). A 2. ábra az 1. ábra szerinti behúzómágnest mutatja kiengedett munkahorgonnyal. A találmány szerinti behúzó mágnesnek 1 háza van (1. ábra), amely a szerkezeti funkciók mellett a benne elhelyezett fő- és segédmágnes mágnes^ testét is képezi. A főmágnes 2 munkahorgonyból és ezt körülvevő 3 tekercsből áll. A segédmágnes 4 segédhorgonyból és 5 tekercsből áll, amely utóbbit a 4 segédhorgonytól 6 légrés választ el, oly módon, hogy ezen 5 tekercs mágneses mezeje biztosítja a 4 segédhorgony tengelyirányú elmozgását a 6 légrésben. A 4 segédhorgony üreges hengerként van kiképezve, amely a 2 munkahorgonnyal koaxiálisán van elrendezve és 7 pereme van, amelyre 8 rugó támaszkodik, amely a 4 segédhorgonyt a 2 munkahorgony irányában terheli. A 2 munkahorgony homlokfelületein 9 tolórúd, ill. a 10 húzórúd van elhelyezve, ezek útján kapcsolódik a munkahenger a munkakészülékhez abban a hajtóműben, amelyben felhasználásra kerül. A 9 tolórúdhoz rugalmas uretán gumiból készült 11 lökéscsillapító csatlakozik, azon lökések csillapítására, amelyeket a 2 munkahorgony terhelés alatt visszaállás közben okoz. A 2 munkahorgonynak 4 segédhorgony felőli homlokoldala csonkakúp alakú, szénacélból készült 12 ütközővel van ellátva, ezen csonkakúp alkotója a csonkakúp alaplapjával 20°-os szöget zár be (az ismertetett változatnál). Az előzőkben ismertetett fő- és segédmágnesen kívül a találmány szerinti behúzó elektromágnes 13 reteszelő szerkezetet tartalmaz, amely üreges 2