168137. lajstromszámú szabadalom • Vezetőelrendezés legfeljebb 1 kV-os feszültségű csupasz vezetőjű szabadvezeték létesítésére

3 168137 4 Kitűzött feladatunkat a legfeljebb 1 kV feszültségű csupasz vezetőjű szabadvezetéknél azáltal érjük el, hogy a feszítőoszlopok között tartósodronyként nullavezetőt feszítünk ki és ezt a feszítőoszlopok között a kisfeszültségű szabadvezetéki hálózatoknál gyakorlatban levő távközökkel elhelyezett tartóoszlopokra függesztjük fel, erre a nullavezetőre és a tartóoszlopokra — az ismert térköztartókhoz képest csökkentett méretű — térköztartókat függesztünk fel. A térköztartóknak a függesztőhorgon kívül, a térköztartó középvonalára kétoldalt szimmetrikusan elhelyezkedő — előnyösen két függőleges síkban - a térköztartó középrészéhez csatlakozó kereszttartókon két-két vezetőtartó horony van kialakítva. A térköztartó középrészének alján is kialakítható egy további vezetőtartó horony. így egy-egy térköztartón a függesztőhorgon kívül négy vagy öt vezetőtartó horony van kialakítva, attól függően, hogy hány vezetőt, például a nullavezetőn és a három fázisvezetőn kívül egy vagy két közvilágítási kapcsolószálat viszünk-e az elrendezésben. A térköztartók távolságának megválasztásával a szomszédos térköztartók, ill. az oszlop és a vele szomszédos térköztartók között a vezetők belógása annyira csökken, hogy - annak ellenére, hogy a térköztartó mindkét oldalán két-két vezető célszerűen egy függőleges síkban helyezkedik el- sem összelengés, sem felcsapódás nem fordulhat elő. Maguk a térköztartók szigetelt, vagy szigetelő anyagból lehetnek. Az egyazon vízszintes síkba eső vezetőtartó hornyok nincsenek szükségképpen egy függőleges síkban elhelyezve, hanem egymáshoz képest eltolt síkokban is elhelyezhetők, helykihasználás szempontjából azonban a legelőnyösebb a közös függőleges síkban való elhelyezés. A találmány szerinti vezetőelrendezést példakénti kiviteli alakok kapcsán rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra egy találmány szerinti térköztartót szemléltet, amely a függesztőhorgon kívül öt vezetőtartó horonnyal van ellátva. A 2. ábrán bemutatott térköztartó abban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy a legalsó vezetőtartó hornyot itt elhagytuk. A 3. ábra a találmány szerinti vezetőelrendezés egy lehetséges példakénti kiviteli alakját mutatja perspektivikusan, az 1. ábra szerinti térköztartók felhasználásával. A 4. ábrán a vezetőknek a vezetőtartó hornyokban való mechanikus rögzítésére szolgáló felerősítő kengyel egy lehetséges példakénti kiviteli alakját mutatjuk be. Az 5. ábra a 2. ábra szerinti térköztartón a vezetőknek a vezetőtartó hornyokban való mechanikus rögzítésének továbbá a függesztőhorognak a nullavezetőre történő mechanikus felerősítésének egy lehetséges példakénti kiviteli alakját ábrázolja. A 6. ábrán az 5. ábra B-B vonala mentén vett metszetet tüntettük fel. A 7. ábra az 5. ábra A—A vonala mentén vett metszetet ábrázolja. Amint az 1. ábrán látható, a Tj térköztartó 1 középrésze fent 2 függesztőhorogban végződik, míg az 1 középrészhez csatlakozó 3 kereszttartókon 4 vezetőtartó hornyok vannak kialakítva. Amint az ábrán látható, a 4 vezetőtartó hornyok az 1 középrész két oldalán szimmetrikusan, egy-egy függőleges síkban helyezkednek el. Természetesen a 5 középrész azonos oldalánt levő vezetőtartó hornyok egymáshoz képest eltolt síkokban is lehetnek, de helykihasználás szempontjából a közös függőleges síkban való elhelyezés mutatkozik a legelőnyösebbnek. A középrész alul 5 vezetőtartó 10 horonyban végződik. A 2. ábra mindössze annyiban különbözik az 1. ábrától, hogy itt az 5 vezetőtartó hornyot és a hozzá tartozó középrészdarabot elhagytuk. Egyébként az itt bemutatott T2

térköztartó részeinél 15 alkalmazott hivatkozási számok megegyeznek az 1. ábra szerinti hivatkozási számokkal. A 3. ábrán perspektivikusan ábrázoltunk példaképpen egy találmány szerinti vezetőelrendezést, mely nullavezetőt, három fázisvezetőt és két köz-20 világítási kapcsolószálat tartalmaz. A tartósodronyként alkalmazott nullavezető csupasz sodronya két feszítőoszlop között van kifeszítve, és a két feszítőoszlop között távközökkel tartóoszlopokra van függesztve. A rajzon ezen részleteket elkerülve, 25 vázlatosan ábrázoltuk, hogy a 6 tartóoszlopokon levő 7 szerelvényekhez van rögzítve a tartósodronyt is képező nullavezető. A 8 nullavezetőre vannak felfüggesztve a Tj térköztartók és helyzetükben mechanikusan vannak rögzítve. A Ti 30 térköztartók vezetőtartó hornyaiban vannak elhelyezve a 9 vezetők, amelyek közül példánkban három fázisvezető, míg kettő közvilágítási kapcsolószál. A 4. ábrán a vezetőknek a vezetőtartó hor-35 nyokban való mechanikus rögzítésére szolgáló 10 felerősítő kengyel egy lehetséges példakénti kiviteli alakját ábrázoljuk, mely időtálló rugalmas műanyagból készült. 13 fül segítségével történik 10 felerősítő kengyel megfogása és 9 vezető mecha-40 nikus rögzítéséhez szükséges megfeszítése az 5. ábrával kapcsolatos részletes leírás szerint. Az 5. ábrán ábrázoltuk a 2. ábra szerinti T2 távköztartó 4 vezetőtartó hornyaiban a 9 vezetők-45 nek a 4. ábra szerinti felerősítő kengyellel történő mechanikus rögzítését. A mechanikus rögzítéshez 9 vezetőt 4 vezetőtartó horonyból ideiglenesen ki kell emelni. Ezután 10 felerősítő kengyel 12 részét 11 vezetőrögzítő horonyba kell illeszteni. Ezután 9 50 vezetőt vissza kell helyezni 4 vezetőtartó horonyba úgy, hogy 10 felerősítő kengyel fölé kerüljön. Ezt követően 10 felerősítő kengyelt 13 fül megfogásával úgy kell 9 vezetőn meghajlítani és megfeszíteni, hogy 10 felerősítő kengyel 14 részét 11 55 vezetőrögzítő horonyba lehessen akasztani. 10 felerősítő kengyelre 13 • fül útján gyakorolt húzás megszüntetésével 10 felerősítő kengyel 14 része 10 felerősítő kengyel rugalmasságánál fogva 11 vezetőrögzítő horonyba helyezkedik el. Ezzel 9 vezető 60 mechanikus rögzítése 4 vezetőtartó horonyban megtörtént. A 6. ábrán az 5. ábra B-B vonala mentén vett metszet alapján szemléltetjük 9 vezetőnek 4 vezetőtartó horonyban 10 felerősítő kengyellel való 65 mechanikus rögzítését. 2