168086. lajstromszámú szabadalom • Berendezés áramló közeg által szállított hőmennyiség pontos meghatározására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 168086 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1973. VII. 27. (NE-515) Közzététel napja: 1975. IX. 27. Megjelent: 1976. XII. 31. GOlk 13/00 ~w Bejelentés napja: 1973. VII. 27. (NE-515) Közzététel napja: 1975. IX. 27. Megjelent: 1976. XII. 31. ORSZAGC I-ALALMAI* HIVATAI S m Bejelentés napja: 1973. VII. 27. (NE-515) Közzététel napja: 1975. IX. 27. Megjelent: 1976. XII. 31. Feltalálók: FARKAS József oki. villamosmérnök, (30%), DR. KIRÁLY György oki. gépészmérnök, (10%), DR. MACHÁCS Miklós oki. villamosmérnök, (30%), és MOLNÁR Ferenc oki. villamosmérnök, (30%), Budapest Tulajdonos: Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém Berendezés áramló közeg által szállított hőmennyiség pontos meghatározására 1 A találmány tárgya berendezés áramló közeg által szállított hőmennyiség pontos meghatározására, áramlásmérővel, két hőmérséklet távadóval, az utóbbiakhoz csatlakozó hőmérséklet-különbség képzővel és ennek kimenetéhez csatlakozó számító egységgel, amely az áramló mennyiség és a hőmérséklet különbség értékeiből a hőmennyiség meghatározására szolgál. Áramló közeg által számított hőmennyiség mérésére számos esetben szükség van. Ilyen igény merül fel hőenergia adás-vételénél, pl. a Távfűtőművek és a fogyasztók elszámolásához; ipari folyamatok energia-, főként hőmérlegének felállításánál, vegyipari folyamatok hőszínezetének meghatározásánál és egyéb esetekben. A hőmennyiség méréséhez eddig olyan berendezést alkalmaztak, amely az áramló közeg útjában elhelyezett mennyiségérzékelőből, valamint a közegáram két pontján elhelyezett hőmérséklet-érzékelőből áll. (158 601 1. sz. magyar szab.) Az áramló közeg által az időegység alatt leadott hőmennyiség a közeg térfogatsebességének, fajhőjének, fajsúlyának és a hőmérsékletesésnek a szorzata; a teljes hőmennyiség pedig az előbbinek az időintegrál-Ja-A hőmennyiségnek ily módon való meghatározása azonban csak állandósult állapotban szolgáltat helyes értéket, mert a be- és kilépő hőmérsékleteket ugyanabban az időpontban méri. Ha pl. a közeg belépő hőmérséklete megváltozik, akkor a mérés mindaddig 10 15 hibás, amíg a trenziens állapot fennáll, vagyis amíg a közeg a belépési hőmérséklet érzékelőtől a kilépési hőmérséklet érzékelőhöz nem ér. Ez az időtartam a késleltetési idő. A belépési hőmérséklet gyakori jelentős megváltozása esetén, a mérési eredmény hibás. Az ismert hőmennyiségmérők ezt a késleltetésből eredő hibát nem képesek kiküszöbölni. Az ismert hőmennyiségmérőknek ez a hibája sok esetben elhanyagolható. Jelentőssé válik azonban olyan mérések esetében, amelyeknél a tranziens állapot jelentős és amelyeknél a hőteljesítmény pontos meghatározása fontos. Ilyen pl. a kémiai reakciók hőszínezetének mérése, a kémiai folyamatok, reakciókinetikai ellenőrzése és esetleg a reakció önműködő szabályozása. Ezekben az esetekben a lehetséges mérési hiba a mérési eredményt jelentősen befolyásolhatja. A találmány szerint célunk olyan hőmennyiségmérő kidolgozása, amelynél valamely áramló közeg 20 által szállított hőmennyiség, a késleltetésből származó hiba kiküszöbölésével, pontosan meghatározható. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a hőmennyiséget nem a ki- és a belépés helyén egyidejűleg fennálló hőmérsékletek összehasonlításával kell 25 meghatározni, hanem a kilépés helyén mért hőmérsékletet azzal a hőmérséklettel kell összehasonlítani, amellyel a kilépő közeg a késleltetési idővel korábban a belépés helyén rendelkezett. Ez találmányunk szerint oly módon hajtható végre, hogy a két 130 hőmérséklet érzékelő közötti térfogatot ni számúi 168086 1