168078. lajstromszámú szabadalom • Csatlakozószerekezet biometriai villamos érzékelők kivezetőinek orvosi műszerekhez való kapcsolására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. X. 15. (ME-1673) Közzététel napja: 1975. IX. 27. Megjelent: 1976. XII. 31. 168078 Nemzetközi osztályozás: H 01 r 33/00 A 61 b 5/00 Feltaláló: NAGY Gyula technikus, Budapest Tulajdonos: Medicor Művek Budapest Csatlakozószerkezet biometriai villamos érzékelők kivezetőinek orvosi műszerekhez való kapcsolására 1 A találmány tárgya csatlakozószerkezet biometriai villamos érzékelők kivezetőinek orvosi műszerekhez va­ló kapcsolására, amely a házból, a házat lezáró fedélből és a ház belső terében elhelyezett mozgórészből áll. A biometriai célokra, például az elektrokardiográ­fiai és elektroenkefalográfiai vizsgálatokhoz alkalma­zott villamos érzékelőket rendszerint bőrfelületre helyezett egységek alakjában képezik ki. A villamos érzékelőket vékony szigetelt huzalokkal csatlakoztat­ják a vizsgálatot végző orvosi műszerekhez. A villamos érzékelők egy nagy csoportja saját kivezetőhuzallal rendelkezik, amelyek végén ismert kialakítású dugaszos csatlakozó van. Az orvosi gyakorlatban újabban fokozottan előtér­be kerülnek az olyan villamos érzékelők, amelyeket csak egyszeri felhasználásra terveztek. Az egyszeri felhasználásra szánt villamos érzékelők elterjedésének fő okait egyszerű kezelhetőségükben és garantáltan higiénikus kivitelükben kereshetjük. Az ilyen villamos érzékelők tervezésénél fontos szempont az alkalma­zott anyagokkal és alkatrészekkel való maximális takarékosság. A takarékosságot az is indokolja, hogy az egyszeri felhasználás után eldobásra kerülő még használható egységek felesleges költségeket okoznak. A takarékosságból következik, hogy az egyszeri felhasználásra szánt villamos érzékelőket az aránylag költséges és nagy helyigényű kivezető huzallal és csatlakozó dugasszal sem látják el, hanem a villamos érzékelők megfelelő helyein rendszerint hengeres vagy harang kiképzésű elektródkivezetést képeznek. Beláthatjuk, hogy nemcsak az egyszeri felhaszná­lásra szánt villamos érzékelőket láthatjuk el a fenti típusú elektródkivezetővel, hanem a többszörösen felhasználható villamos érzékelőket is, amelyeknél 5 ezzel a kialakítással elkerülhetjük a huzal töréseiből, szakadásaiból, illetve rossz bekötéséből származó meghibásodásokat is. Az ilyen elektródkivezetések villamos csatlakozta­tására már számos csatlakozószerkezet ismert. 10 Az ismert típusú csatlakozószerkezetek egy cso­portjánál a csatlakozáshoz szükséges erőt a bőrfelület­re merőleges nyomóerő segítségével valósítják meg. Ez a nyomóerő a vizsgált betegek és az ápolók szempont­jából egyaránt hátrányos. 15 A csatlakozószerkezetek egy másik csoportjánál csiptetős kötést alkalmazunk. A csiptetős kapcsolat bőrfelületre merőleges irányú erős kifejtését nem igényli, viszont az alkalmazott kétkarú emelő hossza a szerkezet méreteit indokolatlanul megnöveli. Haszná-20 lat, különösen tartós használat során a nagyméretű szerkezetek a betegeket izgatják, továbbá a szerkeze­tek mozgása és a ruházatba történő esetleges beakadá­sa a villamos érzékelő bőrfelülethez való tapadását csökkenti, illetve az érzékelőt le is tépheti. 25 Ismertek továbbá olyan bonyolult kialakítású csat­lakozószerkezetek a fenti feladat megvalósítására, amelyek előállítása költséges, továbbá sterilizálásuk is csak nehezen oldható meg. Célunk a találmánnyal olyan egyszerű kialakítású 30 csatlakozószerkezet létrehozása a villamos érzékelők 168078 1

Next

/
Thumbnails
Contents