168075. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés középfrekvenciás inverterek indítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. III. 5. (MA-2544) Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1976. XII. 31. 168075 Nemzetközi osztályozás: H 02 p 13/28 Feltalálók: DR. NAGY István olcl. villamosmérnök MIKLÓS Dezsőné oki. villamosnérnök LUPÁN Károly oki. villamosmérnök BORDA Gáborné technikus Budapest Tulajdonos: Magyal Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete, Budapest Kapcsolási elrendezés középfrekvenciás inverterek indítására 1 A találmány kapcsolási elrendezés középfrekvenciás inverterek indítására, amely elrendezésben indítóegység és váltakozó áramú hálózatra csatlakozó vezérelt egyenirányító egységből, szűrő egységből és inverter egységből álló középfrekvenciás átalakító van, 5 továbbá az inverter egységnek vagy a szabályozó kimenete vagy a gyújtásszögvezérlő kimenete szabályozóra, a szabályozónak a kimenete pedig az egyenirányító vezérlőegységen keresztül a vezérelt egyenirányító egység vezérlő bemeneté(ei)re csatlakozik, a 10 szabályozó egyenfeszültségű bemenete a szűrő egység bemenetére vagy kimenetére csatlakozik, míg az inverter egység vezérlő bemeneté(ei)re inverter vezérlő egység kimenete(i), az inverter egységnek a gyújtásszögvezérlő kimenetére pedig gyújtásszögvezér- 15 "lőnek a bemenete van kötve. A középfrekvenciás invertereket acél és színesfém olvasztásra, edzésre, hőkezelésre, forrasztásra stb. alkalmazzák. Ismeretes, hogy középfrekvenciás inverterekben többnyire az 1. ábrán feltüntetett E vezérelt egyenirá- 20 nyitó egységen, S szűrő egységen, I inverter egységen át jut az energia a hálózatból (hálózati transzformátoron át vagy anélkül) a terhelésre (pl. olvasztó berendezésekben az I inverter egység a szűkebb értelemben vett inverterből, az induktorból és a vele 25 legtöbbször párhuzamosan kapcsolt, a meddőáram kompenzálására szolgáló kondenzátorokból, valamint egyéb szokásos áramköri elemekből áll). Az inverter általában önvezérlésű, azaz az inverter vezérelhető elemeinek pl. tirisztorainak a gyújtási időpontját a 30 kimenő kapcsokról vett Uk

feszültség vagy az I inverter egység valamilyen más, alkalmasan megválasztott feszültsége segítségével állítjuk elő. Az indítás nehézségekbe ütközik, mert a) még nincs a kimenő kapcsokon jel, b) az energiatároló elemek (az S szűrő egység kapacitásai és induktivitásai, az I inverter egység kapacitásai és induktivitásai) energiamentesek. Az önvezérlésű inverterek indítására ezért egy különálló, az 1. ábrán fel nem tüntetett erősáramú indítókört alkalmaznak. Részben előterhelik az S szűrő egységet, részben feltöltenek egy különálló indító kondenzátort, amelyet azután (az indítóköri tirisztorral vagy ignitronnal és egyéb elemek felhasználásával) rásütnek az I inverter egység energiatároló elemeire. Az így létrejövő UK kimenő jel már kis szintű, de elégséges ahhoz, hogy az I inverter egység önvezérléses üzembe kerüljön. E megoldás hátrányai: a) járulékos erősáramú elemeket kíván (pl. indító kondenzátor, előterhelő ellenállás, indítóköri tirisztor), amelyek csak indításkor működnek ugyan, mégis elég nagy teljesítményűek, s így drágák, nagy helyigényűek, b) egyéb kisegítő elemeket kíván (pl. egyenirányító az indító kondenzátor feltöltésére, leválasztó kapcsoló), c) többlet-vezérlést kíván (pl. tirisztor gyújtókör, működtető logika az indítókörhöz). Találmányunkkal a fenti hátrányokat kívánjuk 168075 1