168072. lajstromszámú szabadalom • Környezeti szennyeződést csökkentő, nagyteljesítményű üzemanyagkompozició szikrakgyújtású motorokhoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. IX. 18. (MA-2506) Közzététel napja: 1975. VIII. 28. Megjelent: 1976. XII. 31. 168072 Nemzetközi osztályozás: C 10 1 1/14 Feltalálók: DR. CSIKÓS Rezső oki. vegyészmérnök, 30% LAKY János oki. vegyészmérnök, Veszprém 15% PALLAY István oki. vegyészmérnök, 30% DR. VÁJTA László oki. vegyészmérnök, 25% Budapest Tulajdonos: Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Környezeti szennyeződést csökkentő, nagyteljesítményű üzemanyag-kompozíció szikragyújtású motorokhoz 1 A találmány tárgya szikragyújtású (Otto) motorok hajtóanyagaként felhasználásra alkalmas ólom-mentes, vagy kis ólomtartalmú üzemanyag-kompozíció, amely a szokásosnál jóval kedvezőbb égési és felhasználási tulajdonságokkal rendelkezik és kisebb mértékű környezeti szennyeződést okoz. Jól ismert, hogy a belsőégésű, szikragyújtású motorok fejlesztése és fajlagos teljesítményének növelése a motorhajtóanyagok minőségének változásával párosult, ami döntően a benzinek oktánszámának emelkedésében jutott kifejezésre. A kőolaj-feldolgozóipari műveletek során előállított szénhidrogének oktánszáma általában nem kielégítő és a kompressziótűrés javítása érdekében használt ólomalkilátok hatékonysága is — a szénhidrogén összetétel függvényében — fajlagos és korlátozott. Az oktánszám korlátok áttörésére - a szénhidrogén komponensek mellett -nem szénhidrogén típusú vegyületek használatára történtek javaslatok. így például a 2 334 006 számú USA szabadalmi leírás hangyasav és/vagy ecetsav alifás észterét, a 3 009 792 számú USA szabadalmi leírás arylamin-monokarboxilsavat, a 3 168 385 számú USA szabadalmi leírás monokarboxüsav-terc.-alkil-észter és dialkiléter együttes jelenlétét, a 2 210 942 számú USA szabadalmi leírás izobutyraldehid hozzáadását tartja előnyösnek a benzinek minősége (oktánszáma) szempontjából. Ismeretes az is, hogy a motorizáció rendkívüli fejlődése a bioszféra rohamos és káros szennyeződését eredményezi, amelynek csökkentésére világviszonylatban rendkívüli erőfeszítéseket tesznek. A környezetvédelem célját szolgáló törekvésekkel részben közvetlenül konstrukciós módosítások (például új gázosító rendszerek, elektronikus vezérlésű benzinbefecsken-5 dezés, és hasonlók) vagy járulékos berendezések (például termikus reaktorok, katalitikus konverterek) formájában találkozunk; részben a benzinektől eltérő tüzelőszer (például metán) használatára törekednek; részben pedig az ólom-alkilátok felhasználásának 10 mérséklésén-, sőt kizárásán keresztül keresik a környezeti szennyeződés csökkentésének legközvetlenebb és leggyorsabb megoldását. A nemzetközi irodalomból kitűnik azonban, hogy az égési folyamatok katalizáló- és a kompressziótűrést javító ólom-alkilá-15 tok teljes elhagyása egyidejűleg más emissziós alkotók (CO, HC) növekedésével párosulhat. A nemzetközi minőségi felmérések adataiból és saját vizsgálataink eredményeiből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a benzinek oktánszáma önma-20 gában nem jellemzi egyértelműen azok teljesítőképességét, vagy a motorok gyorsuló készségére gyakorolt hatásukat, hiszen a benzinek forrpont-frakcióinak oktánszáma nagymértékben különböző — következésképp e frakcióknak az égési tulajdonságokat és a 25 levegőszennyező emissziós jellemzőket befolyásoló szerepe is alapvetően eltérő. Különösen jellemző, hogy a 100 C alatti forráspontú benzinalkotók oktánszáma, az úgynevezett „frontoktánszám", vagy „RON/100 °C" érték 20-25 egységgel is eltérhet a 30 benzin egészének oktánszámától és ezen a tényen az 168072 1
