168050. lajstromszámú szabadalom • Tetőhéjaló elem
3 idomot alkotó 3 füleken kívül az 1 tetőhéjaló elemek 2 alsó felülete mentén a 10 erősítő bordák is el vannak helyezve. Ilyen 10 erősítő borda készíthető a 3 fül folytatásába, vagy a 3 fülek közötti felületen is. Ugyanígy egy vagy több hosszirányú 10 erősítő 5 bordát lehet elhelyezni akkor is, ha maga a támaszkodó idom keresztirányú bordaként van kialakítva. Bármely esetben lehetőség van arra, hogy a 10 erősítő bordát valamilyen 11 erősítő betéttel lássuk el. Az 5. és 6. ábrán az 1 tetőhéjaló elemek oldalélei- 10 nek találkozását tüntettük föl keresztmetszetben. Ez megegyezik a szokványos megoldásokkal, amely szerint az oldalélek vagy az egymásba kapaszkodó 12 csaphornyos profilpárok segítségével vagy az egymáson átfedő 13 takaróidomos profilpárok segítségével 15 van kialakítva. A találmány szerinti tetőhéjaló elem széles intervallumban változó tetőhéjalások esetében alkalmazható, amikor is természetesen a hajlásszög nagyságától függően érvényesül az elemsoroknak az alattuk elhe- 20 lyezkedő elemsorra kifejtett leszorító hatása. Az 1 tetőhéjaló elemek 4 bordákkal vagy adott esetben 10 erősítő bordákkal való kialakítása lehetőséget nyújt az 1 tetőhéjaló elemek hosszának növelésére és ezáltal a 8 tetőlécek ritkítására, ami az egész tetőszerkezet 25 anyagban gazdaságosabb kialakítását teszi lehetővé. Szabadalmi igénypontok 30 1. Tetőhéjaló elem, főleg tetőcserép, amelynek egymás melletti és/vagy egymás fölötti sorai összefüggő héjalást alkotnak, az összefüggő héjalást tartórendszer hordja, az egyes tetőhéjaló elemek a héjalást hordó tartórendszerhez való kapcsolódást, valamint 35 adott esetben az egyes tetőhéjaló elemek egymáshoz való csatlakozását és/vagy a csapadékvíz terelését szolgáló részekkel rendelkeznek, az összefüggő héjaláson belül minden tetőhéjaló elem a saját súlypontja (S) alatt van megtámasztva, a tetőhéjaló elemek pedig 40 adott esetben a közvetlenül fölöttük levő elemsor tetőhéjaló elemeinek azok támaszkodó idomain túlnyúló részeivel át vannak fedve és le vannak szorítva, azzal jellemezve, hogy a tetőhéjaló elemeknek (1) a lefedett tér felé néző alsó felülete (2) 45 mentén előnyösen több, a tetőhéjaló elem (1) önsúlyát és hasznos terheit a héjalást hordó tartórendszerre továbbító támaszkodó idoma (3,4) van, melyek erőátadó felülete (5) a tetőhéjaló elem (1) beépített helyzetében annak alsó éle (6) közelében, célszerűen 50 az alsó negyed alatt helyezkedik el, továbbá a támaszkodó idomok (3,4) pedig előnyösen a tetőhéjaló elemek (1) felületéből kiálló bordákként (4) vannak kialakítva. 2. Az 1. igénypont szerinti tetőhéjaló elem kiviteli 55 alakja, azzal jellemezve, hogy alsó és/vagy fölső felülete mentén erősítő bordákkal (10) rendelkezik, az erősítő bordák (10) pedig adott esetben erősítő betétekkel (11) vannak ellátva. lásra alkalmas építőanyag esetében egyaránt egyértelműen kedvezőbb. Előnyös az is, hogy a támaszkodó tehertovábbítás következtében könnyen lehet erősítőbordákat kialakítani a héjalóelem fölső és alsó felületén egyaránt, mely utóbbi maga támaszkodó idomként is szolgálhat. Az említett kialakítás következtében mind az egyes elemeknek, mind pedig magának az egész héjaiásnak az eddigiekben ismert hagyományos héjalásokénál sokkal nagyobb a stabilitása, és ugyanakkor a nagyobb stabilitás fokozottabb vízzárást eredményez, de nem vész el a lokális hibák későbbi kijavításának a kiselemes tetőfedéseknél közismert előnye sem. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajz alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzon az 1. ábra: a találmány szerinti tetőhéjalás elvét mutatja, ahol a tetőhéjaló elemek hosszmetszetben vannak föltüntetve, a 2. ábra: a tetőhéjaló elemek beépítésének axonometrikus képe abban az esetben, ha a támaszkodó idomok fülekként vannak kialakítva, a 3. ábra: a tetőhéjaló elemek beépítésének axonometrikus képe abban az esetben, ha a támaszkodó idomok bordákként vannak kialakítva, a 4. ábra: hosszmetszetben mutatja azt az esetet, amikor füleket és bordákat egyaránt alkalmazunk, az 5. ábra: a tetőhéjaló elemek oldaléleinek csaphornyos profilpárokkal való kapcsolódását, a 6. ábra: az oldalélek takaróidomos profilpárokkal való csatlakoztatását mutatja. Az első ábrán az 1 tetőhéjaló elemek 2 alsó felületeinek mentén a támaszkodó idomok az 1 tetőhéjaló elem felületéből kiálló 3 fülek. E 3 fülek — amelyek helyett 4 bordák is alkalmazhatók — 5 erőátadó felületeik mentén támaszkodnak a 7 szaruzatokon elhelyezett 8 tetőlécekre. A tapasztalat szerint mennél közelebb esik a 3 fül vagy a 4 borda 5 erőátadó felülete az 1 tetőhéjaló elem 6 alsó éléhez, annál stabilabb az 1 tetőhéjaló elem helyzete, és annál erőteljesebb az alatta elhelyezkedő elemre kifejtett leszorító hatás. Ezt a leszorítást az 1 tetőhéjaló elemnek az 5 erőátadó felületen túli 9 túlnyúló része eredményezi, amely egyben az alatta elhelyezkedő 1 tetőhéjaló elem fölső részének csapadékzáró átfedését is biztosítja. A 2. ábra olyan esetet mutat, amikor az 1 tetőhéjaló elem 2 alsó felületéből két darab 3 fül áll ki, melyek az 5 erőátadó felületeik mentén támaszkodnak a 8 tetőlécre. Elvileg teljesen hasonló a 3. ábra szerinti kialakítás is, ahol a támaszkodó idomokat a 4 bordák jelentik, amelyek voltaképpen meghosszabbított fülekként is fölfoghatók. Természetesen lehetőség van arra is, hogy a 4 borda ne a tető esésvonalának irányába, hanem arra merőlegesen helyezkedjék el, ami azért lehet kedvezőbb, hogy az 1 tetőhéjaló elemek terhei nagyobb 5 erőátadó felület mentén tudjanak a 8 tetőlécre továbbítani. A 4. ábrán olyan esetet látunk, ahol a támaszkodó 1 db rajz A kiadáséit felelős: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 76-1813 - Dabasi Nyomda, Budapest - Dabas Felelős vezető: Földes György igazgató
