168022. lajstromszámú szabadalom • Huzallágyító- és ónozó berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány 168022 Nemzetközi osztályozás: ^ Bejelentés napja: 1973. VII. 11. (DI-238) A közzététel napja: 1^75. VI. 28. Megjelent: 1976. XI. 30. B 21 f 19/00 ^^Wy/;: '^ ^ V ' S ^^H Bejelentés napja: 1973. VII. 11. (DI-238) A közzététel napja: 1^75. VI. 28. Megjelent: 1976. XI. 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1973. VII. 11. (DI-238) A közzététel napja: 1^75. VI. 28. Megjelent: 1976. XI. 30. Feltalálók: BOZSIK Kálmán lakatos, Miskolc, 25% CSORBA János oki. gépészmérnök Szeged, 37,5% KOPASZ István oki. gépészmérnök Szeged 37,5% Tulajdonos: Diósgyőri Gépgyár, Miskolc-Diósgyó'rvasgyár 50% Magyar Kábel Művek, Budapest 50% Huzallágyító- és ónozó berendezés 1 A találmány huzallágyító- és ónozó berendezésre vonatkozik, amely lágyítással egyidejűleg történő folyamatos ónozott huzal gyártására alkalmas. A huzalgyártó iparban a huzalhúzástól megkérné- 5 nyedett és ezért gyakorlati használatra alkalmatlan huzalokat legtöbbször ún. folyamatos lágyítógépen lágyítják.. A lágyítógép tehát a dróthúzóból, lágyítóból és csévélőből álló gépsor középső része; működésének lényeg az, hogy a huzalt két vagy több 10 kontaktgörgő mentén vezetik el, melyeken keresztül áram jut a huzalba, s a szakaszosan végzett melegedés és hűtés következtében lágyulás jön létre. A különféle méretű huzalok felületére sokszor válik szükségessé ón vagy ónötvözetek felvitele. Ez 15 általában vagy tűzi, vagy galvanikus úton történik. A huzalok ónozására ún. merítéses eljárást megvalósító berendezéseket alkalmaznak, amelyeknél nagy hőkapacitású ónolvadékba merítik a folyamatosan haladó hideg huzalszálakat és ahol a merítést az 20 ónolvadék felszíne alá is benyúló terelőelemek végzik. Az ónfürdőből kilépő huzalszálak hűtése vízfürdővel történik. A tűzi úton történő huzalónozás előnye a bevonatnak az alapfém anyagába mélységben részleges - de a 25 teljes felületen jelentkező beötvöződése és a korrózióvédelem szempontjából jelentős pórusmentessége. Valamennyi ilyen rendszerű berendezés közös hátránya az, hogy nagyméretűek (kb. 800X800X1200 mm), viszonylag alacsony üzemi sebességűek (kb. 10 30 m/sec) és az olvadt fémet nagy feleslegben és rossz hatásfokkal használják fel. Az ismert ónozó berendezéseknél nagy mennyiségű olvadékot kell állandóan a megfelelő hőfokon tartani, habár az ónolvadéknak csak kis része érintkezik a huzallal. A tartós melegítés az olvadék salakosodását eredményezi. Az ónolvadék nagy felületen érintkezik a levegővel, ezért különösen a haladó huzalszálaknak az ónolvadékba történő belépése és abból történő kilépése helyén a felületi oxid- és salakréteg folyamatos eltávolításáról, képződésének meggátlásáról külön bonyolult szerkezeti elemek vagy agresszív anyagok alkalmazásával kell gondoskodni. Mivel az ónozás nem közvetlenül húzás után történik, a huzalnak fel kell hevülnie az ónolvadékban, nem lehet gyorsan átvezetni a huzalt az ónolvadékon. A huzal nem kellő felmelegedése esetén az ónréteg és a huzal között csak kis értékű kötés keletkezik. Az ónréteg vastagsága nehezen szabályozható, gyakran apró óncseppek találhatók a huzal felületén. Az ónolvadék gőzei igen nagy mennyiségben keletkeznek és jutnak a műveleti hely környező légterébe, ahol az egészségvédelmi szempontból megengedhető alacsony szennyeződés koncentáricókat csak költséges és bonyult járulékos műszaki megoldásokkal -pl. erős helyi elszívással - lehet elérni. Az erős helyi elszívás az ónolvadék hőmérsékletének térbeli és időbeli egyenletességét kedvezőtlenül befolyásolja. Galvanikus úton előállított ónbevonatok alkalma-168022 1
