167963. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(fenoxialkiltio)- imidazolok előállítására

167963 teknek értékes fiziológiai tulajdonságaik vannak, elsősorban viszonylag szelektíven hatásosak gonokokkuszokkal szemben. Hatásosak továbbá Erwinia sp., Trichomonas vaginalis és Tetrahymena pyriformis protozoa és Trchophyton mentagrophytes és Verticillium albo-atrum gombák ellen is. Az új vegyületek gonokokkuszok elleni hatása kitűnik a Neiserria gonorrhoeae elleni antibakteriális hatásuk vizsgálatára szolgáló standard próbából. A próbát 0,1% agart tartalmazó folyékony közegben végezzük. A közeget a következő összetételű keverék forrásig való melegítésével készítjük, pepton 10 g marhahúskivonat 1 g glukóz 5 g nátriumklorid 5 g fenilvörös 0,018 g L-cisztein-hidroklorid 0,5 g agar 1 g A közeget 9,6 ml-es adagokban desztillált vízzel feltöltve .1000 ml-re 20 x 125 mm-es, csavarmenetes kupakos próbacsövekbe osztjuk szét, és autoklávban 15 percig 121 C°-on sterilizáljuk. Ezután a próbacsöveket szobahőmérsékletre hűtjük, 0,3—0,3 ml Dubos medium szérumot adunk hozzájuk, majd először a vizsgálandó vegyület 0,1 ml metanollal vagy acetonnal készült megfelelő hígítású oldatát, végül 2 csepp 48 órás Neiserria gonorrhoeae (például ATCC 19424 vagy 23050) tenyészetet adunk hozzá. Ezután a kémcsöveket 20 másodpercig 5% széndioxidot tartalmazó levegővel öblítjük, szorosan lezárjuk, és 72 órán át 37 C°-on inkubáljuk. A vizsgálandó vegyület valamennyi hígítását kétszer vizsgáljuk. A tenyészet növekedése savtermeléssel jár, ami a közeg színének pirosból sárgába való átcsapását okozza. A baktérium túlélését megfelelő táptalajon való szétterjesztéssel ellenőrizzük. A hatékonyságot az a legkisebb koncentráció fejezi ki, amelynél egyetlen gonokokkusz sem marad életben. A találmány szerint előállítható jellegzetes és ebben a próbában különösen hatékonynak bizonyult vegyületek a következők: 2- ([2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tio) -1-metil-imidazol, 2-{[2-(p-karboxi-fenoxi)^etil]-tio'} l-metil-5-nitro-imidazol 2-{[2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tio}l-metü-5-nitro-irnidazol és a 2-|[2-(p-karboxi-fenoxi)-etil]-ti<^-l-metil-5-nitro-imidazol nátriumsója. Az új vegyületek protozoa elleni hatása kitűnik Trichomonas vaginalis növekedését gátló hatásuk vizsgálatának eredményéből. Ezeket a próbákat a következőképpen végezzük: módosított Diamond-táptalajt készítünk 1200 rész triptikáz, 600 rész élesztőkivonat, 300 rész maltóz, 60 rész L-cisztein-hidroklorid, 12 rész L-aszkorbinsav, 48 rész kálium-dihidrogénfoszfát, 48 rész kálium-hidrogén-foszfát és 54 000 rész desztillált víz összekeverésével. A pH-t 40%-os nátriumhidroxid-oldattal 6,8-ra állítjuk be, és 30 rész agart adunk a keverékhez. A keveréket egy percig forraljuk, hogy az agar feloldódjék, majd autoklávban sterilizáljuk. A kapott közeg 80 térfogatrészéhez aszeptikus körülmények között 20 térfogatrész sterü Dubos medium szérumot adunk. A közeget 1 tf.%-os 72 órás Trichomonas vaginalis tenyészettel beoltjuk, majd a beoltott közegből 1 ml-t 10 mg vizsgálandó vegyülettel keverünk. A keveréket levegőtől elzárva 48 órán át 37°-on inkubáljuk, majd mikroszkóppal vizsgáljuk, hogy tartalmaz-e mozgásképes trichomonaszokat. Ha ilyenek észlelhetők, a vegyület hatástalannak tekinthető. Ha mozgásképes trichomonaszok nincsenek, az inkubált elegyből 0,1 ml-t sorozatosan 5 hígítunk és annyi beoltott közeggel keverjük, amennyire szükség van a vegyületből 1000, 100,10 és 1 Mg/ml töménység eléréséhez; ezután a kapott keveréket az előbbiekhez hasonlóan 48 órán át 37 C°-on, levegőtől elzárva inkubáljuk, majd mikrosz-10 koppal vizsgáljuk a mozgásképes trichomonaszokra. Vizsgált vegyületet nem tartalmazó, egyébként az előbbiekkel azonos inkubált vakpróbák szolgálnak kontroll gyanánt. Ebben a próbában különösen hatékonynak találtuk a következő vegyületekét: l-metil-5 15 nitro-2-{[2-p-nitro-fenoxi)-etil]-tio}-imidazol, {2- [2-(p-karboxi-fenoxi)-etil] -tio}-l-metíl-5-nitro-imidazol és nátriumsója és 2-{[2-(p-ciano-fenoxi)-etil]-tio} -1-metil-5-nitro-imidazol. A találmány szerint készült vegyületek a szoká--20 sos farmakológiai vivőanyagokkal keverhetők, és többféle, jól ismert, orális, lokális vagy parenterális beadásra alkalmas gyógyszerformában kikészíthetők. A következő példák részletesen szemléltetik a találmány tárgyát. A hőmérsékleti adatokat Celsius-25 fokban, az infravörös abszorpciós maximumokat reciprok centiméterekben (cm-1

) adjuk meg. A súlyrész (sr.) és tréfogatrész (tfr.) közötti viszony azonos a gramm és a milliliter viszonyával. 30 1. példa 57 sr. l-metil-imidazol-2-tiol, 100 sr. j3-bróm-fenetol és 400 sr. metanol keverékét 6 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk. A maradékot 3 sr. vízzel 35 keverjük, és 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal közömbösítjük. A kapott keveréket éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk, a maradékot benzolban oldjuk. A 40 benzolos oldatot kovasavgélen kromatográfiaijuk, eluálószerként benzolt vagy benzolt és növekvő mennyiségű etilacetátot tartalmazó elegyet használunk. 15 tf.% etilacetátot tartalmazó benzollal eluálva az oldószer elpárologtatása után maradékként,l-metil-2-[(2-45 fenoxi-etil)-tio]-imidazort kapunk. A termék jellegzetes infravörös abszorpciós maximumai kloroformban 1465, 1495, 1590, 1600 és 3000 cm^-nél vannak. 2. példa 50 57 sr. l-metil-imidazol-2-tiol, 115 sr. 4-bróm-butilfeniléter és 400 sr. 2-propanol keverékét 90°-on keverés közben éjjelen át melegítjük. Lehűléskor l-metil-2-[(4-fenoxi-butil)-tio]-imidazol-hidrobromid válik ki. Olvadáspontja 114-115°. 55 10 sr. l-metil-2-[(4-fenoxi-butü)-tio]-imidazol-hidrobromid 100 sr. vízzel készített oldatához annyi 5%-os vizes nátrium-karbonát-oldatot adunk, hogy a pH 7 iegyen. A kapott oldatot etiléterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot vízmentes nátrium-szulfáton 60 szárítjuk, és az oldószert vákuumdesztillációval eltávolítjuk. A maradék l-metil-2-[(4-fenoxi-butil)-tio]imidazol. 3. példa 65 27 sr. l-metil-2-f(4-fenoxi-butil)-tio]-imidazol 375 3