167930. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet hüvely tengelyirányú összekötésére az abban koaxiálisan elhelyezendő belső testtel

167930 3 4 jából előnyös, ha legalább két kapcsolóelemből áll, amelyek végeiken elhelyezett összekötőelem segítségével zárt gyűrű alakú képződménnyé köthetők össze. Gazdaságos gyártás szempontjából előnyös, ha a kapcsolóelemek azonos kialakításúak. A kapcsolóelemeket szalagprofilból tárcsaszerűen lehet levágni. Abból a célból, hogy összekötéskor a kapcsolóelemek egyenletesen terhelődjenek, előnyös, ha az orrok a kerületen a szomszédos támaszoktól lényegében mindenkor azonos távolságban vannak. A rugózási viszonyokra tekintettel előnyös, ha minden egyes kapcsolóelemnek legalább egy támasztéka a kapcsolóelem S alakú tartományában fekszik. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti szerkezet példakénti kiviteli alakjait tüntetik fel. Az 1. ábra a találmány szerinti szerkezet egy kivitelének oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett metszet. A 3. ábra armatúrafogantyút ábrázol részben metszetben, amelybe az 1. ábrán ábrázolt szerkezet van beépítve. A 4. ábra a találmány szerinti szerkezet más kiviteli alakját ábrázolja. Amint az ábrából látható, a találmány szerinti szerkezet első kivitelénél két műanyagból álló, egyforma, 2, 3 kapcsolóelem van, amelyek együtt kapcsolószervet képeznek. A kapcsolóelemeknek, 4 külső oldalaikon hasas formájú kiemelkedésekként kialakított 5 orrai vannak, amelyek a kapcsolóelem 6 belső oldalán levő két, 7 támasz között fekszenek. A 2 és 3 kapcsolóelemek, kapcsolóhelyzetben, amint az 1. ábrán látható, zárt gyűrű alakú képződményt alkotnak, amelyet a kapcsolóelemek végein kialakított 8 kampók tartanak össze. A kerületen levő 5 orrok a szomszédos 7 támaszoktól lényegében azonos távolságban vannak. A két egyforma 2, 3 kapcsolóelem három 7 támasza közül a középső a kapcsolóelem S alakban futó 9 részén fekszik. A két 2 és 3 kapcsolóelem a 11 cső körbe futó 10 horonyában van elhelyezve úgy, hogy 7 támaszaikkal a horony alján fekszenek. Az 5 orrok ezzel szemben abba a horonyszerűen kialakított körbe futó 12 mélyedésbe kapcsolódnak, amely egy második, all csőhöz képest koaxiálisán elhelyezett 13 cső belső oldalán van kialakítva. Amint az 1. és 2. ábrákból világosan látható, a 2 és 3 kapcsolóelemekből képzett kapcsolószerv a 11 és 12 csöveket egymáshoz képest tengelyirányban mindaddig rögzíti, amíg a két rész közül az egyikre egy meghatározott minimális érték feletti tengelyirányú erő nem hat. A minimális érték, amely a kapcsolóelem rugózó részének alaktartó kialakítása következtében a találmány szerinti szerkezetnél nagyobb, mint a szokásos szerkezeteknél, főleg a szerkezeti anyagtól és az orrok kialakításától függ. A 13 és 11 csövek tengelyirányú rögzítése ellenére az ábrázolt kiviteli alaknál a két cső közös tengelyük körül egymáshoz képest akadály nélkül elfordulhat. A 2 és 3 kapcsolóelemek rugózó mozgása a második, összefüggő végein felfekvő hajlított hajlító rugóval hasonlítandó össze. A 7 támaszok a felfekvési pontokat és a támaszok között fekvő ívek a hajlítórugókat képezik. Míg a kapcsolóelemnek az S alakban hajló 9 részében fekvő 7 támasz a mozgáskor fix pontként vehető figyelembe, a másik két 7 támasz a horonyfenék görbületét követve eltolódik, mihelyt az 5 orrokon keresztül az előbb említett ívekre erőt fejtünk ki. A két 11 vagy 13 cső közül az egyikre 5 eredetileg tengelyirányban kifejtett erő a 12 mélyedés és az orr egymásra hatása következtében a 2 és 3 kapcsolóelem sugárirányú összenyomását eredményezi. A 2. ábrán ezt a folyamatot ábrázoltuk vázlatosan. A minimális érték feletti, tengelyirányban 10 ható F erő hatására a 11 és 13 csövek egymásban tengelyirányban eltolódnak; a 2 és 3 kapcsolóelemek közben a P nyíl irányában a szaggatottan ábrázolt helyzetbe kerülnek azáltal, hogy az 5 orrok a 12 mélyedésből kitolódnak. Bár a 2, 3 kapcsolóelemek 15 egymásba kapcsolódó 8 kampói a rugózó mozgáskor már nem kapcsolódnak kampószerűen egymásba, hanem a kampók csúcsainál fogva egymáson csúsznak, a két kapcsolóelem nem tud egymástól szétválni, mivel az 5 orrokra ható erők a 8 kampókat sugár-20 irányban befelé nyomják, és az erő megszűnésekor ezek kiinduló helyzetükbe térnek vissza. A kapcsolóelemek S alakban hajlított 9 részei a rugózó mozgásnál rugózó és csuklópontként hatnak, amelyek lehetővé teszik, hogy a kapcsolóelemeknek a 7 támaszok 25 között fekvő ívszerű részei a rugózó mozgás során nem mozgó középső 7 támasz körül könnyedén el tudjanak fordulni. A 10 horony úgy van kialakítva, hogy amikor az F erő hat, a 2 és 3 kapcsolóelemek ne tudjanak kibillenni. 30 A kapcsolóelemek elhelyezésekor a következő műveletekre van szükség. Vesszük az első kapcsolóelemet és nem összetolt csövek esetében all cső 10 hornyába fektetjük. A második kapcsolóelemet ezután az ellenkező oldalról vezetjük be a 10 horonyba, 35 és 8 kampójával a másik kapcsolóelem megfelelő 8 kampójába ugratjuk be. Ezután a második 13 csövet a 11 csőre rátoljuk mindaddig, amíg a 13 cső homlokoldala a kapcsolóelem 5 orrának nem ütődik. A kapcsolóelemeket sugárirányban összenyomjuk még-40 pedig mindaddig, amíg a 13 csőben levő horony alakú 12 mélyedés a 11 csőben levő 10 horony fölé nem kerül. Az 5 orrokat a rugózó 2 és 3 kapcsolóelemek ebbe a 12 horonyba nyomják. Ezáltal a két 11 és 13 csövet tengelyirányban rögzítettük. A kapcsolóele-45 meket hasonló módon oldhatjuk. A 3. ábrán armatúrafogantyúval kapcsolatban a beépítés egy lehetőségét ábrázoltuk. A találmány szerinti 1 szerkezet arra szolgál, hogy az X nyíl irányában lehúzható 14 armatúrafogantyút a 15 szeleptengelyen rögzítse. 50 A 4. ábrán a találmány szerinti szerkezet másik 16 kiviteli alakját ábrázoltuk. Az első és második kiviteli alak elvi felépítése azonos. Ezért az azonos részeket azonos hivatkozási számokkal jelöljük. Míg az első kiviteli alak esetében egy hüvely tengelyirányú 55 rögzítéséről van szó egy abban koaxiálisán elhelyezett központi testre, a második kiviteli alaknál a hüvely belső oldalára történő rögzítésről van szó. A rugózó mozgás ezért ennél a kiviteli alaknál sugárirányban kifelé irányul. Az összekötőelemek ugyanebből az 60 okból másképp vannak kialakítva, mégpedig a 17 mélyedésekbe behatoló 18 kiugrásokként. A rajzból látható, hogy a kapcsolóelem egyik vége 18 kiugrásként és a másik vége 17 mélyedésként van kialakítva. Abból kifolyólag, hogy a kapcsolóelemek másképp 65 vannak elhelyezve, következik az is, hogy az 5 orrok a . 2