167799. lajstromszámú szabadalom • Ólom-mentes, vagy kis ólom-tartalmú üzemanyag kompozíció Otto motorokhoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1973. IX. 18. Közzététel napja: 1975. VII. 28. Megjelent: 1977. I. 31. (MA—2505) 167799 Nemzetközi osztályozás: C 10 1 1/14 /> Feltalálók: dr. Csikós Rezső oki. vegyészmérnök, Veszprém 25% Laky János oki. vegyészmérnök, Veszprém 25% Pallay István oki. vegyészmérnök, Budapest 25% dr. Vájta László oki. vegyészmérnök, Budapest 25% Tulajdonos: Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet, Veszprém Ólommentes, vagy kis ólomtartalmú üzemanyagkompozíció Ottomotorokhoz 1 2 A találmány tárgya szikragyújtású (Otto) motorok hajtóanyagaként felhasználásra alkalmas ólommentes, vagy kis ólomtartalmú tüzelőanyagkompozíció, amely a szokásosnál jóval kedvezőbb égési és felhasználási tulajdonságokkal rendelkezik és kisebb mértékű környe- 5 zeti szennyeződést okoz. Jól ismert, hogy a belsőégésű, szikragyújtású motorok fejlesztése és fajlagos teljesítményének növelése a motorhajtóanyagok minőségének változásával párosult, ami döntően a benzinek oktánszámának emelkedésében ju- 10 tott kifejezésre. A kőolaj-feldolgozóipari műveletek során előállított szénhidrogének oktánszáma általában nem kielégítő és a kompressziótűrés javítása érdekében használt ólom-alkilátok hatékonysága is — a szénhidrogén összetétel függvényében — fajlagos és korlá- 15 tozott. Az oktánszám korlátok áttörésére — a szénhidrogén komponensek mellett — nem szénhidrogén típusú vegyületek használatára történtek javaslatok, így például a 2.334.006 számú USA szabadalmi leírás hangyasav és/vagy ecetsav alifás észterét, a 3.009.792 20 számú USA szabadalmi leírás arylamin-monokarboxilsavat, a 3.168.385 számú USA szabadalmi leírás monkarboxilsav-terc.-alkilészter és dialkiléter együttes jelenlétét, a 2.210.942 számú USA szabadalmi leírás izobutyraldehid hozzáadását tartja előnyösnek a benzinek 25 minősége (oktánszáma) szempontjából. Ismeretes az is, hogy a motorizáció rendkívüli fejlődése a bioszféra rohamos és káros szennyeződését eredményezi, amelynek csökkentésére világviszonylatban rendkívüli erőfeszítéseket tesznek. A környezetvédelem 30 célját szolgáló törekvésekkel részben közvetlen konstrukciós módosítások (például új gázosító rendszerek, elektronikus vezérlésű benzinbefecskendezés, és hasonlók) vagy járulékos berendezések (például termikus reaktorok, katalitikus konverterek) formájában találkozunk; részben a benzinektől eltérő tüzelőszer (például metán) használatára törekednek; részben pedig az ólom-alkilátok felhasználásának mérséklésén, sőt kizárásán keresztül keresik a környezeti szennyeződés csökkentésének legközvetlenebb és leggyorsabb megoldását. A nemzetközi irodalomból kitűnik azonban, hogy az égési folyamatot katalizáló- és a kompressziótűrést javító ólom-alkilátok teljes elhagyása egyidejűleg más emissziós alkotók (CO, HC) növekedésével párosulhat. A nemzetközi minőségi felmérések adataiból és saját vizsgálataink eredményeiből arra a következtetésre lehet jutni, hogy a benzinek oktánszáma önmagában nem jellemzi egyértelműen azok teljesítőképességét, vagy a motorok gyorsuló készségére gyakorolt hatásukat, hiszen a benzinek forrpont-frakcióinak oktánszáma nagymértékben különböző, — következésképp e frakcióknak az égési tulajdonságokat és a levegőszennyező emissziós jellemzőket befolyásoló szerepe is alapvetően eltérő. Különösen jellemző, hogy a 100 °C alatti forrpontú benzinalkotók oktánszáma az úgynevezett „front-oktánszám" vagy „RON/100 °C" érték, 20—25 egységgel is eltérhet a benzin egészének oktánszámától és ezen a tényen az ólom-tetraetil helyett az ólomtetrametil felhasználásával is csak részben lehet segíteni. Az ólomalkilát részleges-, sőt teljes elhagyása pedig ezen „oktán-167799 1
