167794. lajstromszámú szabadalom • Szeizmikus rezgéskeltő berendezés változtatható időtartamú jelek jó hatásfokkal történő előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI 1167794 LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. VI. 21. Közzététel napja: 1975. VII. 28. Megjelent: 1977.1. 31. (MA—2243) Nemzetközi osztályozás: G 01 v 1/10 Feltalálók: Dr. Posgay Károly geofizikus Budapest, 30%, Priskin László gépészmérnök Budapest, 30%, Sédy Loránd geofizikus Budapest, 20%, Pótári Ferenc gépészmérnök Táborfalva, 15%, Szajkó István vegyészmérnök Füzfő-Gy ár telep, 5% Tulajdonos: Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest Szeizmikus rezgéskeltő berendezés változtatható időtartamú jelek jó hatásfokkal történő előállítására A találmány tárgya: szeizmikus rezgéskeltő berendezés, változtatható időtartamú jelek jó hatásfokkal történő előállítására, amely ismétel­hetően azonos impulzusalakú, és az energia to­vábbterjedés szempontjából is kedvező spektru- 5 mú rezgések kibocsátására alkalmas. Ismeretes, hogy szeizmikus rezgéseket mester­ségesen állítanak elő, amikor is a keltett talaj­rezgéseket regisztrálják. Az így kapott szeizmo­gramokból következtetnek a felszín alatti köze- 10 tek szerkezetére. A szeizmikus rezgéseket általában fúrt lyu­kakban elhelyezett robbanóanyaggal keltik. A lyukfúrás nagy technikai apparátust igényel és csak nagy költséggel, lassan végezhető el. En- 15 nél a módszernél a legnagyobb hátrányt az je­lenti, hogy a rezgéskeltés hatásfoka rossz, mert az energia jelentős része a robbanóanyag-kör­nyéki kőzet roncsolására és olyan frekvenciájú rezgések keltésére emésztődik fel, amelyek a ta- 20 lajban gyorsan csillapodnak. Ezért újabban ezt a módszert igyekeznek felszíni rezgéskeltéssel helyettesíteni. A felszíni rezgéskeltéssel végzett ismert eljá­rásokat geograph, impaktor, terrapack, dynapul- 25 se^ dinoseis, vibroseis stb. néven jelöli a nem­zetközi irodalom. Módszerük különböző: súly leejtésével, rugósrendszerrel gyorsított tömeg ütésével, hidraulikusan mozgatott tömeggel, vagy sűrített levegőnek, illetve felrobbantott gáznak 30 egy földre helyezett tartály alsó részére gyako­rolt nyomásával keltik a rezgéseket. A vibroseis kivételével valamennyi eljárás ütésszerű hatást fejt ki, azaz az energia egy ré­sze a felszínen levő talaj roncsolására fordítódik. A vibroseis eljárásnál a rezgéskeltés viszony­lag hosszú ideig, 7 másodpercig tart, ezért na­gyobb energiát tudnak a talajba táplálni. A sze­izmikus impulzus spektrumát időben széthúzva kell a talajba betáplálni, és később a regisztrá­tum és a jel keresztkorrelációjával lehet az im­pulzusokat kialakítani (J. M. Crawford, W. E. N. Doty, M. R. Lee, 1960: continuous signal seis­mograph; Geophysics, Vol XXV, No 1, PP,— 95—101.). Ez viszont azzal a hátránnyal jár, hogy a felvétel alatt az erősítők erősítési foka nem változtatható, azaz a nagy mélységből 5—6 má­sodpercnél jövő kis amplitúdójú beérkezéseket és a kis mélységű, nagy amplitúdójú beérkezése­ket azonos erősítéssel lehet csak regisztrálni. Ezekhez hasonló szerkezetet tárgyal a 3 338 330 lajstromú amerikai szabadalmi leírás (Gas exp­loder having trust nozzle reaction means, 1967.), amely szerint a felszínen gázrobbantással hoz­zák létre a rezgés keltéséhez szükséges energiát. Ennek a megoldásnak legfőbb hátránya, hogy szelepes megoldása és a kamra korlátozott tér­fogata miatt a nagy energiák ilyen módon tör­ténő leadásához szükséges gázmennyiség nem vihető be a kamrába. 167794 1

Next

/
Thumbnails
Contents