167783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolajtelepek leművelésére

167783 ' s Gázelárasztással szélső esetben 50%-ig terjedő gáztelítettség is elérhető. Ebből viszont 25%-nál nagyobb gáztelítettség is maradhat vissza a víz­elárasztott zónában. A vízelárasztás után vissza­maradó nagy gáztelítettség pedig ennek megfe­lelő mértékű olajkihozatal-többletet jelent. A fenti mechanizmus megvalósítását, elsősor­ban az adott környezet természeti sajátosságai és a fizikai, gazdasági tényezők határozzák meg. Az eljárás megvalósítása minden esetben az olajtestnek nem nedvesítő közeggel történő el­árasztásával kezdődik. Bár a nem nedvesítő közegrétegviszonyok kö­zött előnyösen gázhalmazállapotú, azonban lehet folyadék halmazállapotú is. Célszerűen a kőolaj­nál értéktelenebb közegek jöhetnek szóba első­sorban. A nem nedvesítő közeget besaj tolás és/vagy átfejtés útján juttatjuk az olaj tárolótérbe, majd az olajtest teljes egészét, vagy annak egy részét azzal elárasztjuk. A nem nedvesítő közeg bésaj­­tolása, átfejtése a vízelárasztáshoz, illetve a kő­olaj termeléshez szükséges kutakon, illetve kút­hálózaton keresztül történhet. Az olaj tárolótér nem nedvesíthető közeggel való elárasztását közvetlenül a nedvesítő közeg­gel való elárasztás követi. Ez célszerűen és rend­szerint vízelárasztással, vagy a javított köz kü­lönböző változatainak alkalmazásával történik. A nedvesítő közeggel történő elárasztást az olaj­­zsugorodás elkerülése, valamint a mesterségesen létrehozott szabad gáztelítettség fenntartása miatt a kialakult átlagos rétegnyomáson célszerű elvégezni. Az olaj felhalmozódások rétegtelepekben, hal­maztelepekben és lithológiai csapdákban fordul­nak elő. A fentiekbe sorolható teleptípusok leg­különfélébb változatai ismeretesek. A fajsúly szerint elkülönülések hatására a tá­rolóréteg magasabb szerkezeti helyzetét a réteg­viszonyok között gázhalmazállapotú közeg, az alatta levő tárolóteret a kőolaj tölti ki, majd mindezt peremi irányban és mélyebb szerkezeti helyzetben rendszerint víztárolótér fogja körül, illetve határolja le. Amennyiben a felhalmozó­dás során szabad gázkészletet a telepben nem találunk, úgy az egész boltozatrészt a kőolaj tölti ki. Ha az olajtestet határoló vízrendszer kiterje­dése, készlete a szénhidrogénkészlethez viszo­nyítva megfelelően nagy, és amennyiben a víz­beáramlás lehetőségei is kedvezőek, abban az esetben a fentiekben említett telep kőolaj-kiter­melését vízzel történő elárasztással célszerű vé­gezni. ' Amennyiben a vízrendszer jellemzői azt mu­tatják, hogy természetes energiájának felhasz­nálásával az olajtároló tér vízzel történő elárasz­tása megfelelő mértékben és ütemben nem lehet­séges (ez az esetek gyakoribb változata), úgy az adott esetben a vízelárasztáshoz szükséges ener­giahiányt a víznek erre a célra mélyített kuta­kon keresztül, az olajtároló térbe történő mester­séges besajtolásával pótoljuk. Azonban, mint ahogy már az előzőekben is fejtegettük, a vízelárasztással történő művelés-10 20 30 25 35 40 45 50 55 60 65 6 technológia alkalmazása amellett, hogy kiváló eredményeket mutat, például könnyű és viszony­lag kis viszkozitású (8—10 cP-ig terjedő) kőolaj­­tartalmú telepek viszonylag homogén rétegeinek művelése esetén, mégis jelentős kőolajkészletek maradnak vissza a tárolóban. Tehát a vízelárasz­tás módszerének alkalmazása is korlátozott. Ezt a helyzetet kedvezően befolyásolhatja a vízbesajtolás javított változata, azonban a felso­rolt hátrányokat teljes égészében ez sem iktatja ki és az előző megállapításon alapjában véve nem változtat. A találmány szerinti eljárásnál a korábbiakban leírt előnyös kiszorítási mechanizmust úgy való­sítjuk meg, hogy az olajtelített zóna vízzel, vagy* javított vízzel történő elárasztását egy nem ned­vesítő közeggel (előnyösen rétegviszonyok között, gázhalmazállapotú közeggel) történő elárasztás előzi meg. A nem nedvesítő közeggel történő elárasztás végrehajtására általában a vízelárasztás céljára mélyült besajtoló kúthálózat, ill. rendszer hasz­nálható fel. Amennyiben a kőolajtelep közelében olyan földgáztelep helyezkedik el, amely kellő ener­giával és készlettel rendelkezik, akkor gázátfej­tés útján megoldható a feladat. Megemlítjük, hogy amennyiben a gázok át­fejtése, besajtolása, létrehozása csak részben vagy egyáltalán nem jöhet szóba, akkor az el­járás megvalósítása részben vagy egészében tör­ténhet, olyan folyékony és/vagy szilárd, vegyi anyagok, illetve biokémiai organizmusok stb. ré­tegbe juttatásával is, amelyek rétegviszonyok között nem nedvesítő közeget képviselnek, illet­ve képeznek. A nem nedvesítő közeggel való tárolótér el­árasztás mértékét 0—50% értékhatárokon belül a fizikai, gazdasági adottságok határozzák meg. Ezek az adottságok, feltételek telepenként vál­tozóak. Kellő mennyiségű nem nedvesítő közeg telep­be juttatása után, közvetlenül a nedvesítő kö­zeggel történő elárasztás művelete következik. Amennyiben természetes úton ez nem valósítha­tó meg, akkor ez ugyanazon besajtoló kútháló­zat felhasználásával történik. Nedvesítő közeg­ként az egyetemes olajbányászatban legelter­jedtebben használt vizet, vagy a javított víz kü­lönböző változatait sajtolhatjuk a tárolótérbe. Az olajtermelő kutakon az eljárás megvalósí­tásának idején, az olaj kitermelése csak olyan ütemben folyhat, hogy az átlagos telepnyomás értéke ennek hatására ne változzék + 15%-nál nagyobb mértékben. A nem nedvesítő közeggel történő elárasztás során kialakult átlagos telepnyomástól történő eltérések, hátrányosan befolyásolják az eljárás alkalmazásával elérhető olajkihozatali eredmé­nyeket azért, mert a nyomás csökkenése során olajzsugorodás, azaz az olaj fajlagos, rétegviszo­nyok közötti térfogatának csökkenése, s ezzel olajkihozatal veszteségek állnak elő. A nyomá­sok növekedésével viszont a nem nedvesíthető közeggel létrehozott telítettség mértéke csökken •t. 3

Next

/
Thumbnails
Contents