167782. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rostokból álló anyag, például papír, papírlemez, dobozkarton és kartonlemez előállítására

5 167783 6 Gázelárasztással szélső esetben 50%-ig terjedő gáztelítettség is elérhető. Ebből viszont 25%-nál nagyobb gáztelítettség is maradhat vissza a vízelárasztott zónában. A vízelárasztás után vissza, maradó nagy gáztelítettség pedig ennek megfelelő mértékű olajkihozatal-többletet jelent. A fenti mechanizmus megvalósítását, elsősorban az adott környezet természeti sajátosságai és a fizikai, gazdasági tényezők határozzák meg. Az eljárás megvalósítása minden esetben az olaj testnek nem nedvesítő közeggel történő elárasztásával kezdődik. Bár a nem nedvesítő közegrétegviszonyok között előnyösen gázhalmazállapotú, azonban lehet folyadék halmazállapotú is. Célszerűen a kőolajnál értéktelenebb közegek jöhetnek szóba elsősorban. A nem nedvesítő közeget besaj tolás és/vagy átfejtés útján juttatjuk az olajtárolótérbe, majd az olajtest teljes egészét, vagy annak egy részét azzal elárasztjuk. A nem nedvesítő közeg besajtolása, átfejtése a vízelárasztáshoz, illetve a kőolajtermeléshez szükséges kutakon, illetve kúthálózaton keresztül történhet. Az olaj tárolótér nem nedvesíthető közeggel való elárasztását közvetlenül a nedvesítő közeggel való elárasztás követi. Ez célszerűen és rendszerint vízelárasztással, vagy a javított köz különböző változatainak alkalmazásával történik. A nedvesítő közeggel történő elárasztást az olajzsugorodás elkerülése, valamint a mesterségesen létrehozott szabad gáztelítettség fenntartása miatt a kialakult átlagos rétegnyomáson célszerű elvégezni. Az olaj felhalmozódások rétegtelepekben, halmaztelepekben és lithológiai csapdákban fordulnak elő. A fentiekbe sorolható teleptípusok legkülönfélébb változatai ismeretesek. A fajsúly szerint elkülönülések hatására a tárolóréteg magasabb szerkezeti helyzetét a rétegviszonyok között gázhalmazállapotú közeg, az alatta levő tárolóteret a kőolaj tölti ki, majd mindezt peremi irányban és mélyebb szerkezeti helyzetben rendszerint víztárolótér fogja körül, illetve határolja le. Amennyiben a felhalmozódás során szabad gázkészletet a telepben nem találunk, úgy az egész boltozatrészt a kőolaj tölti ki. Ha az olajtestet határoló vízrendszer kiterjedése, készlete a szénhidrogénkészlethez viszonyítva megfelelően nagy, és amennyiben a vízbeáramlás lehetőségei is kedvezőek, abban az esetben a fentiekben említett telep kőolaj-kitermelését vízzel történő elárasztással célszerű végezni. Amennyiben a vízrendszer jellemzői azt mutatják, hogy természetes energiájának felhasználásával az olajtároló tér vízzel történő elárasztása megfelelő mértékben és ütemben nem lehetséges (ez az esetek gyakoribb változata), úgy az adott esetben a vízelárasztáshoz szükséges energiahiányt a víznek erre a célra mélyített kutakon keresztül, az olajtároló térbe történő mesterséges besaj tolásával pótoljuk. Azonban, mint ahogy már az előzőekben is fejtegettük, a vízelárasztással történő műveléstechnológia alkalmazása amellett, hogy kiváló eredményeket mutat, például könnyű és viszonylag kis viszkozitású (8—10 cP-ig terjedő) kőolajtartalmú telepek viszonylag homogén rétegeinek 5 művelése esetén, mégis jelentős kőolajkészletek maradnak vissza a tárolóban. Tehát a vízelárasztás módszerének alkalmazása is korlátozott. Ezt a helyzetet kedvezően befolyásolhatja a vízbesajtolás javított változata, azonban a felso-10 rolt hátrányokat teljes egészében ez sem iktatja ki és az előző megállapításon alapjában véve nem változtat. A találmány szerinti eljárásnál a korábbiakban leírt előnyös kiszorítási mechanizmust úgy való-15 sítjuk meg, hogy az olajtelített zóna vízzel, vagy javított vízzel történő elárasztását egy nem nedvesítő közeggel (előnyösen rétegviszonyok között, gázhalmazállapotú közeggel) történő elárasztás előzi meg. 20 A nem nedvesítő közeggel történő elárasztás végrehajtására általában a vízelárasztás céljára mélyült besajtoló kúthálózat, ill. rendszer használható fel. Amennyiben a kőolajtelep közelében olyan 25 földgáztelep helyezkedik el, amely kellő energiával és készlettel rendelkezik, akkor gázátfejtés útján megoldható a feladat. Megemlítjük, hogy amennyibeti a gázok átfejtése, besajtolása, létrehozása csak részben 30 vagy egyáltalán nem jöhet szóba, akkor az eljárás megvalósítása részben vagy egészében történhet, olyan folyékony és/vagy szilárd, vegyi anyagok, illetve biokémiai organizmusok stb. rétegbe juttatásával is, amelyek rétegviszonyok 35 között nem nedvesítő közeget képviselnek, illetve képeznek. A nem nedvesítő közeggel való tárolótér elárasztás mértékét 0—50% értékhatárokon belül a fizikai, gazdasági adottságok határozzák meg. 40 Ezek az adottságok, feltételek telepenként változóak. Kellő mennyiségű nem nedvesítő közeg telepbe juttatása után, közvetlenül a nedvesítő közeggel történő elárasztás művelete következik. 45 Amennyiben természetes úton ez nem valósítható meg, akkor ez ugyanazon besajtoló kúthálózat felhasználásával történik. Nedvesítő közegként az egyetemes olajbányászatban legelterjedtebben használt vizet, vagy a javított víz kü-50 lönböző változatait sajtolhatjuk a tárolótérbe. Az olajtermelő kutakon az eljárás megvalósításának idején, az olaj kitermelése csak olyan ütemben folyhat, hogy az átlagos telepnyomás értéke ennek hatására ne változzék + 15%-nál 55 nagyobb mértékben. A nem nedvesítő közeggel történő elárasztás során kialakult átlagos telepnyomástól történő eltérések, hátrányosan befolyásolják az eljárás alkalmazásával elérhető olaj kihozatali eredmé-60 nyéket azért, mert a nyomás csökkenése során olaj zsugorodás, azaz az olaj fajlagos, rétegviszonyok közötti térfogatának csökkenése, s ezzel olajkihozatal veszteségek állnak elő. A nyomások növekedésével viszont a nem nedvesíthető 65 közeggel létrehozott telítettség mértéke csökken 3