167778. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluorral helyettesített tiaxantén-származékok előállítására 1677781 Kondenzátor kisütő kapcsolási elrendezés, előnyösen járművekben alkalmazott csúszás- és/vagy pörgésgátló készülékekhez
11 167778 12 6. példa 2-trifluormetil-6-nuor-9-[3-(4-metil-l-piperazinil)-propil]-tiaxantén és dihidrokloridja. 17 g 2-trifluormetil-6-fluor-tiaxantént 250 ml vízmentes éterben oldunk, az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük, majd hozzácsepegtetünk 40 ml hexános 20%-os butil-lítium-oldatot. A reakcióelegyet 0 °C hőmérsékleten 30 percig állni hagyjuk, majd hozzácsepegtetünk 12 g l-metil-4-(3-klór-propil)-piperazint és ezt az elegyet további 15 percig állni hagyjuk. Ezután a reakcióelegyet vízbe öntjük, a szerves oldószeres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, híg ecetsavval extraháljuk, majd az elkülönített ecetsavas kivonatot nátrium-hidroxid-oldattal meglugosítjuk, éterrel extraháljuk, az éteres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, vízmentes kálium-karbonáttal szárítjuk és bepároljuk. A bepárlási maradékot acetonban oldjuk, majd az oldatból száraz hidrogén-klorid bevezetése útján leválasztjuk a 2-trifiuormetil-6-fluor-9-[3--(4-metil-l-piperazinil)-propil]-tiaxantén-dihidrokloridot. 8,7 g dihidrokloridot kapunk, 270—272 °C-on olvadó fehér kristályok alakjában. 7. példa 2-klór-6 -fluor-9 -{3 -[4 -(2-hidroxi -etil) -piperazin -1 -il ] --propilj-tiaxantén és dihidrokloridja. Az 1. példában leírttal egyező módon, a megfelelően helyettesített kiindulási anyagok egyenértékű mennyiségeinek alkalmazásával, 2-klór-6-f!uor-tiaxantont állítunk elő, amely 215—218 °C-on olvad. 15 g 2-klór-6-fluor-tiaxanton és 3-dimetilamino-propil-magnézium-klorid tetrahidrofurános oldatban történő reagáltatása útján, a szokásos módon 15,5 g 2-klór-6--fluor-9-(3-dimetilamino-propil)-tiaxantén-9-olt kapunk, amely 154—156 °C-on olvad. A fenti módon előállított karbinolból jégecet és tömény sósav 1: 1 arányú elegyéből, a jól ismert módon vizet hasítunk le; a reakcióelegyet eredeti térfogatának felére pároljuk be a reakció folyamán. Ezután a maradékot nátrium-hidroxid-oldattal meglugosítjuk, éterrel extraháljuk, az éteres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, vízmentes kálium-karbonáttal szárítjuk és bepároljuk. A maradékból a szokásos módon állítjuk elő a 2-klór-6--fluor-9-(dimetilamino-propilidén)-tiaxantén-hidrokloridot, amely 192—194 °C-on olvad. 60 g 2-klór-6-fluor-9-(2-dimetilamino-propilidén)-tiaxantén, 180 g piperazin és 10 g 2-propanol elegyét 18 óra hosszat melegítjük 140 °C hőmérsékleten. A reakcióelegyet lehűlés után éterrel hígítjuk, az éteres fázist vízzel mossuk, vízmentes kálium-karbonáttal szárítjuk és bepároljuk. Maradékként oly terméket kapunk, amely főként 2-klór-6-fluor-9-[3-(piperazin-l-il)-propilidén]-tiaxanténből áll; súlya 55 g. 50 g fenti módon kapott maradékhoz 50 g vizes 57%-os jódhidrogénsavat, 100 g jégecetet és 8 g vörös foszfort adunk, majd ezt az elegyet 18 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A lehűlés után a reakcióelegyet leszűrjük, a szűrletet nátrium-hidroxidoldattal meglugosítjuk és éterrel extraháljuk. Az elkülönített éteres fázist vízzel mossuk, vízmentes káliumkarbonáttal szárítjuk, majd bepároljuk. A bepárlási maradékot 99%-os etanolban oldjuk és 10 °C hőmérsékleten 10%-os feleslegben alkalmazott etilén-oxiddal kezeljük 2,5 óra hosszat. A reakcióelegyet azután bepároljuk, a maradékot acetonban oldjuk és száraz hidrogénkloridot vezetünk az oldatba, aminek hatására 45 g 2--klór-6-fluor-9-{3-[4-(2-hidroxi-etii)-piperazin-l-irj-propil}-tiaxantén-dihidroklorid válik le fehér kristályos termék alakjában, amely 232—235 °C-on olvad. 8. példa 2-trifluormetil-6-nuor-9-{3-[4-(2-hidroxi-etil)-piperazin-l-il]-propil}-tiaxantén-palmitinsav- és -dekánsav-észter. 21,6 g 2-trifluormetil-6-fluor-9-{3-[4-(2-hidroxi-etil)-piperazin-l-il]-propil}-tiaxantént 200 ml acetonban oldunk. Az oldathoz 25 g palmitinsav-kloridot adunk és az elegyet 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. A reakcióelegy bepárlása útján 20 g észtert kapunk, olajszerű termék alakjában. Az észter infravörös abszorpciós színképe a következő jellemző sávokat mutatja: 1170 cm-1 s, 1129 cm -1 s, 1090 cm -1 s, 902 cm-1 m, 858 cm -1 m, 823 cm -1 m. Az ibolyántúli színkép: maximum 280 nm-nél; Ej"^ = 1550. A fent leírttal egyező módon állítjuk elő dekánsavklorid kiindulási anyagként való alkalmazásával a 2-trifluormetil-6-fluor-9-{3-[4-(2-hidroxi-etil)-piperazin-l-il]-propil}-tiaxantén dekánsav-észterét is. Ennek az észternek az infravörös abszorpciós színképe a következő jellemző értékeket mutatja: 1171 cm-1 s, 1130 cm-1 s, 1091 cm -1 s, 901 cm-1 m, 855 cm -1 m, 821 cm -1 m. Az ibolyántúli színkép 282 nm-nél mutat maximumot, 9. példa 2-dimetilszulfamoil-6-fluor-9-[3-(4-metil-piperazinil)-propifj-tiaxantén és e vegyület dihidrokloridja. Az eljárás során közbenső termékként felhasználásra kerülő 2-dimetilszulfamoil-6-fluor-9-[3-(4-metil-piperazin-l-il)-propilidén]-tiaxantént az alábbi módon állíthatjuk elő: 69 g 3-dimetilszulfamoil-6-bróm-benzoesav, 31 g 3--fluor-tiofenol, 24 g nátrium-karbonát, 350 ml dimetilformamid és 1 g Adam-féle réz-katalizátor elegyét 1 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Az elegyet azután 2 liter jeges vízbe öntjük, leszűrjük, a szűrletet éterrel mossuk, azután tömény sósavval megsavanyítjuk. A képződött csapadékot szűréssel elkülönítjük, 2,5 liter kloroformban oldjuk, az oldatot vízmentes magnézium-szulfáttal szárítjuk, leszűrjük és körülbelül 300 ml térfogatra bepároljuk. Lehűlés után 500 ml étert adunk az elegyhez. 67 g 2-(3-fluor-fenil-merkapto)-5-dimetilszulfamoil-benzoesav kristályosodik ki az elegyből, 220—223 °C-on olvadó kristályok alakjában. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6
