167758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált ortofoszforsavak aminsóinak előállítására
167758 Ha kiindulási vegyületként valamely 0,0-difenil-szübsztiiuált ortofoszforsavat használunk, akkor ez egy vagy több atommal vagy csoporttal, pl. valamely halogénatommal vagy nitro-csoporttal lehet szutosztituálva. E vegyületek közül előnyös a bisz-(p-nitro- 5 -fenil)-díhidrogénfoszfát. A reagensként használt monoamin bázis protonálási pK értéke nem lehet kisebb 4-nél (vízben 25 °C-on mérve). A bázisok pKn, értéke előnyösen nem kisebb 7-nél. Tercier szerves bázisként telítetlen heterociklusos 10 aminokat, pl. piridint, kinolint, izokinolint, és homológjaikat és/vagy szubsztituált származékaikat, így alkilszubsztituált piridineket és kinolinokat, pl. alfa-, béta-és gamma-pikolinokat és 2- és 4-metil-kmolinokat használunk. Egyéb alkalmazható heterociklusos aminők a 15 halogénatommal, pl. klór- vagy brómatommal vagy valamely acilcsoporttal, pl. formil- vagy acetil-csoporttal, valamely acilamidocsoporttal, pl. acetamido-csoporttal, továbbá ciano-, karboxil-, aldoximino- vagy más csoporttal szubsztituált heterociklusos aminők. 20 A reakciót előnyösen oly módon végezzük, hogy a savból és az aminból mólekvivalens mennyiséget használunk. Kívánt esetben azonban ettől eltérő mólarányt is alkalmazhatunk. így a szerves amin bázist a mólekvivalens mennyiségnél kisebb mennyiségben használhat- 25 juk, amikoris a só mellett kis mennyiségű szabad sav marad a találmány szerinti eljárással előállított katalizátorban. Ha viszont az aminból a mólekvivalens menynyiségnél nagyobb mennyiséget használunk, akkor olyan sót kapunk, amelynek átlagos összetétele valamely [30 közbeeső mono- vagy diamin-sónak felel meg. Az aminból a mono- vagy diamin-sóra számított sztöchiometrikus mennyiséghez képest fölösleget is használhatunk a reakcióhoz, ez a felesleg azonban célszerűen legfeljebb 5 mólig terjedhet. 35 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket, mint említettük, penicillánsav-vegyületek cefalosporánsav-vegyületekké való átrendezéséhez lehet használni katalizátorként. Különösen jó eredményeket érhetünk el 6-béta-acilamido-penicillánsav-l-oxid-észterek 7-béta- 40 -acilamido-3-metil-cef-3-em-4-karbonsav-észterekké való átrendeződésének katalizálásánál. A katalitikus reakciót valamely szerves oldószerben, előnyösen dioxánban végezzük, és 1 mól penicillin-vegyületre számítva 0,01—0,2, előnyösen 0,06 mól találmány szerinti ve- 45 gyületet használunk. A találmány szerinti katalizátor vegyületek viszonylag kisebb színeződést okoznak, mint a savas katalizátorok, pl. a szénhidrogénszulfbnsavak a hasonló átrendeződési reakciókban. A savas katalizátorok jelenlété- 50 ben rendszerint képződő melléktermékek a találmány szerinti vegyületek katalizátorként való alkalmazása esetén kisebb mértékben jelentkeznek. így a találmány szerinti vegyületek használata azzal a gyakorlati előnnyel jár, hogy a reakcióelegy feldolgozása során az oldószer 55 eltávolítása előtt nem kell sem színtelenítőszert, sem savmegkötőszert alkalmazni. A találmány szerinti eljárással előállított katalizátorok használata esetén az átrendeződési reakcióban elért átalakulás olyan nagy mértékű lehet, hogy a tennék lényegében tiszta állapotban nyerhető ki» 4s a bonyolult tisztítási műveleteket el lehet hagyni. Elegendő, ha a reakcióelegyet vízbe öntjük, megszűrjük és adott esetben a terméket valamely alkalmas oldószerből, esetleg egy ilyen oldószerrel elnépesítve átkristályosítjuk. Ha például valamely monoszubsztituált foszforsav monopiridiniumsóját használjuk dioxános oldatban, akkor az oldószer egyszerű elpárologtatása és a nyerstermék átkristályosítása útján lényegében tiszta terméket kapunk nagy hozammal. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa 2,2,2-triklóretil-dihidrogénfoszfát monopiridiniumsó előállítása 460 g 2,2,2-triklóretil-dihidrogénfoszfát 2 liter izopropiléterrel készített oldatához keverés közben csepegtető tölcsérből 15 perc alatt hozzáadunk 160 ml piridint. A kivált csapadékot kiszűrjük, 500 ml izopropiléterrel mossuk, azután vákuumban 40 °C-on megszárítjuk. 580 g (93,6%) 2,2,2-triklóretil-dihidrogénfoszfát piridiniumsót kapunk. A nyersterméket etanolbói átkristályosítjuk. Ekkor 94 g (68%) tiszta terméket kapunk, amely 101—103 °C-on olvad. Elemzés a C7 H 9 0 4 NPC1 3 összegképlet alapján: számított: C 27,3%, H 2,9%, N 4,5%, Cl 34,5%; talált: C 27,3%, H 3,0%,N 4,5%, Cl 34,2%. 2—4. példa Az 1. példa szerinti módon eljárva az alábbi táblázatban megadott kiindulási vegyületekből és a táblázatban megadott körülmények között ugyancsak a táblázatban megadott vegyületeket állíthatjuk elő. A táblázat fejrészében az (I) általános képletű vegyület szubsztituenseire utalunk. Kiindulási anyagok és reakciókörülmények: Példa száma R R1 bázis oldószer 2. 3. 4. fenil 0-klórmetil-p-nitro-fenil p-nitrofenil H H H kinolin piridin piridin aceton aceton aceton Termékek: Op. (C°) Összegképlet Elemi Összetétel Példaszám Op. (C°) Összegképlet számított oldószer Op. (C°) Összegképlet c% H% Cl% N% c% H% Cl% N% 2. 3. 4. 123—125 137—138 131—135 C15 H 14 0 4 NP C12 H 12 0 6 N 2 PC1 CuHuOc^P 59,4 41,6 44,3 4,2 3,5 3,7 10,2 4,6 8,1 9,4 59,3 41,8 44,4 4,7 3,8 3,8 10,1 4,4 7,7 9,3 2
