167738. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4alfa-aril-transz-dekahidro-izokinolinok előállítására
167738 5 6 6,7-oktahidro-izokinolint kapunk. Elemzés a C16 H 17 0 2 N képlet alapján: számított: C: 75,27%^H: 6,71%, N: 5,49%, talált: C: 75,22%, H: 6,71%, N: 5,71%. Ha a fenti eljárásban metiljodid helyett ciklohexil-metil-bromidot használunk fel, N-ciklohexilmetil-4a-fenil-l,3-diketo-l,2,3,4,4a,5,6,7-oktahidro-izokinolint kapunk. Op.: 111—113 C°. D) lépés: N-Metil-4a-fenil-l,3-diketo-transz-dekahidro-izokinolin 2,0 g (7,85 mmól) N-metil-4a-fenil-l,3-diketo-l,2,3,-4,4a,5,6,7-oktahidro-izokinolin, 175 ml abszolút etanol és 300 mg 5%-os palládium/csontszén katalizátor elegyét 24 órán át 2,8 atmoszféra hidrogénnyomáson rázzuk. A katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet bepároljuk. A maradékot etanolból átkristályosítjuk. 1,8 g (90%) N-metil-4a-fenil-l,3-diketo-transz-dekahidro-izokinolint kapunk; op.: 151—153 C°. Elemzés a Cla H 18 NO a képlet alapján: számított: C: 74,66%, H: 7,44%, N: 5,44%, talált: C: 74,74%, H: 7,66%, N: 5,33%. Ha a fenti eljárásban a C) lépés utolsó bekezdésében említett vegyületből indulunk ki, N-ciklohexilmetil-4a-fenil-l,3-diketo-transz-dekahidro-izokinolint kapunk, amely azonos a 6. példa B) lépése szerint előállított vegyülettel. E) lépés: N-Metil-4a-feniJ-transz-dekahidro-izokinolin 1,34 g (5,2 mmól) N-metil-4a-fenil-l,3-diketo-transz-dekahidro-izokinolin 40 ml, előzetesen nátriumon szárított tetrahidrofuránnal készített oldatához nitrogénatmoszférában 1,34 g lítium-alumínium-hidridet adunk. A reakcióelegyet 24 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük, és egymás után 1,3 ml vizet, 1,3 ml 15%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot és 3,9 ml vizet adunk hozzá. A kivált szervetlen sókat leszűrjük, éterrel mossuk, majd a szűrletet és a mosófolyadékot egyesítjük, káliumkarbonát fölött szárítjuk és bepároljuk. Az átlátszó, olajos maradékot 10 ml abszolút etanolban oldjuk, és 30 ml telített etanolos pikrinsav-oldattal elegyítjük. A kivált csapadékot leszűrjük, szárítjuk, és etanolból átkristályosítjuk. 1,80 g N-metil-4a-fenil-transz-dekahidro-izokinolin-pikrátot kapunk; op. (korrigált): 217,5—219,5 C°. Elemzés a C22 H 26 N 4 0 7 képlet alapján: számított: C: 57,63%, H: 5,72%, N: 12,42%, talált: C: 57,49%, H: 5,55%, N: 11,91%. A kapott pikrát-sót 2,5 x 15 cm méretű, metilénkloriddal megnedvesített semleges alumíniumoxiddal (Woelm, I. aktivitási fok) töltött oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást tiszta metilénkloriddal kezdjük, és 5% etanolt tartalmazó metilénkloriddal folytatjuk. Az eluátumokból 440 mg átlátszó olajat és 390 mg sárgás-zöld anyagot különítünk el. Az utóbbi anyagot metilénkloridban felvesszük, az oldatot vizes ammónium hidroxid-oldattal mossuk, káliumkarbonát fölött szárítjuk és bepároljuk. Az olajos maradékot desztilláljuk. 100 C°/0,07 Hgmm-n 300 mg olajos terméket különítünk el, amelyet egyesítünk az eluálás során kapott olajos anyaggal. Összesen 740 mg (az imidre számítva 62%) N-metil-4a-fenil-transz-dekahidro-izokinolint kapunk. A termék állás közben megszilárdul, és 72—73 C°-on olvadó fehér, kristályos anyagot képez. 5 Elemzés a C16 H 23 N képlet alapján: számított: C: 83,77%, H: 10,10%, N:6,ll%, talált: C: 83,76%, H: 10,23%, N: 5,84%. Ha a fenti eljárásban a D) lépés utolsó bekezdésében említett vegyületekből indulunk ki, N-ciklohexilmetil-10 -4a-fenil-transz-dekahidro-izokinolint, N-ciklopropilt kapunk, fp.: 110 C°/0,004 Hgmm. 2. példa 15 L- és D-N-metil-4a-fenil-transz-dekahidro-izokinolin A) lépés: L- és D-2-karboximetil-2-fenil-ciklohexanon oc-fenetilamin-só 20 1. 2-Karbetoximetil-2-fenil-ciklohexanon lúgos hid-, rolízisével 2-karboximetil-2-fenil-ciklohexanont állítunk elő [lásd J. Am. Chem. Soc. 72, 712 (1950)]. 40 g (0,154 mól) így kapott vegyület 140 ml forró etanollal 25 készített oldatához 27 g (+ )-a-fenetilamint adunk. A reakcióelegyet kristályosodni hagyjuk. 21,8 g balraforgató sót kapunk; op.: 130—132 C°, (oc)D = -94°. Ismétélt etanolos átkristályosítás után 137—139 C°-on olvadó anyagot kapunk, (<X)D = —142°. A termék 30 optikai forgatóképessége további átkristályosítás hatására nem változik. 2. A fenti lépésben kapott anyalúgokhoz 6n sósavoldatot adunk, és a szabad savat éterrel kivonjuk. Az így kapott anyagot etanolban oldjuk, ( — )-<x-fenetil-35 amint adunk az oldathoz, és a terméket lassan kikristályosítjuk. A fehér, kristályos jobbraforgató só 136— 137,5 C°-on olvad; (a)g = +141°. 40 B) lépés: L- és D-2-karboximetil-2-fenil-ciklohexanon 1. 15,9 g, az A.l. lépésben előállított termék 250 ml hideg 6n sósavoldattal készített oldatát éterrel extra-45 háljuk. Az éteres oldatot vízmentes magnéziumszulfát fölött szárítjuk, szűrjük, és az étert lepároljuk. 10,0 g L-ketonsavat kapunk; op.: 94—95 C°, (oc)g = +193° (c =1,03, kloroformban). 2. 14,0 g, az A.2. lépésben kapott termék 250 ml 50 hideg 6n sósavoldattal készített oldatát éterrel extraháljuk, majd az oldatot a fenti módon kezeljük. 9,6 g D-ketosavat kapunk; op. :94—95 C°, (<x)£ =—194° (c = 1,04, kloroformban). 55 C) lépés: L- és D-2-karbetoximetil-2-fenil-ciklohexanon 1. 28 g, a B.l. példában előállított terméket 3 ml 60 tömény kénsavoldatot tartalmazó 700 ml etanolban oldunk, és az oldatot 3A molekulaszitával töltött oszloppal felszerelt Soxhlet-extraktorban 24 órán át visszafolyatás közben forraljuk. Az elegyhez fölöslegben vett káliumkarbonátot adunk, szűrjük, és a szűrletet bepá-65 roljuk. A maradékot desztilláJjuk. 125 C°/0,1 Hgmm-en 3
