167728. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új difenil- származékok előállítására és ilyen vegyületeket tartalmazó kártevőirtószerek
3 mm 4 Az említett anyagfajták alkalmazása azonban gyaknjp bizonyos hátrányokkal jár. A nitrogén-, foszfor- vagy kéntartalmú vegyületeknél például nehézségek jelentkeznek, mivel alkalmazásuk ellenőrizhetetlen algaszaporodáshoz vezet a szennyvízben. A foszfátoknál fennáll továbbá a hidrolízisre való hajlam, amikoris csekély kpmplexképző-képességgel rendelkező vegyületek keletkeznek, ami nem kívánt csapadékok képződéséhez vezet. Végül sok esetben még fémekre, például alumíniumra gyakorolt korróziós hatás is megfigyelhető. Mint már említettük, megkísérelték azt is, hogy a foszfátokat aminopolikarbonsav típusú komplexképzőkkel, például nitrilotriecetsavval helyettesítsék. Ilyenféle anyagok oxigént leadó fehérítőszereket tartalmazó mosó-, fehérítő- és tisztítószerekben való alkalmazásának az a hátránya, hogy oxidálhatóságuk következtében hatásukat egészben vagy részben elvesztik. A találmány szerint javasolt anyagok nitrogén-, foszfor- és kénmentesek, így a mosó-, fehérítő- és tisztítószerek legalább ugyanolyan hatása mellett nem okoznak úgynevezett szennyvízproblémát. Ezenkívül ezek a szerek az alkalmazás körülményei között nem oxidálhatók. A találmány szerinti mosó-, fehérítő- és tisztítószer javasolt polimerjei adott esetben alárendelt mennyiségben oldalhelyzetű vinil- vagy karboxil-csoportokat is tartalmazhatnak, amelyek azonban a hatásosságra mint építősók nem bírnak jelentőséggel. A polimerek például önmagában ismert módon akrolein, akrilsav vagy helyettesített akrilsavak kopolimerizációja útján gyökös katalizátorok, illetve redoxkatalizátorok jelenlétében és ezt követően Cannizzaro-reakció útján állíthatók elő. Ezek a polimerek előállíthatók például adott esetben helyettesített akrilsavaknak allilalkohollal való kopolimerizációjával, az akrilsavészterek kopolimerjeinek és a vinilalkohol észtereinek vagy ezek származékainak, így az akrilnitril kopolimerjeinek elszappanpsítása útján is. Ezek a polimerek előállíthatók továbbá az akroleinnek allilalkohollal vagy ennek származékaival vagy vinilalkohol-származékokkal kapott kopolimerjeinek oxidációjával. Az allilakrilát kopolimerizációja vagy allilakrilát akrilsavval történő ciklo-kopolimerizációja egyidejű elszappanosítás közben, valamint, valamely poliakrolein-homo- vagy -kopolimerizátumainak oxidációja jönnek az előállításhoz számításba. Polimerizációs módszerekként alapjában véve valamennyi eljárás, így a kicsapásos, tömeg- vagy oldatpolimerizáció alkalmas. A találmány szerinti mosó, fehérítő- és tisztítószert az jellemzi, hogy építősókként karboxil-, vagy előnyösen karboxilát-, valamint hidroxil-csoportokkal és adott esetben alárendelt számban oldalhelyzetű vinil- vagy karbonil-csoportokkal rendelkező, egyenesláncú vagy térhálós, a főláncban túlnyomóan C—C kötéseket tartalmazó polimereket, amelyek túlnyomóan R1 -CH2 —C(I)és COOA (II) és vagy R -CH2 —C— H —CH2 C— OH CH2 OHj (III) 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 átyal^nps képletű egységekből vannak felépítve —- e képlefekben A hidrogénatomot vagy előnyösen valamely egyvagy többértékű fém, különösen alkálifém, előnyösen nátrium egy vegyértékét jelenti, R és Rx jelentése azonos vagy eltérő, és 1—6 szénatomos alkilcsoportot, különösen metilcspportot vagy előnyösen hidrogénatomot képvisel és Rx ezenkívül halogénatomot, különösen klóratomot jelent — és amelyek (I), (II) és (III) általános képletű egységei tetszés szerinti sorrendben helyezkednek el, emellett pedig a karboxil-, illetve karboxilát-csoportok és a hidroxil-csopprtpk átlagos aránya egy egység távollétében is 0,5 feletti, különösen 1,1 és 16, előnyösen 2 és 9 közötti és amelyek legkisebb polimerizációs foka 3, különösen 3 és 5000, előnyösen 3 és 600 közötti, adott esetben más, önmagában ismert építősókkal (builder) együtt tartalmaz. Az említett polimerek is előállíthatók az előzőekben leírt módszerek szerint. Előnyösen azonban ezeket a polimereket önmagában ismert módon akrolein oxidációs polimerizációja ps ezt követően a polimerizátumnak valamely erős bázissal, különösen egy alkálihidroxiddal való kezelés útján Cannizzaro-reakció szerint állíthatjuk elő. Az erős b,ázi§sal történő kezelés egy kevésbé előnyben részesíteft változat szerint, formaldehiddel való egyidejű kqndenzáció közben mehet végbe. így olyan polimereket kapunk, amelyek pótlólag még, alárendelt mennyiségben CH2 OH" —CH2 —C— 1 (V) és/vagy 1 COOA CR.OH" -CH,-CCH9 OH (VI) képletű egységeket is tartalmaznak. Minden esetben azonban a polimerizáció- és reakciókörülményeket úgy kell választani, hogy a karboxil-, illetve karboxilát-csoportoknak a hidroxil-csoportokhoz való kívánt arányát és a legkisebb 3-as polimerizációs fokot betartsuk. Oxidálószerekként peroxidok vagy persavak jönnek számításba. Előnyösen azonban H2 0 2 -t használunk. A karboxil-csoportoknak a karbonil-csoportokhoz való arányát az oxidációs polimerizációnál az oxidálószermennyiségnek az akroleinmennyiséghez való aránya útján állítjuk be. Minél nagyobb ez az arány, annál nagyobb a polimerben jelenlevő karboxil-csoportok száma és megfordítva. Mivel a peroxid-vegyület egyidejűleg szabályozóként hat, a polimerizációs fokot a felhasznált mennyiségek befolyásolják. Az oxidálószer növekvő mennyiségével a polimerizációs fok lecsökken és fordítva. Például 1 : 1 H2 0 2 /akrolein arány esetén 3,2-es közepes polimerizációs fokot és 5 : 1 -COOH/C = O arányt kapunk. Amennyiben azonban különben azonos körülmények között a H2 0 2 -t az akroleinhez 0,7 : 1 mennyiségi arányban alkalmazzuk, ezek a számok 13-raés 3,2 : l-re változnak. Az akrolein oxidációs polimerizációja más, gyakorlatilag tetszés szerinti mennyiségű, kopolimerizálható monomerek jelenlétében is végrehajtható. Akrilsavnak komonomerként való felhasználása különösen előnyös, mivel jelenléte útján a karboxil-csoporttartalom a polimerben közvetlenül befolyásolható. Ezenkívül a ki-
