167726. lajstromszámú szabadalom • Eljárás O-szubsztituált 7-amino-3-CEFEM-3-OL-4-karbonsav-származékok előállítására

17 167726 18 -csoport, valamint egy szerves szilikoxi- vagy sztannil­oxi-, például tri-(rövidszénláncú)-alkilszililoxi-, például trimetilszililoxicsoport. Egy -C( = O)—R2 A képletű védett karboxilcsoportot a reakció során is képezhetünk. Egy II általános képletű kiindulási anyagban az Rx- csoport előnyösen Ac acil­csoportot jelent, ahol az adott esetben jelenlevő szabad funkciós csoportok, például amino-, hidroxil-, karboxil-, vagy foszfonocsoportok az önmagukban ismert módon, az aminocsoportok például a fentiekben említett acil-, tritil-, szilil- vagy sztannil-, valamint szubsztituált tio­vagy szulfonilcsoportokkal, a hidroxil-, karboxil- vagy foszfonocsoportok pedig például éterezéssel vagy ész­terezéssel, beleértve a szililezést és sztannilálást is, vé­dettek lehetnek, és Rj6 hidrogénatomot jelent. A 2-cefem-vegyületeknek a megfelelő 3-cefem-ve­gyületekké történő izomerizálását önmagában ismert módszerekkel végezhetjük. így egy II általános képletű 2-cefem-vegyületet úgy izomerizálhatunk, hogy azt egy enyhén bázikus szerrel kezeljük, és a 2- és a 3-cefem-vegyületek adott esetben keletkezett egyensúlyi elegyéből a kívánt I általános képletű 3-cefem-vegyületet izoláljuk. Alkalmas izomerizálószerek például a szerves nit­rogénbázisok, például a tercier aromás jellemű hete­rociklusos bázisok, és elsősorban a tercier alifás, aza­cikloalifás vagy aralifás bázisok, például az N,N,N­-tri-(rövidszénláncú)-alkilaminok, például N,N,N-tri­metilamin, N,N-dimetil-N-etilamin, N,N,N-trietilamin vagy N,N-diizopropil-N-etilamin, N-(rövidszériláncú)­-azacikloalkánok, például N-metil-piperidin, vagy N­-fenil-(rövidszénláncú)-alkil-N,N-(rövidszénláncú)-al­kilaminok, például N-benzil-N,N-dimetilamin, valamint ezek elegyei, például egy piridin-típusú bázis, például piridin, és egy N,N,N-tri-(rövidszénláncú)-alkilamin, például piridin vagy trietilamin elegye. Alkalmazhatók ezenkívül bázisok főleg középerős és erős bázisok szer­ves vagy szervetlen, gyenge savakkal alkotott sói, pél­dául rövidszénláncú alkánkarbonsavak alkálifém- vagy ammóniumsói, például nátriumacetát, trietilammóni­umacetát, vagy N-metil-piperidinacetát, valamint más, a fentiekben megadott bázisokhoz hasonló szerek, vagy ezek elegyei. A fenti, bázikus szerekkel végzett izomerizációt pél­dául egy olyan karbonsavszármazék jelenlétében végez­hetjük el, mely önmagában vegyes anhidrid képzésére alkalmas, például egy karbonsavanhidrid vagy -halo­genid jelenlétében, például piridinnel ecetsavanhidrid jelenlétében. Előnyösen vízmentes közegben dolgozunk, oldószer jelenlétében vagy anélkül, például egy adott eset­ben halogénezett, például klórozott alifás, cikloalifás vagy aromás szénhidrogén, vagy egy oldószerelegy jelenlété­ben, mikoris a reagensként használt, a reakciókörülmé­nyek között folyékony halmazállapotú bázis maga is lehet oldószer. A reakciót, ha szükséges, hűtés vagy melegítés közben végezzük, előnyösen —30 és + 100 C° közötti hőmérséklettartományban, inert gáz, például nitrogénatmoszférában, és/vagy zárt edényben. Az így nyert I általános képletű 3-cefem-vegyületek önmagában ismert módon, például adszorpcióval és/ vagy kristályosítással az adott esetben ugyancsak jelen­levő II általános képletű 2-cefem-vegyületektől elválaszt­hatók. A II általános képletű cefem-vegyületek izomerizálá­sát úgy is végezhetjük, hogy azokat 1-oxidjaikká oxidál­juk, a 3-cefem-vegyületek 1-oxidjainak keletkezett izo­merelegyét elválasztjuk és az így keletkezett 1-oxidokat a megfelelő I általános képletű 3-cefem-vegyületekké redukáljuk. 5 Ilyen szempontból megfelelő oxidálószerek a szervet­len persavak, melyeknek redoxpotenciálja legalább +1,5 Volt és melyek nem-fémes elemekből állnak, a szerves persavak vagy hidrogénperoxid és savak, főleg szerves karbonsavak — melyek disszociációs állandója 10 legalább 10-5 — keverékei. Megfelelő szervetlen persav például a perjód- vagy perkénsav. Szerves persavak a megfelelő perkarbon- vagy perszulfonsavak, melyek önmagukban is adagolhatok, vagy legalább egyenérték­nyi mennyiségű hidrogénperoxid és egy karbonsav al-15 kalmazásával in situ állíthatók elő. Célszerű ezért a karbonsavat nagy feleslegben alkalmazni, ha például ecetsavat alkalmazunk oldószerként. Megfelelő persav például a perhangyasav, perecetsav, pertrifluorecetsav, permaleinsav, perbenzftesav, 3-klórperbenzoesav, mono-20 perftálsav egy p-toluolperszulfonsav. Az oxidációt hidrogénperoxid és katalitikus mennyisé­gű, legalább 10~5 disszociációs konstanssal rendelkező sav felhasználásával is lehet végezni, mikoris a savat ala­csony koncentrációban, például 1—2% vagy ennél ala-25 csonyabb koncentrációban használjuk, adhatunk azon­ban több savat is a reakcióelegyhez. Az elegy oxidáló­képessége elsősorban a sav erősségétől függ. Megfelelőek például a hidrogénperoxid és ecetsav, perklórsav vagy trifluorecetsav elegye. 30 A fenti oxidációt megfelelő katalizátorok jelenlétében végezhetjük. így például a perkarbonsavakkal végzett oxidációt legalább 10-5 disszociációs állandóval ren­delkező sav jelenlétében katalizálhatjuk, ahol a sav hatékonysága annak erősségétől függ. Katalizátorként 35 alkalmas sav például az ecetsav, perklórsav és a trifluor­ecetsav. Általában az oxidálószert legalább egyenérték­nyi mennyiségben, előnyösen 10—20%-os feleslegben használjuk. Az oxidációt enyhe körülmények között, például —50 és +100 C°, előnyösen —10 és +40 C° 40 közötti hőmérsékleten végezzük. A 2-cefem-vegyületeknek a megfelelő 3-cefem-l­-oxidokká történő oxidálását ózonnal, valamint szer­ves hipohalogenitvegyületekkel, például rövidszénlán-45 cú alkil-hipokloritokkal, például terc-butilhipoklorittal történő kezeléssel is végezhetjük, mikoris inert oldósze­rek, például adott esetben halogénezett szénhidrogé­nek, például metilénklorid jelenlétében és —10 és + 30 C° közötti hőmérsékleten dolgozunk. Végezhet-50 jük az oxidációt ezenkívül perjodátvegyületekkel, pél­dául alkálifémperjodátokkal, például káliumperjodáttal is, mikoris előnyösen vizes, 6 körüli pH-jú és —10 és + 30 C° közötti hőmérsékletű reakcióközeget haszná­lunk, ezenkívül jódbenzoldikloriddal, vizes közegben, 55 előnyösen egy szerves bázis, például piridin jelenlétében, hűtés közben, —20 és 0 C° közötti hőmérsékleten, vagy bármely más olyan oxidálószerrel, mely tiocsoportnak szulfoxidcsoporttá történő átalakítására alkalmas. Az így keletkezett 3-cefem-l-oxid-származékokban, 60 főleg az olyan I általános képletű vegyületekben, me­lyekben R1, R^ és R 2 a fentiekben előnyösként megadott jelentésű, az R1 , R x b és/vagy R 2 csoportokat a megadott definíció keretein belül egymásba átalakíthatjuk, le­hasíthatjuk, vagy felépíthetjük. Az «- és ß-izomerek 65 elegyét például kromatográfiásan elválaszthatjuk. 9

Next

/
Thumbnails
Contents