167722. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hasadási és korrozíós termékek, valamint a megfelelő stabil izotópok elválasztására folyékony hulladékanyagokból Berendezés belsőégésű motor diagnosztikai vizsgálatára
3 167722 4 mot, például a P. chrysogenum micéliumát három különböző műveleti sorrendben alkalmazhatjuk. a) Regenerálás nélkül egyszerű munkaciklusban, amely a szorpció-eluálás-szorpció-eluálás lépésekből áll. Ez a munkaciklus a legtöbb hasadási termék, anionos alakban jelenlevő izotópok, továbbá például Cs és Sr elválasztására alkalmas. Az I—131 azonban ezzel a módszerrel nem távolítható el. b) Szorpciós-csapadérai eljárásban egylépcsős regenerálás mellett. Az alapvető munkaciklus a szorpcióeluálás-regenerálás-szorpció lépésekből áll. A regenerálást szükség szerint, például minden harmadik vagy ötödik ciklus után végezzük. Az eljárás előnye a technológiai folyamat és a berendezés egyszerűsége, valamint gazdaságossága. Alkalmas regenerálás esetén, így például a bioszorbenst az Ag+ , Pb++ vagy Fe + + + formává alakítva a következő szorpció, azaz a tulajdonképpeni tisztító, illetve dekontamináló folyamat során mikrokristályos csapadék képződését érjük el, mely csapadék a bioszorbens felületén és pórusaiban helyezkedik el. A csapadék vegyi összetétele a regenerálástól és a tisztítandó víz összetételétől függ. Csapadék-képző komponensként vagy közvetlenül a szennyeződés, például I—131 I~, IOj". IOj" alakjában, vagy olyan makro-komponens, például SO^~, CO", HCOj", OH- szerepel, amely a kationos komponenssel reagálva lehetőleg maximális mennyiségű szennyeződést bezáró csapadékot képez. Ilyen módon a legtöbb szennyeződést elválaszthatjuk a szennyezett vízből, az a) pont alatt leírt eljárással szemben például ezüstnitráttal végzett aktiválás, illetve regenerálás után a jódot is. c) Alkalmazás a bioszorbens két- vagy többlépcsős aktiválásával, illetve regenerálásával. Az első lépcsőben a bioszorbenst csapadékot képző kationos formává alakítjuk, például Fe+ +, Zn+ +, Cu+ +, Mn++, Fe+ ++ , Al+ + + oldatokkal vagy ezen oldatok keverékével (Zn+ + és Al+ + + ; Ag+ és Fe + + + ) végzett kezeléssel. A második lépcsőben a bioszorbenst valamely csapadékot képző anionos komponenst, így OH~, COj ~, [Fe(CN)6 ] -iont tartalmazó oldattal kezeljük. Az így készített szorbensben a biorész főleg a hordozó minden tulajdonságával, így porózussággal, elektrolitokra nézve adszorbeáló képességgel rendelkező hordozóvázként szerepel, és az igazi szorbens szerepét a képződött csapadék veszi át. A csapadék tulajdonságai a hidratált oxid- vagy oldhatatlan ciánoferrát-bázisú mesterséges szervetlen ioncserélők tulajdonságaihoz állnak közel. Ismert, hogy az említett mesterséges ioncserélők bizonyos izotópokkal, így például alkáli- és alkáliföldfémekkel szemben jó adszorpciós képességgel rendelkeznek (1. C. B. Amphlett: Inorganic Exchangers, Amsterdam, 1964.). Az alapvető munkaciklus lényegében a b) alatt leírt ciklussal egyezik. A regenerálást szükség szerint iktatjuk be a ciklusba. A kikészített micélium, például a Penicillium chrysogenum micélium a)—c) alatt leírt alkalmazásával az említett elemek stabil és nem stabil izotópjait mind anionos, mind kationos alakban elválaszthatjuk. A bioszorbens regenerálása és aktiválása a szorpciós tulajdonságok fokozott szelektivitását segíti elő egyes elemekkel, illetve elemcsoportokkal szemben. A folyamat műszakilag egyszerű és gazdaságos. Az a)—c) alatt ismertetett alternatívák egyszeri szorpcióra (például erősen radioaktív hulladék esetén) is alkalmazhatók, mégpedig akkor, ha az adszorbeált aktív anyagok eluálással végzett kimosása nem látszik célszerűnek. Ez esetben az aktív anyagok a szilárd fázisban maradnak, mely szilárd fázist kívánt esetben 5 alkalmas berendezés segítségével 500 és 800 °C közötti hőmérsékleten izzítjuk, amikoris a szennyezett szilárd fázis biotartalma elég és ilyen módon a hasadási termékek tárolására szolgáló helyiségben tárolandó anyag térfogata lényegesen csökken. 10 A találmányt az alábbi példákkal közelebbről megvilágítjuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható, gyantával megszilárdított micéliumokat példáinkban az alábbiak szerint jelöljük: M típusú bioszorbens: karbamid és formaldehid kon-15 denzációs termékével megszilárdított Penicillium chrysogenum micélium R típusú bioszorbens: rezorcin és formaldehid kondenzációs termékével megszilárdí-20 tott Penicillium chrysogenum micélium. Az alkalmazható bioszorbenseket úgy állítjuk elő, hogy a természetes állapotú vagy szárított micéliumot a kondenzáló vegyületekkel 1 : 0,1—1 : 0,3 súlyarány-25 ban összekeverjük, a keveréket 15—100 °C-on pohV kondenzáljuk, 80—150 °C-on kikeményítjük, majd a kapott terméket aprítjuk, előnyösen 0,3—0,75 mm szemcseméretre (lásd: 158 833 sz. cseh szerzői tanúsítványt). 1. példa Semleges kémhatású, 10-2 Ci/liter összaktivitással rendelkező, hasadási és korróziós termékként Mo, Mn, 35 Fe, Co, Sr + Y, Ru +Rh, Cs, Ce, La, Pm elemek izotópjait tartalmazó hulladékvízhez R típusú bioszorbenst adunk 0,1 tf-% mennyiségben, és az elegyet 20 percen át erélyesen keverjük. A szilárd és folyékony fázis elválasztása után a víz összaktivitása 10_4 Ci/liter értékre 40 csökken. 2. példa 45 Az 1. példában alkalmazott hulladékvíz pH-értékét nátriumhidroxiddal 8—9,5-re állítjuk be, és az 1. példában megadott módon dolgozunk. A víz összaktivitása 10~5 Ci/liter értékre csökken. 3. példa Az 1. és 2. példában megadott módon dolgozunk azzal a különbséggel, hogy M típusú bioszorbenst alkal-55 mázunk. Az eredmény azonos az 1., illetve 2. példában megadottal. 4. példa 60 Az 1. példában alkalmazott hulladékvizet rögzített ágyú M típusú bioszorbenssel felszerelt nyomáskolonnán át folytatjuk 10—20 v/vh (térfogategység per térfogatóra) fajlagos terhelés mellett. A kolonnából el-65 távozó víz első 300—500 térfogategységének összakti-2
