167708. lajstromszámú szabadalom • Inszekticid és akaricid szerek, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható N-szulfenilezett karbamátok előállítására

3 167708 4 -szek-butil-4-metilfenil-, 4-metil-3-i-propilfenil-, 2--dimetilaminofenil-, 1-naftil-, 2,2-dimetilbenzodioxol-anil-csoportot jelent. Ha (IV) általános képletű kiindulási anyagként oximokat alkalmazunk, előnyösen aceton-, diklórace­ton-, malonsav-dietilészteroxim, 2-oximino-l,3-ditiolán, metiltio-hidroxámecetsavészter, n-butiltio-hidroxám­ecetsavészter jöhet szóba. Hígítószerként bármely közömbös szerves oldószert használhatunk. Ide tartoznak éterek, így dietiléter, tetrahidrofurán és dioxán, szénhidrogének, így benzol, valamint klórozott szénhidrogének, például kloroform és klórbenzol. A reakció során keletkező hidrogénfiuorid megköté­sére savmegkötőszert, előnyösen valamely tercier szerves bázist, például trietilamint adunk a reakcióelegyhez. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül vál­toztathatjuk. Általában 0 és 100 °C közötti, előnyösen 20 és 40 °C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg a reakciót. A találmány szerinti eljárásban a kiindulási anyagokat ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk. A melegvérűekkel szemben alig toxikus vegyületek erős inszekticid hatással rendelkeznek, így eredményesen alkalmazhatók szívó és maró rovarok, valamint atkák ellen. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), a zab levéltetű (Rhopalosiphum padi), a borsólevél tetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosi­phum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomy­zus korschelti), a lisztes almalevéltetű (Sappaphis mali), a lisztes szilvalevéltetű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyelevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajtástetvek (Coccina), például a borostyánpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a Lecanium hesperidum, vala­mint a Pseudococcus maritimus, a hólyagos lábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskák, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és a Nephotettix bipunctatus. A maró rovarokhoz tartoznak a lepkehernyók, (Lepidoptera), így a káposztamoly (Plutella maculipen­nis), a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövő (Euproctis chrysorrhoea) és a gyűrűs szövőpille (Malacosma neustria), továbbá a káposztabagolylepke (Mamestra brassicae) és a vetési bagolylepke (Agrotis segetum), a nagy káposztalepke (Pieris brassicae), a kis téli araszoló (Cheimatobia brumata), a tölgyszövő (Tortrix viridana), a sereglény (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), továbbá a pókhálós almamoly (Hyponomeuta padella), a liszt­moly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A maró rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleaptera) például a gabonazsizsik (Sitophilus grana­rius = Calandra granaria), a burgonyabogár (Leption­tarsa decemlineata), a sóskabogár (Gastrophysa viridu­la), a tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), a repce­fénybogár (Meligethes aeneus), a málnalevélbogár (Byturus tomentosus), a bablevélbogár (Bruchidius = = Acanthoscelides obtectus), a szalonnabogár (Derme-stes frischi), a Trogoderma granarium, a vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), a kukoricabogár (Calandra vagy Sitophilus zeamais), a kenyérbogár (Stegobium paniceum), a közönséges lisztbogár (Teneb-5 rio molitor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surinamen­sis), valamint a talajban élő fajták, például a drótférgek (Agriotes spec.) és a cserebogárpajorok (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blattella germanica), az amerikai csótány (Periplaneta americana), 10 a madeirái csótány (Laucophaea vagy Rhyparobia maderae), a konyhai csótány (Blattá orientális), az óriáscsótány (Blaberus giganteus), és a fekete óriáscsó­tány (Blaberus fuscus), valamint a Henschoutedenia flexivitta, továbbá az egyenesszárnyúak (Orthoptera), 15 például a házitücsök (Gryllus domesticus), a termeszek, így a földitermesz (Reticulitermes fiavipes) és a hártyás­szárnyúak (Hymenoptera), így a hangyák, például a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lényegében a 20 legyek, így a harmatlégy (Drosophila melanogaster), a földközitengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), a házilégy (Musca domestica), a kis házilégy (Fannia canikularis), a Phormia aegina és a dongólégy (Callipho­ra erythrocephala), továbbá a Stomoxys calcitrans, 25 valamint a szúnyogok, például a sárgalázszúnyog (Aedes aegypti), a dalosszúnyog (Culex pipiens) és a malária­szúnyog (Anopheles stephensi). Az atkákhoz (Acari) tartoznak különösen a fonóatkák (Tetranychidae), így a babfonóatkák (Tetranychus te-30 larius = Tetranychus althaeae vagy Tetranychus urticae) és a gyümölcsfafonóatka (Paratetranychus pilosus = = Panonychus ulmi), a gubacsatkák, például a ribizli­gubacsatka (Eriophyes ribis) és a tarsonemidák, például a Hemitarsonemus latus és a ciklámenatka (Tarsonemus 35 paliidus), végül a kullancsok így a bőrkullancs (Ornitho­dorus moubata). Az egészségvédelemben és a raktárok kártevőivel szemben, különösen legyekkel és szúnyogokkal szemben alkalmazva a találmány szerinti eljárással előállítható 40 vegyületek kitűnnek azzal, hogy fán és agyagon tartós hatásuk van, valamint jó az alkálistabilitásuk meszelt felületeken. A találmány szerinti hatóanyagokat a szokásos készít­ményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, 45 szuszpenziókká, pasztákká, porokká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például oly módon, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, tehát folyékony oldószerekkel, nyomás alatt levő cseppfolyós gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük, és 50 adott esetben felületaktív szereket, tehát emulgáló­szereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy habképző szereket is alkalmazunk. Amennyiben hordozóanyag­ként vizet alkalmazunk, az elegyhez szerves segéd­oldószert is adhatunk. Folyékony oldószerként például 55 aromás vegyületeket, így xilolt, toluolt, benzolt, továbbá alkilnaftalineket, klórozott aromás vegyületeket vagy klórozott alifás szénhidrogéneket, így klórbenzolt, klór­etilént vagy metilénkloridot, alifás szénhidrogéneket, így ciklohexánt vagy paraffinokat, így kőolajfrakciókat, 60 alkoholokat, így butanolt vagy glikolt, valamint ezeknek étereit és észtereit, ketonokat, így acetont, metiletil­ketont, metilizobutilketont vagy ciklohexanont, erősen poláris oldószereket, így dimetilformamidot, dimetil­szulfoxidot és vizet használhatunk fel. Cseppfolyós 65 gáznemű vivő- vagy hordozóanyagokon olyan folya-2

Next

/
Thumbnails
Contents