167706. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklin-származékok vízoldható glicirrhizinsavas sóinak illetőleg komplexeinek előállítására

167706 3 4 datokat állítsunk elő. A vizes injekciók segítségével az antibiotikumok vérszintjét gyorsan emelhetjük. A találmány szerinti eljárással olyan tetraciklin ve­gyületből is előállíthatunk injekciós készítményt, amelyből ez eddig nem volt lehetséges. A tetraciklin és glicirrhizinsav mólaránya széles határon belül mozog. Meglepő módon azt találtuk, hogy a glicirrhizin­sav és a tetraciklin mólarányát 1 :1 és 1 :10 között változtatva édes, vizes oldatot állíthatunk elő. Az ol­dat édességének intenzitása a mólarány csökkené­sével növekszik. A mólarány növekedésével a tet­raciklin keserű íze fokozatosan érezhetővé válik már akkor, amikor a származék még jó vízoldékonyságot mutat. Metaciklin esetében 1 :30-as mólarány mel­lett még jó vízoldható készítményt kapunk. Az alkalmazott pH értéke nem döntő jelentőségű, az oldat pH-ját 2 és 9 között változtathatjuk. A pH azonban befolyásolja a tetraciklin oldékonyságát, amely a glicirrhizinsav mennyiségétől és a pH ér­téktől függ. A tetraciklin bázisra vonatkoztatott ol­dékonyság növekedhet egészen 50 g/ml értékig. A glicirrhizinsav és a tetraciklin legkedvezőbb arányát az egyes tetraciklinek esetében külön-külön kell megállapítani az alábbi paraméterek figyelembevéte­lével: a felhasználás módja, a kívánt koncentráció értéke, az antibiotikum és a glicirrhizinsav árának aránya. Parenterális alkalmazás esetében egy kevésbé édes vagy keserű íz nem befolyásolja az alkalmazhatósá­got; ez esetben a megfelelő koncentráció érték biz­tosítása az elsőrendű. Ezzel szemben az orális al­kalmazás esetében az oldat íze nagy jelentőségű. Az alkalmazott pH érték 2 és 9 között változhat. A pH-t pontosan a kívánt értékre állíthatjuk. A találmány szerinti sókat és komplexeket többfé­le módon állíthatjuk elő. A tetraciklint desztillált vízben ekvimoláris meny­nyiségű glicirrhizinsavval szuszpendáljuk. Megfele­lő bázis hozzáadásával, például vizes ammónia-oldat becsepegtetésével, a pH értékét 4 és 9 közé állítjuk, majd az oldatot teljes oldódásig enyhén melegít­jük. Ezt követően az oldatot szűrjük és liofilizáljuk. Másik megoldásként ekvimolárisnál nagyobb mennyiségű tetraciklin vegyületet egy megfelelő szerves oldószerben szuszpendálunk, amelyben a tet­raciklin jól oldódik, majd ehhez ekvivalens meny­nyiségű glicirrhizinsavat adunk. A szuszpenziót ol­dódásig enyhén melegítjük. A pH-t nátriummetilát hozzáadásával 4 és 9 közé állítjuk. Ezt követően a tetraciklin só kristályos por formájában kezd ki­válni, a kicsapódást teljessé tehetjük etiléter, aceton vagy petroléter hozzáadásával. A kapott terméket szűréssel különítjük el. A fentiekben alkalmazott tetraciklin-bázis helyett kiindulhatunk a megfelelő hidroklorid sóból is. Ek­vivalans mennyiségűnél több hidroklorid sót szusz­pendálunk rövidszénláncú alifás alkoholban, így pél­dául etanolban, majd ehhez ekvimoláris mennyiségű glicirrhizinsav-nátriumsót adunk. A szuszpenziót ke­verjük, majd enyhe melegítés közben oldjuk. Az ol­datot leszűrve a szűrlet pH-ját nátriummetiláttal a kívánt értékre állítjuk be. Petroléter hozzáadásával a kívánt terméket kicsapjuk, majd szűréssel elkülö­nítjük. Másik megoldásként a tetraciklin hidroklorid só­ját és a glicirrhizinsav triammónium sóját szilárd ál­lapotban a kívánt arányban összekeverjük. Víz hoz^ záadásával az elegy gyorsan oldódik. 5 Szervetlen vagy szerves bázisként számos vegyü­letet alkalmazhatunk, így alkálifém-hidroxidokat, -karbonátokat, -hidrogénkarbonátokat stb.; ammó­niumhidroxidot, rövidszénláncú alifás amint, alka­nolamint, N-tartalmú heterociklusos-szek-amint, 10 vagy tercier amint, mint lidokaint, kokaint stb. A glicirrhizinsavat szabad sav vagy só formájában használhatjuk fel. A találmányt az alábbi példák szemléltetik. 1. példa 4,44 g doxiciklin bázist és 1,646 g glicirrhizinsavat oldunk fel forró metanolban, majd ehhez három ek-20 vivalens mennyiségű nátriummetilátot adunk. Csa­padék válik ki, a csapadék leválást etiléter hozzá­adásával tesszük teljessé. A terméket szűrjük, majd vákuumban szárítjuk. 2. példa 4,7 g glicirrhizinsav-ammóniumsóját oldjuk fel 50 ml forró desztillált vízben, majd ehhez 2,39 g me-30 taciklinhidrokloridot adunk. A reakcióelegyet teljes oldódásig hőkezeljük. Lehűtve csapadék válik ki, amit szűréssel különítünk el. Víz hozzáadásával a klorid ionokat kimossuk. A szárított sót vízben szuszpendáljuk és ammóniumhidroxid oldattal a 35 pH-t 6,5 értékre állítjuk be. Az oldatot szűrjük és liofilizáljuk. 3. példa 40 0,412 g glicirrhizinsavat és 2,325 g demetilklór­tetraciklint oldunk fel 10 ml forró metanolban, majd két ekvivalens mennyiségű nátriumhidroxid metanolos oldatát adjuk hozzá. A csapadék leválást 45 30 ml etiléter hozáadásával tesszük teljessé. A szű­rést és szárítást követően 2,65 g terméket kapunk. A kapott termék részben oldódik. 50 4. példa 590 mg minociklin hidrokloridot és 413 mg gli­cirrhizinsavat oldunk fel metanolban. Ammónium ol­dattal a pH-értéket 6-ra állítjuk. Etiléter hozzáadá-55 sával csapadék képződik. Ezt leszűrve és szárítva 995 mg édes ízű vízben oldódó terméket kapunk. 5. példa 60 1 g glicirrhizinsavat és 9 g metaciklint szuszpen­dálunk 100 ml desztillált vízben. Keverés közben né­hány csepp vizes nátriumhidroxid-oldattal a pH-t 6,0 tékre állítjuk. A komponensek gyorsan oldatba men-65 nek. Az oldatot szűrjük és liofilizáljuk. 2

Next

/
Thumbnails
Contents