167704. lajstromszámú szabadalom • Benzizoxazolo (tiono)foszfor (foszfon)savésztereket tartalmazó inszekticid és akaricid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

3 167704 4 Lucilia cuprina Goohdiwindi törzse is. A találmány szerinti hatóanyagokkal a bögölyöknek nemcsak a nor­mál érzékenységű, hanem a rezisztens törzsei is kiirtha­tok. Ha a találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként 0,0-dietiltionofoszforsavészterkloridot és 3-hidroxi­-7-metoxi-benzizoxazolt alkalmazunk, a reakció leját­szódását a csatolt rajz szerinti (A) reakcióegyenlet szem­lélteti. A kiindulási anyagokat a II és III általános képlet egyértelműen meghatározza. A képletekben R előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—4 szénatomos alkil­vagy alkoxicsoportot jelent, Rx előnyösen 1—4 szén­atomos alkoxigyököt képvisel, Y jelentése előnyösen klór-, bróm-, jódatom, metoxi-, etoxi- vagy izopropoxi­csoport. A kiindulási anyagként alkalmazható II általános kép­letű benzizoxazolo-származékok, illetve III általános képletű (tiono)foszfor(foszfon)savészterhalogenidek pél­dáiként megnevezzük az alábbiakat: 7-klór-, -bróm-, -jód-, -metoxi-, -etoxi- és -izopropoxi-3-hidroxi-benziz­oxazol, továbbá az 0,0-dimetil-, 0,0-dietil-, 0,0-dipropil-, 0,0-diizopropil-, O-metil-0-etil-, O-metil-O-izopropil-, 0--etil-0-izopropil-, O-metil-0-butil-, 0,0-dibutil-, 0,0-di­izobutil-, O-terc-butil-0-metil-foszforsavészterklorid, il­letve a megfelelő tionoanalógok, valamint az 0-metil­metán-, 0-etilpropán-, 0-izopropiletán-, 0-butilmetán-, O-metilizopropán-, 0-metiletán-, 0-etiletán-, 0-propil­-metán-, O-butiletánfoszforsavészterklorid és a megfele­lő tiono-vegyületek. A kiindulási anyagként alkalmazott (tiono)foszfor­(foszfon)savészterek ismertek és ismert módon állít­hatók elő, ugyanúgy, mint a megfelelő 3-hidroxi-benziz­oxazol-származékok [Chem. Ber. 700, 954—960. (1967)]. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó-, illetve hígítószer egyidejű alkalmazásával valósítjuk meg. Ilyen oldó-, illetve hígítószerként gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoz­nak különösen az alifás és aromás, adott esetben klóro­zott szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá a ketonok, például aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, azonkívül a nitrilek, így az acetonit­ril és propionitril. Savakceptorként az összes szokásos savmegkötőszert alkalmazhatjuk. Különösen beváltak az alkálikarboná­tok és -alkoholátok, így a nátrium- és káliumkarbonát, -metilát, illetve -etilát, továbbá az alifás, aromás vagy heterociklusos aminők, például a trietilamin, dimetil­amin, dimetilanilin, dimetilbenzilamin és piridin. A reakció hőmérsékletét széles határokon belül vál­toztathatjuk, általában 0 C° és 120 C° közötti, előnyösen 40 C° és 70 C° közötti hőmérsékleten és normál nyomá­son valósítjuk meg a reakciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a ki­indulási anyagokat általában ekvimoláris arányokban adagoljuk. Az egyik vagy másik reagens feleslege nem jelent lényeges előnyöket. A reakciót előnyösen a fentiek­ben megnevezett oldószerek egyikében, valamint vala­mely savakceptornak a jelenlétében valósítjuk meg a megadott hőmérsékleten és a reakcióelegyet több órán át tartó keverés után, miközben a reakcióelegyet adott esetben melegítjük, a szokásos módon dolgozzuk fel. A találmány szerinti hatóanyagok többnyire színtelen vagy elszíneződött olajszerű anyagok alakjában jelent­keznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, hanem csak az úgynevezett „szétdesztíllálás"-sal tisztít-5 hatók, azaz úgy, hogy hosszabb időn át melegítjük csökkentett nyomáson és mérsékelten megnövelt hő­mérsékleten, így az illó alkotórészek eltávoznak. A ható­anyagok jellemzésére mindenek előtt a törésmutató szolgál. A vegyületek egy részét kristályos alakban kap-10 juk éles olvadásponttal. Amint a fentiekben már többször említettük, az új benzizoxazolo(tiono)foszfor(foszfon)savészterek kitűnő inszekticid és akaricid hatást mutatnak az egészségre káros, növényeket károsító és raktározott készletekben 15 fellépő kártevőkkel szemben. Jó hatást mutatnak emellett mind a szívó, mind a rágó rovarokkal és atkák­kal szemben, ezenkívül eredményesen alkalmazhatók az állatgyógyászatban is állati kártevők (ektoparaziták), így parazita légylárvák irtására. Emellett a növényekre 20 nézve csak kis mértékben toxikusak és részben nemato­cid, talajinszekticid és fungicíd tulajdonságokat is mutat­nak. A találmány szerinti hatóanyagok tehát kártevőirtó­szerként alkalmazhatók a növényvédelemben és a rak-25 tározott készletek védelmében, valamint az ember- és állatgyógyászatban. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levél­tetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), 30 zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi), és a burgonyalevéltetű (Marcosi­phum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomy­zus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilva­falevéltetű (Hyalopterus arundinis), és a fekete cseresz-35 nyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae), és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Herci-40 nothrips femoralis) és a poloskafélék, például a répa­poloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lecturalius), rabló­poloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Mepho-45 tettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepke­hernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolyl'epke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrho-50 sa) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra brassicae), és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke(Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Tort­rix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az 55 egyiptomi gyapotféreg (Prodenis litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viasz­moly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus grana-60 rius = Calandra granaria), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedon cochlearie), a repcefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomento­sus), szalonnabogár (Dermestes frischi), a gabona porva 65 (Trogoderma granarium), a vörösbarna rizslisztbogár 2

Next

/
Thumbnails
Contents