167593. lajstromszámú szabadalom • Optikai berendezés tárgyak hibáinak vizsgálatára
19 167593 20 fényvisszaverő felület keskeny, egyenletes szélessége eredményeként jön létre. Az ellipszoid alakú 72 fényvisszaverő felületről származó, összetartó fénysugarak vékony éke a tok mindegyik végének felületén hosszú 176 csillogásvonal szakaszt hoz létre, amely a tok félgömb vagy hasonló alakú vége és a hengeres oldalfal vége találkozása melletti ponttól egy a tok tengelye melletti pontig nyúlik. Erről a csillogásvonal felületről tükrösen visszavert fény jut a véget néző 111 alsó lapvizsgáló vagy 109 véglapvizsgáló lencseszerelvénybe, és a 225 tokvéglap képen általában sugárirányú, 176' csillogás-vonalszakasz kép tűnik fel (19. ábra). A csülogásvonal felületéről érkező fény útján a 178 tokvég takarólap elzárja, azonban a csillogásvonal melletti felületrészeken levő hibák révén tükrösen visszavert fény keresztülhalad az Y-alaku 180 tokvégtakarólap nyíláson. A 182 tokvég fényérzékelő készülék a hozzá érkező fénysugarakat érzékeli. A 18. és 19. ábrán látható optikai szerkezetrész a tok felső végének vizsgálatára szolgál, azonban hasonló optikai szerkezetrész használható a tok alsó végének vizsgálatára is, amelyben 109 véglapvizsgáló lencseszerelvény van. A 165a—165d, észlelők 170 és 182 fényérzékelők egy kimenő jeleket adó, vezérlő elektromos áramkörcsoporthoz csatlakoznak és úgy vannak kialakítva, hogy a rájuk jutó fényváltozások az elektromos jelekben változásokat, illetve csúcsokat hoznak létre. E jeleket átalakítva és kiértékelve vezéreljük a tokok átvételét vagy selejtezését, és szükség esetén más információkat is előállítunk. A tokok vizsgálatára használható, az előzőkben előnyös példaképpeni kiviteli alakkal kapcsolatban ismertetett optikai berendezésnek olyan kombinált megvilágító és néző szerkezete van, amely az orvosi célokra szolgáló tokokban előforduló sokféle hiba nagysebességű vizsgálatát hatásosan végzi. Sikeresen használható mind átlátszó, színtelen tokokhoz, mind olyan tokokhoz, amelyeknek szine változó vagy amelyeken több szin is van. A megvilágításra jellemző hogy olyan szerkezetrész végzi, amely összetartó fénysugarak alakjában közvetlen fényt bocsát a tokokra és a fénysugarak nyalábja a tok kerülete irányában vékony, azonban a tok tengelyét tartalmazó síkban nagyon széles, illetve hosszú. Ebben a síkban a fénysugárnyaláb a tok sugárirányú középvonalától mindkét irányban megközelítően 80°-os szögnek megfelelő íven nyúlik el, úgyhogy a megvilágítás a tokot mintegy „körülveszi". A fénysugaraknak ilyen vékony, nagy szögben beeső nyalábja az oldalt vizsgáló lencseszerelvény felöl nézve azt eredményezi, hogy a tok oldalfalán határozott, keskeny csillogásvonal jön létre, amely a hengeres oldalfalak feljes hosszán végignyúlik és beér a tok végeinek felületébe. A tok végein is hosszú csillogásvonal jön létre, amely a tok vége hosszirányú görbületének széles íve fölött nyúlik el és ezáltal eltér az ismert fényfolt alaktól, amely olyan szokásos fényforrás révén állítható elő, amely a tokot nem fogja körül olyan nagy szögben, mint a találmányunk szerinti megvilágító szerkezetnél. Az optikai néző szerkezetrészek takarólapjai az ilyen csillogásvonál felületekről származó fény útját elzárják és az ilyen fény a vizsgálathoz nincs felhasználva. A folyamatos, egyirányban hosszú és határozott szélű csillogásvonal felületek előállítása jellemző a megvilágításra, amely - vizsgálat közben - a hibákról visszatükrözési hoz létre, amelyek a hibák létét eddig nem tapasztalt nagy biztonsággal és megbízhatósággal feltárják. Az ismertetett kiviteli alaknál egyetlen ellipszoid 5 alakú 72 fényvisszaverő felületet és megvilágító szerkezetrészt alkalmazunk a tok olalánál és végeinek megvilágítására, ami előnyös. Nem lényeges azonban, hogy a végeket ugyanazzal a megvilágító szerkezetrésszel világítsuk meg, mint az oldalfalat, és az sem 10 lényeges, hogy a végek megvilágítása ugyanabban a síkban legyen, mint az oldalfal megvilágítása, mivel a végek nézése esetén a megvilágítás síkja a tok tengelye körül szabadon elfordítható, azonban az oldalfalak megvilágításának síkját össze kell hangolni az oldal-15 falakat néző szerkezetrész síkjával. Bár az egyetlen megvilágító szerkezetes megoldás nagyon előnyös és hatásos, hasonlóan használható eredmények kaphatók más megvilágító szerkezetek alkalmazása révén is, ha ezek a megvilágítást hasonló 20 módon végzik, és ezekben a megvilágító síkok mások a végeknek és mások az oldalfalnak megvilágításához, így például egyetlen 142 izzóspirál és egy keskeny, egyirányban hosszú 72 fényvisszaverő felület helyett jó eredmények kaphatók egyirányban hosszú fény-25 fonás, például hosszuspirálos lámpa, vagy egyirányban hosszú fluoreszkáló vagy más sugárzó cső révén is, amelyek a kívánt megvilágítási síkban ívelten vagy egyenes vonalban nyúlnak el. A toknak egyik vagy 3Q mindkét vége az egyirányban hosszú fényforrások révén úgy világítható meg, hogy ezek a fényforrások a tok oldalfalának megvilágítására használt fényforrásoktól különállóak. Az egyirányban hosszú fényforrás használata helyett körülbelül hasonló eredményeket 35 lehet elérni akkor, ha különálló fényforrásokat egy: vonalban, sorban helyezünk el egymás mellett. A következő igénypontok találmányunknak ezeket a kiviteli alakjait is védik. 40 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Optikai berendezés tárgyak, például orvosi 46 célokat szolgáló tokok vagy hasonlók, hosszirányban ívelt felületű tárgyak hibáinak vizsgálatára, mely berendezésben a tokok az ellenőrzés alatti helyzetükben a tengelyük körül forognak, azzal jellemezve, hogy a berendezésben olyan optikai vizsgálókészülék „ van, mely vizsgálókészülékben egy vagy több, képsíkjaikban a tok vizsgálni kívánt, mind a tok oldalfalát (49) mind legalább az egyik hosszirányban görbült véglapját (51,53) magába foglaló felületrészének képi megjelenítésére alkalmas vizsgáló lencse (80) van, 55 hogy a berendezésben mind a tok oldalfalán, mind a hosszirányban ívelt véglapján levő vizsgálni kívánt területekre fénysugarakat vetítő, ezeken a területeken tükrös visszaverődéssel csillogásvonalat keltő és a sugarakat onnan a szemlélő rendszerbe juttató olyan 60 fényforrást (70) tartalmazó megvilágító rendszer van, amelyben a fénysugarak a tokra, a tok legalább egyik végén túlnyúló és a tokot széles ívben körülölelő fényforrásterületen elhelyezkedő pontok sokaságából indulnak ki, hogy a berendezésben a vizsgálni kívánt 65 terület optikai képének egy vagy több helyén a csillogásvonal képétől térközzel elválasztott elrendezésben vizsgáló fényérzékelők (88) vannak. 10