167581. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azfaltozott lemezek gyártására

3 167581 4 ségével, amelyek ezeknek az anyagoknak a lehető legkedvezőbb felhasználását teszik lehetővé. A 20. században új anyagot fejlesztettek ki, ami nagy lökést adott az ilyen aszfaltozott lemezek gyártásának. Ezt az anyagot nemzetközileg OXIASPHALTE-nak - magyarul oxiaszfalt - hívják. Az ásványolaj-aszfalt általánosan használt az említett iparágakban. Ez egy komplex szerves anyag, amely az ásványolaj desztillációs maradványaiból származik. Félig szilárd, fekete színű anyag, keménysége a desztilláció fokától függ, amelynek az említett maradványok a desztillációs műveletek során ki vannak téve. Az ásványolaj-aszfaltok közé tartozik az aszfaltos bitumen is, amelynek legfontosabb jellemzői a lágyuláspont és behatolási (penetrációs) fok. Ezek az adatok lehetővé teszik a termék keménységének és rugalmasságának meghatározását. Amennyiben ezeket az ásványolaj-desztillációs maradványokat nagy hőmérsékleten oxidáló kezelésnek vetik alá, például levegőbefuvatás alkalmazásával, megnövelt lágyuláspontú és igen nagy behatolási fokkal rendelkező jóminőségű aszfaltot lehet nyerni, következésképpen olyan terméket, amely egyidejűleg kemény és rugalmas. Ezt a végterméket oxiaszfaltnak, vagy fúvatott aszfaltnak nevezik. Az aszfalt oxidációjának technológiája hatalmas mértékben fejlődött a 30-as évek óta, és jelenleg szabadalmak százai védik az eljárás különleges jellemzőit. Ez az új termék lehetővé tette, hogy új anyagok gyártástechnológiáját lehessen kifejleszteni, amely új anyagok különböző ipari termékek és építési szerkezetek védelmére szolgálnak. Ezeket az új anyagokat aszfaltos, vagy aszfaltozott lemezeknek hívják. Az aszfaltos lemezeket egy hordozóanyag alkotja, amely oxiaszfalttal van borítva, és a hordozóanyag aszfaltos bitumennel is átitatható, erre azonban nincs feltétlenül szükség. Az aszfaltos lemezek hordozóanyagaként szerves anyagból álló lemezeket vagy jutaszövetet használnak, amelyet előzetesen átitattak, de alkalmazásra kerülhetnek rézből vagy alumíniumból készült vékony fémlemezek poliészterből, vagy polietilénből készült műanyaglemezek, üvegszövetek és üvegfátylak. Ez utóbbiak esetében előzetes átitatásra nincs szükség. Az ilyen aszfaltos lemezek hagyományos gyártási eljárását az alábbiakban vázlatosan ismertetjük. Az előzőleg már átitatott hordozóanyagot egy telítőtartályban aszfaltréteggel látják el, majd egy hengerpáron vezetik keresztül, amely az aszfaltréteg vastagságát szabályozza. A hordozóanyagot az aszfalt-massza mindkét oldalon beborítja. A lemez által felvett aszfaltanyag mennyiségének szabályozása után a lemez hűtőhengerek között halad át, miközben nem tapadó anyagot vezetnek a lemezre, hogy az ne ragadjon a következő szakaszban lévő szállítóhengerekre. Mihelyt a lemez lehűlt, feltekerik a bobinára, ezzel a termék gyártása befejeződött. A fent leirt eljárásnak az alábbiakban részletezett hátrányai vannak: - az oxiaszfaltot nem lehet 150°C hőmérséklet alatti hőmérsékleten feldolgozni, mivel az anyag viszkozitása kizárttá teszi annak kis hőmérsékleteken történő kezelését; amennyiben polietilén-anyagú hordozóval kívánnának aszfaltozott lemezeket gyártani, azt ezzel az eljárással nem lehet végrehajtani, mivel a polietilén 120°C hőmérsékleten olvad, a műanyag elég, és nem is tudja elhagyni az aszfaltbevonó tartályt, - nincs lehetőség arra, hogy a hordozóanyagra felhordott aszfaltréteg vastagságát ellenőrizzék. A lemezen mindig több aszfalt kerül az alsó oldalra, mint annak felső oldalára; - nincs lehetőség arra, hogy olyan aszfaltozott lemezeket gyártsanak, amelyben csak a hordozóanyag egyik felülete van oxiaszfalttal borítva. A DÁNOSA—cég kutatólaboratóriumaiban kifejlesztett jelen találmányunk célja a fentiekben részletezett hátrányok kiküszöbölése. Ezt a célt, a találmány értelmében olyan eljárás segítségével értük el, amelynek lényege, hogy az előnyösen szalagszerű hordozóanyagot az impregnálóanyagot tartalmazó bevonótartályon való keresztülhaladása során csak részben a tartályba merülő vezető-hűtőhenger segítségével vezetjük, ezáltal szabályozzuk a hordozóanyag által felvett aszfaltréteg vastagságát, mimellett a lemezszerű hordozóanyagot egy, a bevonótartály belépési oldalán elrendezett vezető-hűtőhengerhez érintőlegesen csatlakozó szabályozóhenger segítségével csak külső felületén vonjuk be aszfaltréteggel. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a szalagszerű hordozóanyagot mindkét felületén történő bevonása érdekében két egymással azonos bevonókészüléken vezetjük keresztül, mimellett mindegyik vezetőkészülék vezető-hűtőhengerének külső felületét egymást követően alkalmazzuk. A találmány előnye, hogy segítségével olyan aszfaltozott lemezek gyárthatók, amelyeknél a bevonat súlya minden felületen ellenőrizhető és pontosan beállítható, és a vastagság teljesen azonos. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az eljárás foganatosítására alkalmas berendezés előnyös kiviteli példáit tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábra egy bevonótartályt szemléltet, oxiaszfalt-réteg felhordásához; a 2. és 3. ábrák valamely hordozószalag két oldalát oxiaszfaltréteggel bevonó berendezést mutatnak vázlatosan; a 2. ábra a berendezés baloldali, a 3. ábra pedig annak jobboldali felét tartalmazza; a 4. ábra egy, a találmány szerinti eljárással gyártott lemezt keresztmetszetben szemléltet; az 5. ábra az 1. ábra szerinti berendezés egy változatát tartalmazza. Az aszfalt elosztása a hordozórétegen aszfaltozott lemezek gyártásához a DÁNOSA cég által kifejlesztett eljárás segítségével az 1. ábra szerinti vázlat alapján a következő módon történik. a d hordozóanyagot hengerek segítségével az f telítőtártályba vezetjük, amelyben megkapja az asz" faltborítást; az a henger, amely a hordozóanyagot a bevonótartály belsejébe vezeti, és amelyet az 1. ábrán a hivatkozási jellel tüntettünk fel, hűtőkészülékkel van felszerelve. A b szabályozóhenger feladata, hogy a lehető legnagyobb" pontossággal szabályozza az oxiaszfaltréteg vastagságát a hordozóanyagon, pl. hordozószalagon. 2 ,