167578. lajstromszámú szabadalom • Foszfátmentes detergens kompozíció
167578 3 4 során egyrészt fokozzák a készítmény detergens hatását, másrészt megakadályozzák azt, hogy a vízből a víz keménysége következtében csapadék -elsősorban kalcium- és magnézium-ionokat tartalmazó csapadék —' váljon ki. Az alkálifém-polifosz- 5 fátok helyettesítésére eddig már igen sokféle anyagot próbáltak ki, amelyek közül az ion-, molekula- és atom-megkötőszereket említjük meg. A nehézfém-kationokkal komplexet képező nitrilotriecetsav (NTA) azonban nem alkalmas a 10 nátrium-tripolifoszfát (TPP) helyettesítésére, e komplexképző szernek ugyanis karcinogén sajátságokat tulajdonítanak, további hátrányos hatása pedig az, hogy megköti a vízben élő szervezetek anyagcseréjéhez szükséges ritka elemeket. A 15 nátriumcitrát lényegében nem toxikus anyag ugyan, detergens készítményekben azonban nem alkalmazható a TPP helyettesítésére, mert megfelelő hatás eléréséhez olyan nagy mennyiségű nátriumcitrátra lenne szükség, amely a detergens kompo- 20 zíciók költségét megengedhetetlen mértékben fokozná. A polielektrolitok, így a nátrium-poliakrilát igen költséges anyagok, további hátrányuk pedig az, hogy biológiailag nem bonthatók le, így a TPP helyett kiterjedten alkalmazva új szennyezésforrást 25 jelentenének. Egyes gyártó cégek javasolták már a zsírsav-szappanokat tartalmazó, korábbi detergens-készítmények újbóli alkalmazását, a modern mosási és tisztítási módszereknek azonban ezek az anyagok már nem felelnek meg. Ennek egyik oka 30 az, hogy mosás közben alkáliföldfém-szappan-pelyhek válnak ki a mosott textiliára, más részről pedig a zsírsav-szappanok a jelenleg piaci forgalomban levő szintetikus textiliák mosására nem alkalmasak. Az alkálifém-polifoszfátok helyett 35 megkísérelték már a nátriumkarbonát alkalmazását is, ez a módszer azonban csak részsikerre vezetett. A nátriumkarbonátot tartalmazó kompozíciók gyapot esetén ugyan jó mosóhatást fejtenék ki, a jelenlevő nátriumkarbonát azonban nagymértékben 40 növeli a mosóvíz pH-ját, amely számos hátrányos következménnyel jár. Ezek közül az alábbiakat említjük meg: 1. Fokozódik a mészjellegű anyagok kiválása és 45 lerakódása a mosott textíliákra és a mosógépek falaira. 2. A mosószerek lúgosságuk következtében egyes rosttípusokat megtámadnak. 50 3. A lúgos mosószerek a bőrre káros hatást fejtenek ki. 4. Ezek a mosószerek szintetikus rost-alapú textiliák, elsősorban poliészter-rostok mosására 55 alkalmatlanok. 5. A véletlenül beszippantott vagy lenyelt mosószer, elsősorban gyermekekre nézve, veszélyes lehet. 60 Célul tűztük ki olyan detergens-kompozíció kialakítását, amely szennyezésveszélyt egyáltalán nem vagy csak igen kis mértékben jelent, polifoszfátot nem tartalmaz, és részben vagy teljes 65 mértékben mentes a polifoszfátok helyettesítésére eddig alkalmazott anyagokat, így nagymennyiségű lúgos anyagot (karbonátokat vagy erősen lúgos szilikátokat), komplexképző anyagokat, polielektrolitokat és hasonlókat tartalmazó detexgens készítmények hátrányos sajátságaitól, ugyanakkor azonban vízlágyítás, textilmosás, súrolás és hasonló felhasználási célok szempontjából jó műszaki sajátságokkal rendelkeznek. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az (a) legalább egy hidroxil-csoportot tartalmazó legalább egy nem-ionos vegyülettel részben vagy célszerűen teljes mértékben észteresített karboxil-csoportokat tartalmazó, az alábbiakban részletesen ismertetésre kerülő szulfopolikarbonsavak sóit és (b) nátriumszulfátot és/vagy káliumszulfátot, előnyösen nátriumszulfátot tartalmazó keverékek szinergetikusan fokozott mértékben gátolják a keménységnek tulajdonítható csapadékok kiválását a vízből. E meglepő felismerésünk alapján a detergens kompozíciókban jelenlevő TPP-t teljes mértékben helyettesíthetjük a fenti anyagkeverékkel. Ez az anyagkeverék ugyanis a TPP-vel egyenértékű mosóhatást fejt ki, ugyanakkor pedig a TPP-hez hasonló mértékben gátolja a keménységnek tulajdonítható csapadékok kiválását. A biológiai kísérletek tanúsága szerint az (a) komponens biológiailag lebontható, és halakkal szemben kifejtett toxicitás a detergens kompozíciókban általánosan felhasznált felületaktív anyagok, például a biológiailag lebontható alkálifém-alkil-benzolszulfonátok toxicitásának mintegy 1/5—1/10-re. A (b) komponensként felhasznált nátriumszulfát és/vagy káliumszulfát az alkalmazott mennyiségben nem toxikus, és a mosóvíz pH-értékét sem növeli. A nátriumszulfát további előnye, hogy könnyen beszerezhető, olcsó anyag, így nagy mennyiségben is igen gazdaságosan alkalmazható. A találmány szerinti detergens kompozíciók az (a) és (b) komponens keverékén kívül természetesen sok más, a detergens-kompozíciókban általánosan alkalmazott anyagot is tartalmazhatnak. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ezek az adalékanyagok ne legyenek toxikusak, és csak olyan mennyiségben kerüljenek alkalmazásra, amely a találmány szerinti szinergetikus kombináció által elérhető előnyöket nem szünteti meg. A találmány szerinti detergens kompozíció tehát két fő komponensből, azaz (a) 1—99, előnyösen 1-30 súlyrész legalább egy hidroxil-csoportot tartalmazó legalább egy nem-ionos vegyülettel részben vagy célszerűen teljes mértékben észteresített karboxil-csoportokat tartalmazó, az alábbiakban részletesen ismertetésre kerülő szulfopolikarbonsav-sóból és (b) 99-1, előnyösen 99—70 súlyrész nátriumszulfátból és/vagy káliumszulfátból áll, ahol az (a) és (b) komponens mennyiségének összege minden esetben 100 súlyrész. 2
