167566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lineáris polimerek előállítására
5 167566 6 Alkalmas komonomerek továbbá a metilol-, akril- és metakrilamidok, valamint ezek Mannich-bázisai és metiloléterei, továbbá telítetlen szulfonsavak, mint vinil-, allil- és metallilszulfonsav, az akril- és metakrilsav bázikus észterei, mint például a metakrilsav-dimetilaminoetilészter, valamint ezek kvaternerizált termékei, továbbá a diallilammónium-vegyületek és a vinilpiridin. Mindként monomerből, mind ennél több különböző monomerből készült kopolimerek alkalmazhatók. A polimerizáció önmagában ismert módon oldatban, vizes emulzióban vagy diszperzióban, vagy magában az anyag tömegében (tömbpolimerizáció) 10 és 80 C°, előnyösen 40 és 75 C° közötti hőmérsékleten végezhető. A hőhatásra térhálósítható kopolimereket előnyösen vizes emulzióban, illetve diszperzióban vizes oldatban vagy víz-alkohol-elegyben polimerizációval készítjük. Az alkoholok egy vagy többértékűek lehetnek. Alkalmas alkohol például a metanol, etanol, izopropanol, etilénglikol. A polimerizáció megindítható gyökképző vegyületekkel is. Polimerizációs katalizátorként ennek folytán szerves pervegyületek, mint acilperoxidok, például benzoilperoxid, alkilhidroperoxidok, mint terc-butilhidroperoxid, kumolhidroperoxid, p-mentánhidroperoxid, dialkilperoxidok, mint di-terc-butilperoxid alkalmazható. Hasonlóképpen alkalmazhatók a szervetlen pervegyületek is, mint például a kálium-, nátrium- vagy ammóniumperszulfát, hidrogénperoxid esetleg a perkarbonátok. A szerves vagy szervetlen pervegyületeket célszerűen redukálószerekkel való kombinációban önmagában ismert módon alkalmazzuk. Alkalmas redukálószerek például a nátriumpiroszulfit, nátriumhidrogénszulfit vagy rongalit. Különösen kedvező eredményeket értünk el szulfinsa vakból, aldehidekből és aminovegyületekből készült Mannich-adduktokkal, amelyek az 1 301 566 számú NSzK szabadalmi leírásban vannak ismertetve. A polimerizációnál felhasználhatók a molekulasúlyt befolyásoló vegyületek, mint például az alkohol, alkilmerkaptánok és néhány halogénvegyület, A polimerizáció nyomás alatt is végrehajtható. A vizes emulzióban lefolytatott kopolimerizációt célszerűen emulgeátorok, mint etoxilezett zsíralkoholok vagy fenolok, például etoxilezett oktilfenol vagy oleilalkohol, szulfatált vagy szulfonált zsíralkoholok hozzáadásával végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított polimerek szobahőmérsékleten 2—9 közötti pH-tartományban rendkívül tárolásálló vegyületek és 100 C° alatti hőmérsékletre felmelegítve maguktól polirherizálódnak. Magasabb hőmérsékleten (vagyis körülbelül 50 C° felett) a térhálósítást savakkal vagy savképző vegyületek hozzáadásával meggyorsíthatjuk. A találmány szerint előállított nem térhálós polimerek magas akril- és/vagy metakrilsav-tartalom mellett is teljesen tiszta oldatot képeznek, amely vízzel tetszés szerint továbbhígítható. A térhálós polimerek vízben és szerves oldószerben oldhatatlanok. A térhálósítási reakció kihasználásával a polimerekből például alaktestek, lakkok, különféle bevonatok és hasonló termékek állíthatók elő. A polimerek ezenkívül előnyösen alkalmazhatók textiliáknak pigmentszínezékekkel történő festésénél és nyomásánál, ahol kötőanyag-5 ként vihetők a rendszerbe, amelyek hőbehatásra térhálósodnak. A találmány szerinti eljárással kapott polimerek felhasználásával készült és a pigmentszínezés és textilnyomás szokásos módszereinek felhasználásával előállított színezések és 10 nyomatok kifogástalan kopásállóságukkal, mosásállóságukkal és kémiai tisztítószerekkel szembeni ellenállóképességükkel tűnnek ki. 1. példa Keverővel, gázbevezető csővel és fenékszeleppel ellátott lombikba 400 ml ionmentes vizet elő-20 készítünk. Gyenge nitrogénáram átvezetése közben a vízben először emulgeátorként 25 g Mersolat H-t, majd 336 g akrilsav-butilésztert, 20 g acilnitriít és 20 g alábbi képletű vegyületet 25 H-CO-NH-CH2 -NH-CO-CH==CH 2 körülbelül 30 perc leforgása alatt emulgeálunk. Ezután körülbelül 150 ml monomer emulziót a fenékszelepen keresztül egy lombikba leengedjük, 30 amely keverővel, hőmérővel, két csepegtetős tölcsérrel, gázbevezető csővel, a monomer emulzió hozzávezetésére bevezető csővel és vízfürdőver van felszerelve. A monomer emulzió hőmérsékletét a lombikban vízfürdőben 40 C°-ra emeljük, gyenge 35 nitrogénáramot vezetünk rajta keresztül, majd külön-külön csepegtetős tölcsérekből 4,0 g ammóniumperoxiddiszulfát 50 ml vízben valamint 1,0 g nátriumpiroszulfit 50 ml vízben készült oldatának becsepegtetését kezdjük meg. 40 A polimerizáció rövid idő leforgása alatt megindul, miközben a reakciókeverék hőmérséklete 46—48 C°-ra emelkedik. A maradék monomer emulziót és katalizátoroldatot 2 óra leforgása alatt úgy engedjük be, hogy 48 C° hőmérsékletet ne 45 lépjük túl. A polimerizáció befejezése után* a reakcióelegyet még 1 óra hosszat 50 C°-on utókeverésben tartjuk. A térhálósítatlan polimerizátum így kapott diszperziójának szilárdanyag-tartalma (gyanta rész-50 aránya) 38,7 súly%, pH-értéke 2,4. Ez a diszperzió kívánt esetben továbbhígítható. 95 C°-on szárított polimer film a térhálósított polimerből áll, rugalmas, vízben, triklóretilénben és dimetilformamidban oldhatatlan. 55 A szükséges N-akriloil-N-formil-metiléndiamint a következő módszerrel állítjuk elő: 450 g formamidot és 300 g paraformaldehidet (10—10 mól) 1 óra hosszat 110C°-on keverünk. Ily 60 módon N-metilolformamid átlátszó olvadéka képződik. Ezt 40 C°-ra lehűtjük, keverés közben 2 liter ciklohexánt, 30 g hidrokinortmonometilétert, 710g akrilamidot és 75 ml koncentrált sósavat adunk hozzá. Ezután a reakció közben képződött vizet 65 azeotrop úton ledesztilláljuk, a maradékot még 3
