167564. lajstromszámú szabadalom • Több szórófejjel ellátott forgókarú esőztető öntözőberendezés

3 167564 4 igényel a szokásosnál — pl. 3,5 atm-nál — nagyobb víznyomást és így a már megépített félstabil esőztetőtelepeken és esőztetőfürtökben is átalakítás nélkül használható, az új rendszerekben is csak ilyen nagyságrendű nyomásra kell a vízvezetőrendszert méretezni, ezért elősegíti a stabil esőztetőberendezések alkalmazását is, mivel ez esetben is viszonylag csak ritka felszín alatti csőhálózatra és ritkán elhelyezett hidránsokra van szükség. A találmány lényege, hogy az öntözőberendezésnek az öntözővíz útjába közvetlenül beépített, az öntözővíz nyomásának egyrészét hasznosító turbómotorja, vagy az öntözővíz vezetékéből kiágaztatott mellékvezetékbe épített dugattyús motorja, ezek munkáját pedig a forgókar forgatására átvivő közlőműve pl. a turbómotor forgását folytonos mozgással átvivő fogaskerékrendszere, illetőleg a dugattyú mozgását szakaszos mozgással továbbító kilincsműve van. A külön hidromotor nem igényel többletnyomást, az érkező öntözővíznek pedig csak elenyésző kis mennyiségét, illetve energiáját emészti fel, tehát sokkal előnyösebb, mintha a forgókart az eddigi módszer szerint a szórófejek reakcióerejével forgattatnánk. Maga a hidromotor lehet az öntözővíz egészének vagy egyrészének útjába beépített propelleres turbómotor, a közlőmű pedig ilyenkor egyszerű fogaskerékáttételes szerkezet, amely a forgókart egyenletesen forgatja. A propeller és a közlőmű úgy méretezhető, hogy az érkező öntözővíz nyomásának csak igen kis százalékát eméssze fel: a készülék lassú forgatásához csak kis energia szükséges. Ha a hidromotor dugattyús motor, ekkor az érkező víz egyrészét kell szakaszosan a motor munkaterébe vezetnünk a dugattyú előrenyomásához: minden előremozgatással kapcsolatos dugattyúszármozgást kapcsolunk egy kilincsművel, amely a forgókart egy bizonyos szöggel továbbforgatja. A víznek a motor munkaterébe való bebocsátására pedig olyan szelepet alkalmazhatunk, amelynek nyitását és zárását egy középen elhelyezett forgó szórófej saját elfordulásával szabályozza. Maga a dugattyús motor lehet egy munkakamrás, amely esetben a dugattyút a munkaütem után rugó mozgatja vissza, vagy lehet két munkakamrás is, amikor a visszamozgatást is a másik kamrába vezetett víz végzi, az utóbbi esetben mind a szeleprendszer vezérlése, mind pedig a kilincsmű forgatás megoldása természetesen bonyolultabb. A találmány szerinti berendezésnek nagy előnye, hogy — mivel a forgókar forgatását külön hidromotor végzi — a szórófejek akár fixek, akár önmagukban is forgók, függőleges (álló) tengelyűek lehetnek, ami egyenletesebb öntözővíz-eloszlást tesz lehetővé. A találmányhoz tartozik még az is, hogy a több szórófejjel ellátott forgókaron az egyenletes öntözés elérése érdekében a mértékadó szórófejétől eltérő fúvókájú segédszórófejeket is kiosztunk és ezáltal optimális egyenletességű esőztetést érhetünk el. Az ismeretes idézett többszórófejes forgókarú készülékeknél ugyanis az volt tapasztalható, hogy a terület beszórása nem volt eléggé egyenletes, abban holtterek is képződtek stb., ami mind abból származott, hogy a szórófejek fúvókái nem igazodhattak kellőképpen a csőben csökkenő vízhozam okozta nyomáskülönbséghez. A következőkben a találmányt annak két példaképpeni kiviteli alakjával kapcsolatosan a csatolt rajzokra való hivatkozással részletesebben is megmagyarázzuk. Az 1. ábra a készülék két kiviteli alakja általános elrendezését szemléltető nézet, a 2. ábra egy dugattyús hidromotor és a hozzátartozó közlőmű elvi működési vázlata, a 3. és 4. ábra az ehhez tartozó szelepállásokat szemlélteti, az 5. ábra pedig egy propelleres turbómotor és a hozzátartozó közlőmű elvi működési vázlata. Mint az 1. ábrán láthatjuk, a berendezés az 1 kocsira szerelt, megfelelő 9 rácsos tartószerkezetből és az öntözővizet szállító 2 csőből kiképezett kétirányban terjedő karból áll, amelyek közül az egyik fix vagy forgó 3 szórófejekkel és a 3' mellékszórófejekkel, a másik pedig a 2 csőtengelyével párhuzamos tengelyű két 3" fix végszórófejjel van ellátva, a karok forgástengelyében a 3c szórófej van elrendezve. Az 1 kocsi olyan magas építésű, hogy falszerkezete az öntözendő növények fölött elhaladhasson, esetleg változtatható magasságú (pl. teleszkópállványos) kiképzésű is lehet. Az 1 kocsin van a 4 hidromotor is elhelyezve. A 2. ábrán a dugattyús hidromotor és a hozzátartozó közlőmű elvi működési vázlatát láthatjuk. Az érkező öntözővizet szállító csővezetékből a 411 mellékcsővezeték ágazik le, amelyben az áthaladó vizet a könnyen cserélhető és tisztítható 7 szűrő szűri meg. A 411 mellékcsővezeték vízszállítását a 6 és 8 szelep szabályozza. A 6 szelep nyitott és a 8 szelep zárt állapotában a víz a 414 dugattyús hidromotor 412 munkaterébe jut, ahol a pontsorokkal ábrázolt 419 rugó ellenében a dugattyút és vele együtt a 413 dugattyúszárat felnyomja. A 413 dugattyúszár a 415 egykarú emelővel kapcsolatos, amellyel a kilincsművet alkotó 417 fűrészfogaskerék fogaiba a 418 rugó által benyomott 416 nyelvet is felnyomja és ezzel a 417 fűrészfogaskereket —annak egy fogával meghatározott szögállásával — továbbforgatja: ezzel a készülék karjai a 2 csövekkel együtt is ezzel a szöggel, vagy ezzel a szöggel arányosan továbbforognak. A 6 szelep nyitását és zárását a 61 záróidom forgatásával a vele közös tengelyre szerelt középső forgó 3c szórófej vezérli, míg a 8 önürítő szelep a víz nyomásának hatására önműködően zárul, a nyomás megszűnésével pedig kinyílik. Amikor a 6 szelep zár, a víznek a 412 munkatérre ható nyomása megszűnik, a 414 hidromotor rugója a dugattyút a 413 dugattyúszárral együtt visszanyomja, a víz a 8 önürítő szelepen át kifolyik, ugyanekkor ezzel a 416 lengőnyelvet is egy foggal lejjebb húzza s az a 417 rugó hatására a következő fogba akad be. Arról, hogy a 417 fűrészfogaskerék helyben maradjon, valamint hogy a 416 nyelv nyomásánál is a szükségesnél tovább 2