167559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokapszulázott gyógyszerek előállítására

11 167559 12 cseppenként diszpergálva a porlasztva szárító berendezés szárítóterébe juttatjuk és a kapott mikrokapszulákat ismert módon összegyűjtjük. Kívánt esetben kis mennyiségű habzásgátlót, például oktanolt vagy flokuUációt gátló szert, így 5 például polioxietilén-szorbitán-monooleátot (Tween 20 márkanevűt például) adhatunk a szuszpenzióhoz. A találmány szerinti porlasztásos szárítási eljárás szokatlan abból a szempontból, hogy a porlasztva 1° szárítani kívánt szuszpenzió csak kis mennyiségben tartalmaz egyébként oldott állapotban levő bevonóanyagot, így például ha az összes szuszpendált szilárd anyag és a bevonóanyag összesen 100%-ot tesz ki, akkor a bevonóanyag mennyisége rend- 15 szerint mintegy 0,1—6%. így a találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a gyógyszert szuszpendáljuk a bevonóanyag oldatával, ahol a szuszpenzió a korábban ismertetett szilárd anyagok- 20 ból 33—60%-ot, míg az összes szuszpendált szilárd anyag és a bevonószer összsúlyára számítva bevonóanyagból 0,1—6%-ot tartalmaz, majd a szuszpenziót porlasztva szárítjuk, és a kapott mikrokapszulákat ismert módon összegyűjtjük. 25 A fenti eljárásban előnyösnek bizonyul, ha a szuszpenzió lényegében mentes segédanyagoktól. Ugyanakkor gyógyszerként előnyösen ß-laktamgyurűt tartalmazó antibiotikumok dolgozhatók fel. Célszerű, ha a szuszpenzió 0,1—2%-ban tártai- 30 maz oldott bevonóanyagot a szuszpendált szilárd anyagok és a bevonóanyag összsúlyára vonatkoztatva, és általában előnyösnek bizonyul, ha a szuszpenzió 1%-nál kevesebb bevonóanyagot tartalmaz, ha kis mennyiségű bevonóanyagot tartalmazó 35 mikrokapszulákat kívánunk előállítani. A porlasztva szárítani kívánt szuszpenzió készítéséhez bármely, e célra alkalmas oldószert, így például vizet, etanolt, propanolt, kloroformot, metilén-kloridot, acetont, metil-etil-ketont, metil- 40 -acetátot, etil-acetátot, metanolt, triklór-etilént, tetraklór-etilént, szén-tetrakloridot, vagy ezek homogén elegyeit használhatjuk. Kézenfekvő, hogy mivel a gyógyszer szuszpenzióját porlasztva szárítani kívánjuk, oldószerként olyan oldószert válasz- 45 tunk, amelyben a gyógyszer oldhatósága csekély, illetve előnyösen a gyógyszer oldhatatlan vagy lényegében oldhatatlan. Általában a gyógyszer oldékonysága kisebb, mint 15% és előnyösen kisebb, mint 10%, például az alkalmazott hőmér- 50 sékleten 5%-nál kisebb. Ha adott bevonóanyagot kívánunk alkalmazni, akkor az oldószer megválasztása azokra az oldószerekre korlátozódik, amelyekben az alkalmazni kívánt bevonóanyag oldódik. Olyan oldó- 55 szert alkalmazunk, amelyben a bevonóanyag a szuszpenzió előállításának, raktározásának és porlasztásának hőmérsékletén legalább 10%-ban, előnyösen legalább 20%-ban oldódik. Jó minőségű mikrokapszulák állíthatók elő általában, ha a 60 bevonóanyag az alkalmazott oldószerben legalább 30%-ban oldódik. A gyógyszert és az esetleg alkalmazott segédanyagot a szuszpenzióban finoman kell eloszlatni. Ha ez nem áll fenn, akkor be kell iktatni egy 6S nedvesőrlési műveletet a szuszpenzió részecskeméretének csökkentésére, mielőtt a szuszpenziót porlasztva szárítanánk. E célra bármely ismert módszer alkalmazható. A szuszpenzió porlasztásos szárítása előtt célszerű a szuszpenziót ismert módon homogenizálni. A porlasztásos szárítással feldolgozható szuszpenziók újak. A találmány szerinti eljárás bármely hagyományos, nagy méretű porlasztásos szárítóberendezésben foganatosítható, de legtöbbször a legjobb eredményeket a 2/1 rajzlapon ábrázolt, ismert porlasztásos szárítóberendezéssel kaptuk. Bár az ilyen típusú nagyméretű porlasztásos szárítóberendezéseket a gyógyszeriparban nem használják elterjedten, a berendezések jól ismertek más iparágakból, ahol sokféle szárítóberendezést alkalmaznak. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során a porlasztásos szárítóberendezés ismert módon működtethető, amikoris a különböző üzemeltetési paraméterek, így a levegő bemenő és kilépési hőmérséklete, a szivattyúk nyomása, a folyadék és a gáz áramlási sebessége, valamint a porlasztóberendezés szerkezete mind-mind hatnak az előállított termék jellegére ismert módon. Ha nyitott ciklusú szárítási rendszert alkalmazunk (ilyen rendszerben dolgozik a 2/1 rajzlapon ábrázolt berendezés), az 1 homogenizált szuszpenziót a 2 tartályban tároljuk, ahol a szuszpenziót a 3 homogenizáló keverővel keverjük mindaddig, míg a 4 nagynyomású szivattyú fel nem nyomja a porlasztásos szárítóberendezés tetején elhelyezett 5 porlasztóberendezéshez. Az 5 porlasztóberendezés rendszerint fúvókás típusú, bár forgókorongos porlasztók is alkalmazhatók a legtöbb porlasztásos szárítóberendezésben. Az 5 fúvókás porlasztó cseppeket porlaszt a 6 szárítótérbe, ahol a cseppek megszáradnak az azonos irányban áramló levegőben, amely a 7 nyíláson át kerül a szárítótérbe. A szárításhoz használt levegőt a kívánt hőmérsékletre a 8 hevítőberendezésben melegítjük, mielőtt a 7 nyíláshoz szivattyúznánk. A 7 nyílás elhagyása után a forró levegő keresztüláramlik a 6 szárítótéren és a 9 gyűjtőtérben megfordulva a 10 szellőzőnyílásokon át a 11 ciklonba, majd onnan a 12 nyíláson át a szabadba jut. Mikor a levegő a szárítótérbe áramlik, a cseppek nedvességtartalma elpárolog, és így mikrokapszulák képződnek, ez a folyamat befejeződik az alatt az idő alatt, míg a levegő és a szuszpendált anyagok elérik a 9 gyűjtőteret. Amikor a levegőáram a gyűjtőtérben megfordul, a mikrokapszulák legnagyobb része kicsapódik és a 13 nyíláson át a 9 gyűjtőtér fenékrészébe jut a 14 szitarendszerre, amely elválasztja a kívánt méretű mikrokapszulákat a túl finom részecskéktől. A kívánt méretű mikrokapszulákat és a túl finom részecskéket a 15, illetve a 16 gyűjtőtartályban összegyűjtjük. A levegőben maradt mikrokapszulák a 11 ciklonban kicsapódnak és a 17 szitarendszerre jutnak, ahol az szétválasztja a kicsapódott anyagot a kívánt méretű mikrokapszulákra, illetve túl finom részecskékre. Ezek a 15, illetve 18 gyűjtőtartályokba kerülnek. 6