167547. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolóelem furattal, vagy üreggel ellátott testek, csövek, vagy üreges profilok oldható kötésére

7 167547 8 a 9. ábra a találmány szerinti szerkezet egy további kiviteli alakját hosszmetszetben tünteti fel, a 10. ábra a 9. ábrán bejelölt C—C vonal mentén vett metszet, all. ábra a 9. ábrán bejelölt E-E vonal mentén vett metszet, a 12. ábra a találmány szerinti szerkezet egy további kiviteli változatát hosszmetszetbe tünteti fel, a 13. ábra a 12. ábrán bejelölt E-E vonal mentén vett metszet, a 14. ábra a 12. ábrán bejelölt F-F vonal mentén vett metszet, a 15. ábra a találmány szerinti szerkezet olyan kiviteli alakját tünteti fel hosszmetszetben, amely körkeresztmetszetű csövek rögzítésére alkalmas, a 16. ábra a 15. ábrán bejelölt G-G vonal mentén vett metszet, a 17. ábra a 15 ábrán feltüntetett H-H vonal mentén vett metszet, a 18. ábra a .5—17. ábrák szerinti szerkezetnél alkalmazható tartócsonk különböző keresztmetszetkialakítási lehetőségeit mutatja, a 19. ábra egy csomóponti elemet perspektivikus aózetben szemléltet, a 20. ábra a csomóponti elem egy további példakénti változatát ugyancsak perspektivikus nézetben tünteti fel. A találmány szerinti rögzítőszerkezet elvét az 1—5. ábrákon vázlatosan feltüntetett kiviteli példára hivatkozva magyarázzuk, amelyek egy négyzetkeresztmetszetű csőnek egy csomóponti elemhez kapcsolására alkalmas rögzítőszerkezetet ismertetnek. A találmány szerinti alapelv magyarázatának és érthetőségének megkönnyítése érdekében ezeken a vázlatos ábrákon a feszítőpályák ferdeségét és a rugalmas rögzítőelem összenyomódásának mértékét a valóságosnál nagyobbnak ábrázoltuk, a gyakorlatban ilyen mértékű ferdeségekre és összenyomódásra nincs szükség. A találmány szerinti szerkezet 1. ábrán feltüntetett kiviteli alakját az 1 csomóponti elemhez kapcsolódó körkeresztmetszetű 3 tartócsap, annak az 1 csomóponti elem felöli végén rögzített 4 feszítőtest, a 3 tartócsapra elfordítható 6 feszítőtest, a 3 tartócsapnak az 1 csomóponti elemmel ellentétes végén rögzített 5' tartótest, az ez előtt elhelyezkedő 5 szorítótest, valamint a rugalmas alakváltozásra képes 7 rögzítőelem alkotja. A 4 feszítőtest 8a feszítőpályája és a 6 feszítőtest 8b feszítőpályája rögzítésen kívüli helyzetben egymásra illeszkednek. A 7 rögzítőelem a 6 feszítőtest 6c hátlapja és az 5 szorítótest 5a lapja között helyezkedik el. A felsorolt elemek közül a 4 feszítőtest és 5' tartótest rögzített helyzetű, a 6 feszítőtest, a 7 rögzítőelem és az 5 szorítótest viszont a 3 tartócsonk mint tengely körül elforgatható. Az 1. ábra szerinti szerkezet működését, illetve használatának módját a 2-5. ábrák révén magyarázzuk, ahol - a 2. és 3. ábrán — szaggatott vonallal jelöltük azt a négyszögkeresztmetszetű 2 csövet, amelyet az 1 csomóponti elemhez kell rögzíteni. A 4 feszítőtestnek a 6 feszítőtest felé eső felülete két-két egymásba átmenő 4a és 4b ferde szakasszal rendelkezik. A ferde szakaszok által elfoglalt felületen — azaz, a 8a feszítőpályán -5 négy A csúcspont és négy B mélypont helyezkedik el. A rugalmas alakváltozásra képes 7 rögzítőelem a 6 feszítőtest és az 5 szorítótest között van elhelyezve. A 6 feszítőtestnek a 4 feszítőtest felé 10 fordított felületén a 8b feszítőpályát alkotó két-két 6a, 6b ferde szakasz van kiképezve (3. ábra), amelyek rögzítésen kívüli helyzetben a megfelelő 4a és 4b ferde »felületekhez illeszkednek, a 8b feszítőpályán a csúcspontokat A,', a mélypontokat 15 IT, hivatkozási jellel tüntettük fel. A rugalmas alakváltozásra képes 7 rögzítőelem - amely ennél a kiviteli példánál külső, méreteit tekintve lényegében a 2 cső belső keresztmetszetének felel meg, és egy köralakú centrális kivágással 20 v

an ellátva, amelynek segítségével a 3 rögzítőcsonkra illeszthető - az 5 tartótest és az elfordítható 6 feszítőtest sík 6c, ill. 5a lapjai között van elhelyezve. (A 6 feszítőtest egyébként ugyancsak a 3 tartócsonk keresztmetszeti alakjával lényegében 25 azonos centrális furattal van ellátva, amelynek segítségével a 3 tartócsonkra illeszthető, így a 3 tartócsonk, mint tengely körül elfordítható). Ebben a helyzetben a 8a feszítőpálya A csúcspontjai a 8b feszítőpálya B' mélypontjaival, a 8a feszítőpálya B 30 mélypontjai pedig a 8b feszítőpálya A,' csúcspontjaival esnek egybe. A 2. és 3. ábrákon látható rögzítőszerkezetnek a körkeresztmetszetű 3 tartócsonkjára szerelt elemei 35 közül tehát csak a 6 feszítőtest, a 7 rögzítőelem és az 5 szorítótest tud elfordulni. A 4. és 5. ábrák a rögzítés elvét és a rögzítési helyzetet szemléltetik. Mivel a 2 cső belső 40 négyzetkeresztmetszetű üregének oldalhosszúsága az itt ugyancsak négyzetkeresztmetszetű 5—7 elemek külső oldalának hosszúságát és a 4 szorítótest sugarát némileg meghaladja, a 2 cső ez utóbbiak által alkotott csapra az 1 csomóponti elemmel való 45 ütközéséig rátolható. Ha most a 2 csövet hossztengelyére keresztirányban 90°-kai elfordítjuk, a csővel kényszerkapcsolatban elfordul a 6 feszítőtest a 7 rögzítőelem és az 5 szorítótest is, aminek eredményeként 8b 50 feszítőpályájának 6a és 6b ferde szakaszai eltávolodnak a rögzített helyzetű 4 feszítőtest 8a feszítőpályájának 4a és 4b ferde szakaszaitól, és az elfordítási művelet végén, míg a B,B' mélypontok egymástól maximális távolságra vannak. Ennek 55 következtében viszont a 6 feszítőtest az 5 szorítótest felé tolódik el, azaz a 4 és 6 feszítőtestek O és Q.' geometriai középpontjai egymástól eredeti e. távolságukat meghaladó e' távolságra tolódnak el (e'>e, lásd a 2. és 60 4. ábrát). Mivel az a_ hosszúság a 4 feszítőtest és 5' tartótest rögzített helyzete miatt konstans, az elfordítható 6 feszítőtest sík 6c hátlapja csak abban az esetben közeledhet az 5 szorítótest sík 5a lapjához, ha a 7 rögzítőelem össze tud 65 nyomódni, és eredeti d vastagsága (2. ábra) d'-re 4