167513. lajstromszámú szabadalom • Hidrodinamikus csapágy

3 167513 4 és ezt a domború szakaszt egy további, az előbbieknél homorúbb szakasz követi, mely az olaj tárolására alkalmas tartályként szolgál. Az idomok alkotói íveltek és a domborulat maximuma a forgás irányában eltolt helyzetű. A találmány szerint kialakított csapágyak megmunkálási költsége lényegileg azonos a szokványos sima csapágyak előállítási költségével és emellett sokkal jobb hatásfokkal használhatók ki és tartósságuk sokkal kedvezőbb az alkalmazott kenés következtében, a tengely tartása (stabilálása) jobb és a hidrodinamikus támasztószakaszok közötti befogás folytán a hordképesség is fokozott. A találmány szerinti csapágy további előnye, hogy olcsóbb ötvözetekből is előállítható, megmunkálása könnyebb és az anyag megválasztásának nincs fontos szerepe a csapágy felhasználási területét tekintve. Példaképpen említve, mely természetesen nem tekinthető korlátozó értelműnek, a találmány szerinti csapágy támasztó felülete előállítható UE5Z Pb 9 jelű bronzötvözetből az AFNOR 01-05-16 szabványnak megfelelően. A találmány szerinti csapágyaknál a kismérvű játék és ugyanakkor a tengely helyzetének nagyfokú rögzítése lehetővé teszi annak igen előnyös felhasználását a szerszámgépiparban, ahol a szerszámok igen pontos beállításával kell számolni és ilyen formán szükséges a káros rezgések kiküszöbölése a kinematikai láncokban. Ez az említett felhasználási lehetőség természetesen csak egy példaképpeni felhasználási területe a találmány szerinti csapágyaknak. A továbbiakban a találmány szerinti csapágy egy példaképpeni változatát ismertetjük a csatolt rajz alapján. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti csapágy perspektivikus nézete, ahol a belső felület alakváltoztatásait nagyított léptékben szemléltetjük, a 2. ábra a csapágy kb. 120°-hoz tartozó részének kiterített vázlata, ahol a felület változásait ugyancsak nagyított léptékben szemléltetjük, a 3. ábra pedig egy diagram, mely a 2. ábrának megfelelően szemlélteti az olajréteg P nyomásának kialakulását a tengely és a csapágy között működés közben. Az 1. ábrán szemléltetett csapágyhüvely belső felülete három azonos kialakítású A szakaszra oszlik, mely szakaszok mindegyike 120°-os központi szögnek felel meg, az egyik A szakaszt részletesebben a 2. ábra szemlélteti kiterített nézetben, aholis a D egyenes a tengely kerületének felel meg, a tengely forgásirányát pedig az E nyíl mutatja. Minden egyes szakasz egy B részt foglal magába, mely szinuszgörbe alakú és ennek M középvonala hosszabb, mint egy fél szinuszoidhoz tartozó középvonalhossz. Ez a rész a tengely R forgásirányát tekintve kezdeti homorú szakaszt tartalmaz, mely az 1 és 2 pontok között van, ezt a szakaszt a hosszabb domború szakasz követi a 2, 3, és 4 pontok között, ennek a domború szakasznak a 3 pontban lévő csúcsa a tengelyhez viszonyítva a J játékot biztosítja. A hullámvonal domború szakaszát követő C rész üreges szakasz, mely mélyebb mint az előző homorú szakasz, ez a C rész H olajtartályt alkot és ehhez a részhez csatlakozik a következő szakasz B része. Üzemelés közben a H üregben lévő olaj a 5 szűkítés következtében a tengely R forgási irányában végighalad a következő B részen vagyis a következő 1 és 2 pontok közötti homorú szakaszon, majd a 2 és 3 pontok közötti domború részre jut, a 2 pont alkotja a két rész között az 10 inflexiós pontot és az olajnyomás, amint azt a 3. ábra szemlélteti fokozódik egészen a domború rész 3 pont előtti helyzetéig, ahol a szűkítés (fojtás) maximális. Ebben a helyzetben a szűkítés további csökkenése gyakorlatilag nulla és így 15 létrejön a hirtelen nyomásesés, ami a 3 és 4 pont között következik be. Ez a rész már kitáguló szakaszt alkot oly módon, hogy a nyomás a 4 pontban gyakorlatilag nullára csökken és ugyancsak megszűnik a nyomás az olaj befogadására szóló H 20 üregben is, mely a 4 pont után kezdődik. A fentiekben ismertetett megoldás szerint a 2 és 3 pont között az olaj alkalmazásával a tengely számára mintegy hidrodinamikus támasztást bizto-25 sítunk. Egyébként a B és C részek közötti — tagolóvonallal jelzett — átmenetek íveltek és a domborulat csúcsa a tengely R forgásirányát tekintve eltolt, amint az az 1. ábrán megállapítható. 30 A tagolóvonallal jelzett átmenetek ívelt kialakítása következtében az olaj a tengely felületéhez képest érintőlegesen halad a csapágy középpontja irányában és ilyen módon kiegyenlíti az olajnak a külső szélek felé történő haladási törekvését a 35 nyomás következtében. Ezzel a kialakítással biztosítjuk az olajréteg állandóságát. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az olaj bevezetése a tartályként szolgáló H üregekben az 5 nyílásokon keresztül vagy több nyíláson vagy hornyon keresz-40 tül történhet, így az úgynevezett kenőhornyokon keresztül. Annak érdekében, hogy az olaj légzárványok keletkezését kiküszöböljük, a B rész amplitúdója és a J játék közötti viszony minden esetben három 45 alatt legyen. Előnyösen annak érdekében, hogy az ilyen csapágyakat a szinuszoid felület kialakítására alkalmas speciális gépeken egyetlen fordulat során munkálhassuk meg, a C részt is szinuszoid alakban 50 képezzük ki, amint azt a 2. ábra szemlélteti. Az F középtengelynek megfelelő szinuszoid frekvenciája azonos a B rész kialakításához szükséges Frekvenciával, azonban az amplitúdója lényegesen nagyobb. 55 Szabadalmi igénypontok: 1. Hidrt iinamikus csapágy, melynek belső felülete és a benne forgó tengely közötti olajréteg 60 számára alkalmas megfelelő méretű rés van, a csapágy belső felülete hullámosított kialakítású és a forgó tengely központos helyzetét biztosító három nagynyomású olajszakaszt alkot, azzal jellemezve, hogy a hullámosított felületet minden egyes nagy-65 nyomású szakaszban szinuszoid alakú, melynek a 2