167495. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oliefinek polimerizálására
167495 spektrumának és röntgenspektrumának elemzése azt mutatja, hogy a magnéziumhalogenid és a donor adduktummá egyesült. A magnéziumhalogenid-hordozó reakcióját a donorra,1 általában —10 és +100 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció szobahőmérsékleten is kielégítően végbemegy. A reakcióhőmérséklet többnyire 0 és 100 C , előnyösen 10 és 60 C° között van. Az alkalmazott reakcióhőmérsékletnek minden esetben olyannak kell lennie, hogy a keletkezett adduktum ne bomolják el, és ne alakuljon át más vegyületté. A reakció időtartama általában 10 perc és 2 óra között van. A reakciót rendszerint nitrogénatmoszférában és iners szerves oldószerben hajtjuk végre. Közegként a polimerizálásban használt oldószereket, például hexánt, heptánt, petróleumot, benzolt, xilolt és fluorbenzolt alkalmazunk. A magnéziumhalogenid-alkohol-adduktumot más hagyományos módszerekkel állíthatjuk elő. Például fémmagnéziumot vízmentes hidrogénkloridot tartalmazó etanollal MgCl2 * 6C2 H s OH keletkezése közben reagáltatunk [Russian J. Inorg. Chem. 12, (6), 901 (1967)]. A találmányban használt donor előnyösen víz, alifás alkohol, alifás karbonsav, alifás vagy aromás karbonsavészter, alifás vagy aromás keton lehet. Különösen előnyös donorok a víz, a telített vagy telítetlen 1-12 szénatomos alifás alkoholok, telített vagy telítetlen 1—12 szénatomos alifás karbonsavak, az 1—12 szénatomos telített karbonsavakból és 1—12 szénatomos telített alifás alkoholokból képződött észterek, az 1—12 szénatomos telített alifás karbonsavakból és 2—12 szénatomos telítetlen alifás alkoholokból képződött észterek, a 3—12 szénatomos telítetlen alifás karbonsavakból és 1—12 szénatomos telítetlen alifás alkoholokból keletkezett észterek, a 3—12 szénatomos aromás karbonsavakból és 2—12 szénatomos telítetlen alifás alkoholokból keletkezett észterek, a 7—12 szénatomos aromás karbonsavakból és 1—12 szénatomos alifás alkoholokból keletkezett észterek, és a 3—13 szénatomos alifás ketonok. A donorra konkrét példák az alifás karbonsavak, mint az ecetsav, propionsav, valeriánsav, akrilsav, az alifás karbonsavészterek, mint a metilformiát, dodecilformiát, etilacetát, butilacetát, vinilacetát, metilakrilát vagy oktilacetát, az aromás karbonsavészterek, mint a metilbenzoát vagy etilbenzoát, az alifás ketonok, mint az aceton, metilizobutilketon, etilbutilketon vagy dihexilketon, az aromás ketonok, mint az acetofenon, és az alifás alkoholok, mint a metanol, etanol, izopropanol, hexanol, 2-etilhexanol, oktanol vagy dekanol. Legajánlatosabb az alifás alkoholok használata. Ezután a keletkezett magnéziumhalogenid-donoradduktumot egy szilícium- vagy ónvegyülettel és egy titán- vanádiumvegyülettel reagáltatjuk. Ez a reakció sokféleképpen hajtható végre. Előnyös módszerek például a következők: (1) a magnéziumhalogenid-donoradduktumot egy szilícium- és/vagy ón-halogén-vegyülettel, majd egy átmenetifém-vegyülettel hozzuk érintkezésbe, vagy (2) a magnéziumhalogenid-donoradduktumot lényegében egyidejűleg érintkeztetjük szilíciumés/vagy ón-halogén-vegyülettel és az átmenetifém-vegyülettel. Amikor a magnéziumhalogenid-donor-adduktum egy részét az (1) módszer szerint, a maradék részt a (2) módszer szerint reagáltatjuk, és ezek keverékét az (a) átmenetifém-katalizátor-5 komponensként használjuk, vagy amikor a szilícium- és/vagy ón-halogén-vegyület és az átmenetifém-vegyület egyikét a másikhoz képest feleslegben használjuk, akkor ezeknek a vegyületeknek az adagolása szükségszerűen ugyanabban az időpont-10 ban kezdődik és végződik. Eszerint a hordozó egy részének reagáltatását néha a másik résztől eltérő módon hajthatjuk végre. A magnéziumhalogenid-donoradduktum reakció-15 ját szilícium- vagy ónvegyülettel és egy titán- vagy vanádiumvegyülettel iners szerves oldószer jelenlétében vagy távollétében hajthatjuk végre. Ebben az időpontban a reakciókeveréktől az adduktumot nem szükséges elkülöníteni, hanem az adduktumot 20 tartalmazó reakciókeverékhez hozzáadhatjuk a szilícium- vagy ónvegyületet és a titán- vagy vanádiumvegyületet. Amikor az (1) módszert alkalmazzuk, akkor a magnéziumhalogenid-donoradduktumot a szilícium- és/vagy ón-halogén-vegyü-25 lettel -20 és 100 C° közötti, előnyösen 20 és 40 C° közötti hőmérsékleten reagáltatjuk, és az átmenetifém-vegyülettel való reagáltatás hőmérséklete -20 és 140 C° között, előnyösen 20 és 140 C° között van. A (2) módszernél a reakció-30 hőmérséklet -20-140 C°, előnyösen 20-140 Cc . A reakció időtartama 10 perc és 5 óra között lehet. A szilícium- vagy ónvegyületet rendszerint a használt donor mólmennyiségére számított legalább 35 1/50 mól, előnyösen legalább 1/4 mól arányban alkalmazzuk. Nem szükséges nagy mennyiséget használni, rendszerint elég a használt donor mólonként! 1/50—50 mól mennyiség. Ha a mennyiség túl kevés, akkor a keletkezett polimer szemcseméret-40 -megoszlása hajlamos egyenetlenné válni. Ezenkívül a folyamatos polimerizáció számára alkalmatlan nagy, durva részecskék képződhetnek. Továbbá olyan katalizátor képződésére való hajlam mutatkozhat, amely csak kis polimerizációs aktivitást 45 mutat. Ezért előnyös legalább a fent megadott mennyiség alsó határát használni. A magnéziumhalogenid-donoradduktumnak a szilícium- vagy ónvegyülettel és a titán- vagy vaná-50 diumvegyülettel való reakciójában kívánt esetben szokásos keverést vagy golyós malomban való mechanikai őrlést lehet alkalmazni. A reakció végén szénhidrogénben oldhatatlan 55 termék keletkezik. Ezt a terméket a szénhidrogénben oldható anyagoktól szűréssel, dekantálással vagy más alkalmas szilárdanyag-folyadék elválasztó módszerrel különíthetjük el. A terméket előnyösen iners szerves oldószerrel, például hexánnal, hep-60 tannal vagy petróleummal mossuk. Az így kapott (a) katalizátorkomponens mint ilyen használható anélkül, hogy hőkezelést kellene alkalmazni. A szilícium- vagy ónvegyület szilíciumhalogénvegyület, ón-halogén-vegyület, serves szilícium-halo-65 génvegyület vagy szerves ón-halogén-vegyület lehet. 3