167469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás derítőiszap folyamatos komposztálására levegő hozzávezetéssel szabályozható rothasztási folyamattal
3 167469 4 ben a mikrobiológiai lebontás is részekre bomlik, ami a rothasztási folyamat optimalizálásához vezet. Ezért a biológiai aktivitás az anyag különböző rétegeiben az 02 vagy C0 2 tartalom, illetve hőmérséklet mérésével meghatározható és ehhez 5 lehet a levegőnek az oxigénnel történő dúsítását és magát a levegőztetést igazítani. így pl. a levegőztető reaktor felső harmadában egy kb. 70—80 C°-os ún. hőtorlódó zóna alakul ki. Ez a hőmérsékleti zóna a folyamatos ellenáramú levegőz- 10 tetési eljárással meglehetősen exakt módon a levegőztető reaktor meghatározott felső tartományában tartható. Ezáltal a levegőztető reaktorba felül beadagolt derítőiszap ezen a forró rétegen mindenképpen át kell hogy áramoljon. A derítő- 15 iszapban lévő patogén csírák ezáltal elpusztulnak, aminek következménye az intenzív higienizálódás. A levegőztető reaktorba bejuttatott anyag, amely megfelelő baktériumokkal beoltható 14—20 napon belül kell, hogy a reaktoron lassan áthaladjon, 20 miközben áthalad a különböző hőmérsékleti és a különböző 02 tartalmú zónákon. A specifikus mikroorganizmusok azokban a zónákban helyezkednek el, ahol a specifikus életfeltételeiket megtalálják és ezáltal optimális működésüket tudják 25 kifejteni. Dacára a folyamatos munkamenetnek, a derítőiszap tökéletes rothadása és higienizálódása érhető el. Szerves szénhordozóként tőzeget, fűrészport, szalmát, különösen azonban a rothadási folyamat 30 maradék anyagát használhatjuk fel. A szénhordozók adagolását a rothasztandó derítőiszap nitrogéntartalmának megfelelően állítjuk be. A rothadási folyamathoz meghatározott C/N arányt kell beállítani. Ennek az aránynak lehetőség 35 szerint legalább 30-nak kell lennie. A találmány szerinti eljáráshoz minden olyan derítőiszap alkalmazható, amely biológiai derítési folyamaton esett át. így különösen szennyvíztisztításnál keletkező derítőiszapok használhatók 40 fel, míg toxikus hatású anyagokkal szennyezett ipari iszapok semmiképpen sem alkalmasak a találmány szerinti eljáráshoz. A találmány egy további jellemzője szerint a levegőoxigénhez 5—20% tiszta oxigént adagolunk. 4 5 A levegőztető reaktor levegőztetése egy ventillátorral történik, mimellett azonban előnyös, ha az oxigénnel dúsított levegőt finom fuvókarendszeren juttatjuk az anyagba. A rothasztási folyamat szabályozására a levegőz- 5 * tető reaktorban lévő anyag különböző, előnyösen három zónájából levegőkeverék mintákat veszünk, ezek 02 vagy C0 2 tartalmát meghatározzuk és az eredmény mértékében a levegőbevezetést növeljük vagy fojtjuk. Az eredményt amellett 02 vagy C0 2 55 regisztráló szerkezettel felrajzoljuk. A rothasztási folyamat ellenőrzésére a levegőztető reaktorban levő anyag hőmérsékletét több, előnyösen hat zónában mérjük. A hőmérséklet értékeket is megfelelő írószerkezet segítségével 6 0 felrajzolhatjuk. A rothasztási folyamathoz szükséges nedvességet a felső anyagréteg permetezésével biztosítjuk. A derítőiszapban Na ionok és nehézfém ionok is vannak nagy mennyiségben, melyek ilyen módon 6 $ a komposzt révén a biológiai körfolyamatba újra visszavezetésre kerülnek és ott a növényi és állati szervezetekben akkumulálódnak. A találmány feladata továbbá az eljárás oly mértékű javítása, hogy a levegőztető reaktort elhagyó komposzt az eddiginél kisebb mennyiségben tartalmazzon nehézfém ionokat és nátriumionokat. A találmány szerint ezt a feladatot azáltal oldjuk meg, hogy a derítőiszaphoz további adalékként bentonit lisztet adagolunk. Előnyösen a derítőiszaphoz köbméterenként 7,5-12,5 kg bentonitlisztet adagolunk. A bentonit egy agyagásvány, igen erős duzzadási és adszorbciósképességgel, amelynek fő részeit az ásványi montmorillonit alkotja. Ennek megvan az a tulajdonsága, hogy a benne kötött Ca ionok a derített iszapban nagy mennyiségben lévő Na-ionokkal vagy nehézfém ionokkal kicserélhetők, melyek pl. szórósó révén a talajba és a vízbe juthatnak. Azonkívül a bentonit szilícium vegyületeket tartalmaz, amelyek pl. a derítőiszapba jutott szórósó nátriumával komplex vegyületet alkotnak, és ezek a vízben oldhatatlanok. Szórósón azt a nátriumkloridot értjük, amely az utak és utcák jegesedésének megakadályozására kiszórásra kerül. A derítőiszapban kisebb nátriumklorid nem zavaró. Amennyiben azonban télen a csatornahálózaton keresztül a szennyvízbe nagyobb mennyiségű nátriumklorid jut, a nagy klórtartalom miatt a rothadás folyamatában zavar keletkezhet. Ebben az esetben a nátriumkloridot ismert intézkedésekkel le kell kötni. Hasonló érvényes a nehézfém ionokra is. Bentonitlisztnek a derítőiszaphoz történő hozzákeverése a levegőztető reaktoron való átfutása előtt a komposztálásnál igen pozitív hatást fejt ki és így a rothasztási folyamattal nyert komposzt kívánt mértékben mentes a nátrium- és nehézfém ionoktól. Az ilyen komposzt az agyag-humusz keverékek következtében a fő tápanyagokon és mikrotápanyagokon kívül számos szerves vegyületet és mikroorganizmust tartalmaz. így tehát az ilyen módon nyert komposzt segít a talaj biolgógiai egyensúlyának helyreállításában. Az agyag-humusz-keverékek nélkülözhetetlen nedvességet tárolnak a montmorillonit kristályok duzzadóképessége következtében és a talajnak előnyös porhanyós "struktúrát kölciönöznek. A hagyományos struktúrájú derítőiszapnak szerves szénhordozókkal való helyettesítése révén sikerül azokat levegőztetni és tiszta cxigén hozzáadásával a különböző mennyiségű oxigént igénylő baktériumokat előnyösen befolyásolni és így egy" tökéletesen aerob rothadási folyamat következik be, míg a beadagolt bentonit révén a nátrium- és nehézfém ionok mennyisége nagy mennyiségben csökken. Az eljárás foganatosítására szolgáló berendezés sematikusan az ábrán látható. A berendezés hőszigetelt 1 levegőztető reaktorból áll, amelybe 2 adagolóberendezésen keresztül lehet szerves szénhordozót mint pl. tőzeget, fűrészport, szalmát, hulladékanyagot, valamint 2
