167468. lajstromszámú szabadalom • Riszató berendezés

3 167468 4 Már javasolták, hogy érzékelő elemekként alkalmazott vezetékhurkokat olyan tartón rögzítsék, amelynek legalább egy része rideg és nyomás által szétroncsolható anyagból áll, míg a tartó a vezetékhurok ezen szakaszában oly módon van 5 kialakítva és elrendezve, hogy a szétroncsolható rész, amely a tartó többi részével kényszertörési helyen keresztül van összekötve, a kopási határ elérésekor szétroncsolódjék. Ez azáltal következik be, hogy a szétroncsolandó szakaszt a fékpofának 10 az ellen-súrlódási felülethez való közelítésével a féknek egymás felé mozgatható részei szétnyomják és ez a roncsolás biztosítja azt, hogy a kényszertörési helyek között már nincs vezető összeköttetés, és ez egy későbbi fékezési folyamat 15 során nem állítható helyre. Ha a járművezető az utazás folyamán akusztikai vagy fényjel alapján megállapítja, hogy legalább egy fék elérte a kopási határt, többnyire nincs 20 lehetősége arra, hogy ezt a hibát azonnal kiküszöbölje. A járművezető azzal is számolhat, hogy csak egy fék érte el ezt a kopási határt. A járműnél, amelynek két tengelye és négy kereke van fékezve, ezek szerint még három fék 25 megbízhatóan működtethető lehet, hogy egy javítóműhelyt elérhessen vele. A járművezető biztonságérzete ilyen út folyamán javítható, ha nagy fáradság nélkül, azaz például anélkül, hogy a járművet felülvizsgálat céljából le kellene állítania, 30 meg tudja állapítani, hogy melyik tengelyen van a már nem teljesen megbízható fék. Az eddig ismert riasztó készülékeknél, ha ezt a feladatot meg akarnák oldani, minden tengely számára különálló riasztó áramkört kellene biztosítani. Az ezzel 35 kapcsolatos ráfordítástól azonban mindezideig visszariadtak. Emellett egy járulékos jeladó - általában egy izzólámpa — csökkentené a műszerfal áttekinthetőségét. Feladatul tűztük ki olyan riasztó berendezés 40 kialakítását, amely járulékos jeladó alkalmazása nélkül lehetővé teszi az utazás folyamán olyan járulékos jelzés adását, amelyből a járművezető meg tudja állapítani, hogy melyik tengelyen van az a fék, amelynek betétje a kopási határig 45 elhasználódott. Ezen célkitűzés elérésére olyan riasztó készülékből indulunk ki, amely két fékezendő tengellyel rendelkező járműben a fék állapotának jelzésére szolgál és amelynél a jármű üzemállapotában egy kapcsolási elrendezés van egy 50 áramforrásra kapcsolva, és a kapcsolási elrendezés jeladót tartalmaz, valamint a kerekek fékjeiben elrendezett kapcsoló szerveket, amelyek a fékbetét meghatározott kopási határának elérésekor működésbe lépnek és a kapcsolószervek a kopás által 55 megszakítandó vezetékhurkokat tartalmaznak. A feladatot ilyen riasztó berendezésnél a találmány szerint azáltal oldjuk meg, hogy az egyik tengely fékjeiben levő vezetékhurkok mindig tartalmaznak egy szakaszt, amely a kopási határ elérése 60 következtében szétroncsolható, és ezen szakasznak a csatlakozóvégei a kopási határtól távközzel a kopási határ mögött helyezkednek el, míg a másik tengelyhez tartozó fékek olyan vezető hurkokkal vannak ellátva, amelyeknek végei — amelyek a 65 kopás által előidézett megszakítási szakasszal határosak — a kopási határ felületén feküsznek és a fékezési folyamatnál az ellen-súrlódási felület által összeköthetők. Előnyösen az ilyen fajta riasztó berendezést olyan gépjárműnél alkalmazzuk, amelynél az egyik fékezendő tengely tárcsás fékekkel van ellátva, míg a másikon dobfékek vannak és a találmány szerint azok a vezetékhurkok, amelyeknek szétroncsolható szakaszuk van, a tárcsás fékeknél vannak alkalmazva, míg azok a vezetőhurkok, amelyeknél a kopásnál jelentkező megszakítási szakasz az ellen-súrlódási felület által áthidalható, a dobfékeknél vannak alkalmazva. A találmány szerint, ha egy tengely fékje a kopási határt eléri, az érzékelő és kapcsoló szervként alkalmazott vezetékhurkot annyira szétroncsoljuk, hogy azt a későbbi fékezési folyamatoknál sem lehet újból áthidalni. Ezzel szemben a másik tengely fékjének vezetékhurokjánál a kopási határ elérésekor olyan megszakítás történik, amelynél a megszakítás helyéhez csatlakozó végek a kopási határfelületben vannak, amelyet ekkor a fékező felület képez és ezeket a végeket az ellen-súrlódási felület fékezés közben ismét áthidalja. Ha tehát egy fékezési folyamatnál a jeladó működésbe lép, például egy izzólámpa kigyullad és jelzi, hogy egy féknél az elhasználódás már a kopási határt elérte, ez a riasztó jel újabb fékezésnél eltűnik abban az esetben, ha az elhasználódás olyan tengelyen történt, amelyen a vezetékhurok megszakítását az ellen-súrlódási felület ismét át tudja hidalni. Ezzel szemben, a jelzés újabb fékezésnél is fennmarad, ha azt olyan vezetékhurok okozta, amelynél egy vezetékrész mindkét végén a kopási határ mögött levő helyig szétroncsolódott. Ha a jeladó működésbe lépett és mutatta, hogy egy fék a kopási határig elhasználódott, a járművezetőnek ezt követően mindössze mégegyszer rövid időre fékeznie kell a járművet azáltal, hogy ismét működteti a lábféket. Aszerint, hogy ezen újabb fékezésnél a jelzés eltűnik vagy megmarad, a járművezető meg tudja állapítani, hogy melyik tengelyen van a javításra szoruló fék. A jármű leállítása és az elülső és hátsó tengely alapos vizsgálata ezek szerint nem szükséges. A találmány szerinti megoldás további előnyeit és jellemzőit a továbbiakban rajz alapján, előnyös kiviteli alak kapcsán ismertetjük példaképpen részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti berendezést szemlélteti egyszerűsített vázlatban. A 2. ábra egy tárcsás fék betétjének egy részét mutatja perspektivikusan, a féktárcsa sugárirányban nyitott nyergével és a találmány szerint alkalmazott szétroncsolható vezetékhurokkal. A 3. ábra egy dobfék egyszerűsített részletét mutatja, amely a találmány szerint alkalmazott, az elhasználódás által megszakítandó vezetékhurkot tartalmaz. 2