167460. lajstromszámú szabadalom • Villamos motorral meghajtott kéziszerszám

3 167460 4 megszüntessük, majd utána ismét helyreállítsuk, függetlenül attól, hogy ezek közvetlenül a szénkefékre vagy csupán csak a szénkefék vezetékeire gyakorolnak hatást. A villamos kapcsolat megszüntetése, majd ismételt helyreállítása azonban mindig nehézségekkel jár, ez sok időt rabló feladatot jelent, tekintettel arra is, hogy a szerszám belül viszonylag szűk és így a szükséges szerszámokkal nehezen lehet belsejéhez hozzáférni. Valamennyi eddig ismert konstrukcióban a villamos kapcsolatot létesítő elemek Szerelését (ezek lehetnek, csavarozás, forrasztás, dugaszos érintkezők vagy ehhez hasonlók) csak fáradságosan, hosszadalmasan és különleges, e célra alkalmas szerszámokkal lehet megoldani. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő, motorikus meghajtású, kicserélhető állórésszel rendelkező kéziszerszámban az állórész és a szénkefetartók illetve, az ezekben levő szénkefék közötti kapcsolatot igen ésszerűen, s a legkevesebb szerszám alkalmazásával lehet megvalósítani. A találmány szerinti megoldással ezt a célt úgy érjük el, hogy az állórész és a szénkefetartó a szerszám tokozatának fedele lecsukásakor —ami rugóerő ellenében hajtható végre — önműködően létesíti a szénkefék és az állórész közötti villamos kapcsolatot. Ez a villamos kapcsolat a szerszám szerkezeti elrendezése révén azáltal jön létre, hogy a szerszámot összeszereljük, ha pedig szétszereljük, tehát a fedelét levesszük, a villamos érintkezés megszűnik. A szerszám tokozatában axiális irányban eltolható alkatrészeknek, mint például az állórésznek és a szénkefetartóknak rögzítéséhez szükséges feszítőrugók feszítőhatását használtuk fel ahhoz, hogy kifogástalanul vezető érintkezés jöjjön létre még akkor is, ha a szerszám erősen rezeg — ez különösen fúrószerszám, vagy véső használata esetén következik be. A motorikus meghajtású kéziszerszám egyébként is - többek között -fúráshoz és véséshez egyaránt alkalmas. Annak érdekében, hogy a szénkefe és kefetartó között lévő járulékos átmeneti ellenállás okozta és a bevezetőben már említett hátrányokat kikerüljük, megvan annak a lehetősége, hogy a kefetartó érintkezőrészét mint különálló és a szénkeféhez rögzített, a fémszálakból álló sodrony révén a szénkefékkel villamos kapcsolatot létesítő érintkezőkként alakítsuk ki. Azért, hogy a szénkefetartó különálló érintkezői a szerelés alkalmával mint szabadon mozgó részek ne okozzanak zavart, az érintkezőkön horogszerű nyúlványok vannak kiképezve, amelyek a szénkefetartón levő, megfelelő nyílásokba vezetnek be. Ezáltal a szénkefetartó és a különálló érintkezők között egy olyan dugaszos csatlakozás jön létre, amelyet bármikor, tehát a szénkefék kicserélése alkalmával szét- és utána ismét össze lehet kapcsolni. Ez a dugaszos csatlakozó önálló szerelési egység, amelyet akkor is lehet alkalmazni, hogyha a szénkefékhez közvetlenül nagy erősségű áramot vezetünk. A szerszám tokozatának felerősített állapodban levő fedele és a vele szemben ható feszítőerő előállítására hengeres nyomórugót alkalmaztunk. Természetesen lehet másfajta rugót is beszerelni, 5 például laprugót, vagy egyéb rugókat, melyeknek anyaga lehet rugóacél, gumi vagy egyéb rugalmas anyag. A hengeres nyomórugó tulajdonképpen előnyösebb bármilyen egyéb rugónál, mert ezeket a rugókat egyszerű módon egy szigetelőanyagból álló, 10 közbeiktatott tartóelem segítségével az állórészre lehet erősíteni, szabadon maradt végére pedig egyszerűen egy érintkezőt szerelünk rá. A hengeres nyomórugóknak nagy előnye még az is, hogy ezek kereskedelmi áruként úgyszólván korlátlanul állanak 15 rendelkezésre és méretükhöz képest viszonylag igen nagy feszítőerő hozható létre. Ezeknek a rugóknak a gumirugókkal szemben is nagy előnyük, van, mégpedig az, hogy nem érzékenyek annnyira a hőmérsékletre, nem szenvednek károsodást az 20 olajtól, vagf egyéb, hasonló szennyezőanyagoktól, aminek a gumi mindig ki van téve. Kifogástalan, önműködően létesülő villamos kapcsolat alakulhat ki előnyösen úgy, ha mind az állórész, mind pedig a szénkefetartók érintkezői, illetve a szénkefék 25 érintkezői egymás fölé helyezett megfelelően visszahajlított peremű csészécskéket alkotnak. Előnyösen ez úgy van megoldva, hogy az állórészhez hozzárendelt érintkező külső átmérője a hengeres nyomórugó belső átmérőjével azonos méretű. 30 Ezáltal az állórészhez rendelt érintkező a szintén az állórészhez erősített nyomórugóba be tud hatolni. Annak érdekében pedig, hogy az érintkező a nyómórugóból né tudjon kiesni, az állórész 35 érintkezőjének a nyomórugót körülvevő, célszerűen köpenyszerű kialakítása van. így az állórész a ráerősített csészealakú érintkezőkkel együtt egyetlen, kicserélhető szerkezeti egységet alkot. 40 Miután az egy szerkezeti egységet képező állórészt a szerszám tokozatába behelyeztük és a különálló részként kialakított szénkefetartót hasonlóképpen besüllyesztettük a tokozatba, a csészealakúra kiképzett érintkezők önmaguktól érintkeznek 45 egymással. Ezután a tokozat fedelét a nyomórugó hatása ellenében felcsavarozzuk, ezáltal kifogástalan villamos érintkezés létesül a kicserélhető szerkezeti egységek között. A találmányt a leíráshoz mellékelt rajzok 50 segítségével részletesen is megmagyarázzuk. A rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti megoldásnak megfelelő, villamos motorral meghajtott kéziszerszámot 55 oldalnézetben, részben kimetszve, a 2. ábra az 1. ábra egy részét metszetben, kinagyítva, végül a 3. ábra a 2. ábrán látható III—III metszővonal szerinti metszetet ábrázolja. 60 Az 1. ábrán látjuk a villamos motorral meghajtott 1 kéziszerszámot. Ezen van a 3. nyomógombos kapcsolóval felszerelt 2 kézifogantyú. A kézifogantyúba csatlakozik a 4 kábel. A 65 kéziszerszám 5 tokmányába lehet a különböző 6 2