167439. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sodrott multifil fonalak szálkötődésének folyamatos mérésére

167439 3 4 folyamatos. Ezenkívül egy mérési eredmény statisztikusán biztos volta érdekében igen sok egye^ di mérést kell végrehajtani, mivel minden egyes bedugás alkalmával csak egy viszonylag rövid fonalszakaszt vizsgálhatnak. A mérési eredmények csak a kötési helyek erősségéről nyújtanak felvilágosítást, ami a szálkötődés átfogó kiértékelésére nem elegendő. A hosszegységre eső kötési helyek száma és egyedi kiterjedése szintén fontos adatok, de ezekről a mérés nem nyújt felvilágosítást. A tűnek a fonalköteg közepébe való biztos bedugása akár manuálisan, akár gépesítve végzik, mindig olyan művelet marad, amelynél a fent említett nehézségek fennállnak, és a növekvő finomsággal csak fokozódnak. Megnehezíti az eljárást, ha a vizsgálandó fomal jó szálkötődéssel rendelkezik, s így a szálköteg a tű bedugásának pillanatában nem alakul szalagszerűvé. Ilyenkor a fonal közepébe való pontos bedugást nem lehet megvalósítani. A találmány szerinti célunk, hogy sodrott és sodratlan multifil fonalaknak olyan racionális vizsgálati lehetőséget biztosítson, amely a fonalgyár számára ellenőrző eszköz, a fonalgyár és a feldolgozó üzem között a megértés eszköze lehet, s mindkét intézménynél növeli a munka termelékenységét. A találmány szerinti feladat olyan eljárás és berendezés létrehozása, amellyel a vizsgálat egyszerűbben, biztosabban és folyamatosabban, s azáltal lényegesen gyorsabban hajtható végre. A mérési eredményeknek magába kell foglalnia a hosszegységre eső kötési helyek számát, azok saját hosszát és intenzitását, s így átfogó információt kell nyújtania a szálkötődésről. A találmány azon a fizikai tényen alapul, hogy bizonyos szakaszokon, vagyis a kötési helyeknél a szálak kereszteződnek, a fonal tengelyéhez viszonyítva elferdülnek. Így a kötési helyek felülete durvább lesz a nem kötött helyekhez képest, ahol a szálak a fonal tengelyéhez képest közel párhuzamosan helyezkednek el. A feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a sodrott fonalat konstans sebességgel, folyamatosan vezetjük el egy, a fonal útjába helyezett rezgőképes dörzstest fölött. Ez a dörzstest a fonalban levő sodrási és kötési helyeknél a fonal tengelyéhez képest különböző ferdeségű szálak miatt konstans nyomás esetén regzésbe jön. A rezgés frekvenciáját és amplitúdóját egy önmagában ismert kapcsolási elrendezés segítségével kiértékeljük a vizsgálandó fonal szálkötődésének kvalitatív és kvantitatív meghatározása érdekében. A mechanikai rezgéseket egy elektromechanikus átalakítóval elektromos rezgésekké változtatjuk, ezután erősítjük és feljegyezzük esetleg valamely más kapcsolási elemek segítségével kiértékeljük. A multifil fonal minden kötési helye kelt egy elektromos impulzust, amelynek amplitúdóját a felületi érdesség nagysága határozza meg. A felületi érdesség a szálak ferdeségétől függ, és így a kötési helyek intenzitásával is összefüggésben van. Az impulzus szélessége pedig a kötési hely hosszától függ. Elvileg szelektálhatjuk az érdekes adatokat vagy középértéket képezhetünk. Ha például az erősítőből jövő rezgéseket feljegyezzük (felrajzoljuk), akkor az impulzusok meg-5 számlálásával a kötési helyek számát, az impulzus szélességek kimérésével a kötési helyek hoszszát kapjuk meg, az impulzusok amplitúdóját pedig a kötési helyek intenzitásával hozhatjuk oszszefüggésbe. Ha egy integrátorfal integrálunk, vagy egy speciális elektromos áramkörrel középértéket képezünk, akkor az egyes mérési adatokat egy komplex adattá foglalhatjuk össze. Célszerűen a középértéket határozzuk meg, mivel ebben az esetben a kiértékelés leegyszerűsödik, és a középérték a három említett jellemző összetett végeredménye, tamely kielégítően definiálja a szálkötődést. A találmány szerinti eljárást foganatosító berendezés a vizsgálandó fonalat előremozgató továbbítóműből, egy mérőjelátalakítóból, amely a rezgő dörzstestet és egy elektromechanikus átalakítót foglal magába, egy konstans szálfeszítést biztosító fonálfékből, egy felcsévélő orsóból, egy erősítőből és egy kiértékelő egységből áll. A találmány tárgyát egy kiviteli példa segítségével közelebbről megvilágítjuk. Az idetartozó rajzok az alábbiakat ábrázolják: 1. ábra. Szálkötődés egy' sodrott multifil fonalon. 2. ábra. A sodrott fonalak szálkötődését mérő találmány szerinti berendezés vázlata. Példa: A vizsgálandó multifil 1 fonalat a 2 előtároló csévéről húzzuk le, és a 3 fonalfékező egység fölött vezetjük el, ahol laz 1 fonal megikapja a szükséges feszességet. Ezután az 1 fonal a 4 dörzstesthez nyomódva halad tovább. A 4 dörzstest összeköttetésben áll az 5 elektromechanikus átalakítóval (piezoelektromos kristály) a 6 kapcsolótag útján, és konstans 2p (pond) nagyságú 7 erővel nyomódik a fonálhoz. A 4 dörzstest előtt és után levő 8 terelők az 1 fonál vezetésére szolgálnak. A kopásálló felületű 9 henger többször eltéríti a fonalat a 8 terelők között, úgyhogy a 4 dörzstest az 1 fonalat közvetlenül a 9 henger külső palástján érinti. Így a 2 előtároló csévéről legömbölyödő fonál feszültségingadozásai csak a 9 hengerre hatnak, de a 4 dörzstestre nem. A fonál folyamatos előremozgatását a 10 továbbítómű végzi. Az 5 elektromechanikus átalakító kapcsolatban áll egy 11 erősítővel, amelynek kimenetére viszont a középértékképző 12 integrálótag csatlakozik. A mérési adatok kiadására a 13 feszültségmérő és a 14 írómű szolgál. Ezek a kívánt kiértékelési mód szerint a 12 integrálótaghoz vagy a 11 erősítőhöz csatlakoztathatók. A 4 dörzstestet úgy képezzük ki, hogy a fonállal érintkező felülete lehetőleg ellenálló legyen. Kedvezőnek bizonyult egy háromélű kopásálló prizma alkalmazása. Ennek élei merőlegesek a fonal haladási irányára, az egyik éle ezenkívül a 9 henger palástján érinti a Vizsgálandó multifil fonalat. Miközben az 1 fonál végigcsúszik a 4 dörzstest felett, a kötési helyeken a fonál tengelyéhez ké-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2