167436. lajstromszámú szabadalom • S-triazin-alapú herbicid kompozíciók, valamint eljárás azok hatóanyagának előállítására

167436 17 18 15. vagy a 15a. termék hozama nő, minthogy az ellenőrzött pH és a vízzel való rövidebb idejű kapcsolat következtében kevesebb melléktermék képződik. A 15. és 8. vegyület, valamint a 15a. és a 5 2. vegyület reagáltatását előnyösen 0 C° és 50 C°, különösen előnyösen 15 C° és 35 C° közötti hőmérsékleten végezzük. A 15a. vegyület súlyára vonatkoztatva a klórhangyasavas metilésztert 1 : 1—4 : 1, előnyösen 10 1,5 : 1—3 : 1, különösen előnyösen 2 : 1—2,5 : 1 arányban használjuk. A 15. vegyület súlyára vonatkoztatva pedig az izocianátot előnyösen 1 : 1,1—1 : 1,5, különösen előnyösen 1 : 1,05— 1 : 1,15 arányban használjuk, hogy a 15. ve- 15 gyület nagy százalékos hozammal alakuljon át 16. vegyületté az izocianát szükségtelenül nagy feleslegének vagy hosszú reakcióidőnek alkalmazása nélkül. Mind a 14a. és 8., mind a 15a. és a 2. vegyü- 20 letek reagáltatásánál a csaknem teljes reakcióhoz szükséges idő előnyösen 0,5—12 óra, különösen előnyösen 1—4 óra. A reakcióidő függ az alkalmazott oldószer és a reakciópartaerek minőségétől és mennyiségétől, a hőmérséklet- 25 tői, valamint az alkalmazott keverési módszertől. A klórhangyasavas metilészter vagy az izocianát böadagolási idejének nagysága nem lényeges, és 0,1—10 óra, előnyösen 0,1—4 óra, 30 különösen előnyösen 0,25—1,5 óra között változhat. A 16. vegyület oldatához vagy szuszpenziójához előnyösen 0,6—1,3, különösen előnyösen 0,9—1,1 mólekvivalens alkálifém-alkoholátot 35 adunk. Az alkoholét beadagolható önmagában vagy előnyösen valamilyen alkalmas oldószerrel alkotott oldata formájában vagy különösen előnyösen az alkoholátot alkotó alkanollal készült 15—35%-os oldat farmájában. 40 A 16. vegyület oldatában a 16. vegyület 17. vegyületté ciklizálható valamilyen alkálifém-hidroxid jelenlétében is, azonban a gyűrűzáródást megelőzően a realkcióelegyhez valamilyen alkohol-típusú oldószert szükséges ada- 45 golni a hidroxid feloldására. A 16. vegyület gyűrűzáródása előnyösen 25 C° és 70 C°, különösen előnyösen 45 C° és 70 C° közötti hőmérsékleten megy végbe, és így 17. vegyületet kapunk. 50 A 17. vegyület szuszpenziójának előállítására az oldószer eltávolítását csökkentett nyomáson vagy atmoszférikus nyomáson 20 C° és 135 C° közötti hőmérsékleten végezhetjük, de különösen előnyösen 25 C° és 50 C° közötti hő- 55 mérsékleten csökkentett nyomáson, vagy 65 C° és 100 C° közötti hőmérsékleten légköri nyomáson desztilláljuk le az oldószert. A 17. vegyület alfcilezését a 4. alkilezőszerrel — ahol Z halogénatomot vagy alkil-szulfát- 60 -maradékot jelent — végezzük oldószerként például vizet, toluolt, benzolt, xilolt, klór-benzolt, nitro-benzolt, acetonitrilt, triklór-etilént vagy penklór-etilént használva. Előnyös oldószer a víz, minthogy a beszer- 65 zési költsége alacsony, kezelhetősége jó és a 18. termék könnyen különíthető el belőle. A termék ebben az esetben szűréssel vagy szárítással különíthető el, vagy közvetlenül felhasználható nedves csapadékként a következő műveleti lépésben úgy, hogy a nedves csapadékból valamilyen szerves oldószerrel szuszpenziót képzünk, és a vizet azeotróp desztilláció útján eltávolítjuk. Ha a 17. vegyület alkilezéséhez valamilyen dialkil^szulfátot használunk, úgy a raakcióelegyként használt vizes oldat vagy szuszpenzió pH-értékét előnyösen 7 és 11,5, különösen előnyösen 9 és 10,5 értékek között tartjuk, hogy elkerüljük a 17. vegyületből R2

' helyettesítőként hidrogénatomot tartalmazó 18. vegyület képződését. A 17. vegyület súlyára vonatkoztatva az alkilezőszer arányát előnyösen 0,8 : 1—1,5 : 1, de különösen előnyösen 1,1 : 1—1,3 : 1 értékekre választjuk. A reagáltatást valamilyen szerves oldószerben 15 C° és 135 C°, előnyösen 25 C° és 80 C° közötti hőmérsékleten végezhetjük. Ha oldószerként vizet alkalmazunk, úgy az alkilezés hőmérséklete előnyösen 15—80 C°, különösen előnyösen 25—40 C°. A 6-metil-tio-s-triazin-2,4(lH,3H)-dion (18. vegyület) 6-amino-s-triazin-2,4(lH,3H)-dionná (11. vegyület) alakítását előnyösen toluolban, xilolban, benzolban, monoklór-benzolban, triklőr-etilénben, perklór-etilénben, metilén-kloridban vagyl,2-diklór-etánban végezzük. Oldószerként különösen előnyösnek bizonyult a toluol. Az amin (6. vegyület) súlyára vonatkoztatva a 18. vegyület előnyös aránya 1 :1—1 : 6 és különösen előnyösen a 11. vegyület hozamának növelésére és rövidebb reakcióidő elérésére 1 : 2—1 : 3. Bizonyos esetekben a 6. amin oldószerként is szolgálhat. A 18. és a 6. -vegyület reagáltatását 5 C° és 135 C°, előnyösen 25 C° és 60 C° közötti hőmérsékleten végezzük. Az alábbi példákkal a B reakcióvázlatban ismertetett eljárást közelebbről megvilágítjuk. 3. példa: A) N-(l-Amino-l-metil-tio-metilén)-karbaminsavas metilészter előállítása (14. és 2. vegyület reagáltatása) 69,5 súlyrész 2-metil-2-tio-pszeudokarbamid-'szulfát és 47 súlyrész klórhángyasavas metilészter 1000 súlyrész vízzel készült oldatához 0 C°-on 56,9 súlyrész kálium-hidroxid 200 súlyrész vízzel készült oldatát adjuk cseppenként. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük, majd metilén-kloriddal extraháljuk. A kapott extraktumot megszárítjuk, majd az oldószert forgó bepárlóban elpárologtatjuk. Így 45 súlyrész N-(l-amino-l~metil-tio-metilén)-karbaminsavas metilésztert kapunk, melynek olvadáspontja 72—77 C°. B) Metil-4-izopropil-N-metoxi-karboml-l-tio-9