167426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új izotiocianobenzazolok előállítására
15 167426 16 Végy. SCN-helyzet R2 Rí Jellemzők 1.15 1.16 1.17 1.18 1.19 1.20 1.21 1.22 1.23 1.24 1.25 1.26 1.27 1.28 1.29 1.30 1.31 1.32 1.33 1.34 6 H S H Op. 258—267 C° 6 H S —CH3 Op. 86— 91 C° 6 H S —n—C4H9 Op. 50 C° 5 H S H Op. 250—256 C° 5 H S —CH3 Op. 136—138 C° 5 H S —izo—C3H7 Op. 65— 67 C° 6 5—CH3 S -CH2 —CH 2 —CH(CH :j ) 2 Op. 55— 57 C° 6 5—Cl S -ciklopentil Op. 81— 85 C° 6 H S -ciklohexil Op. 72— 75 C° 6 H S —n—C12H25 Op. 50— 51 C° 6 H S —CH2 —CH=CH 2 Op. 60— 63 C° 6 H —N(C2 H 5 )-C2 H 5 Op. 56— 57 C° 6 H —N(C2 H 5 )-C2 H 5 Op. 110 C° 6 H —N-C4H9—n— (hidroklorid) n2 ° D 1,6205 6 piperid ino —n—C4H9 Op. 81— 83 C° 6 H N-metil-piperazino Op. 119—120 C° 6 H O —C2H5 Op. 70— 76 C° 6 H O H Op. 226—227 C° 6 5-CH3 O Op. 95— 97 C° 5—CH3 N-metil-piperazino —izo—C3H7 Op. 121—123 C° 4. példa: 2-izopropil-6-izotiociano-benztiazol előállítása 19,2 g nyers, katalitikus hidrálással előállított 2-izopropil-6-amino-benztiazolt 150 ml acetonban oldunk és a kapott oldathoz 8,5 ml tömény sósav és 70 ml víz elegyét adjuk, majd az oldatot 5 C°-ra hűtjük. Ezt követően fél óra leforgása alatt az oldatba belecsepegtetjük 15 g tiofoszgén 10 ml acetonnal készített oldatát és az elegyet négy óra hosszat 10 C°-on keverjük. Az oldatot ezután egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, utána 1000 ml vízbe öntjük és a kivált csapadékról leszívatjuk. Átkristályosítás után a (2.6) képletű tiszta végterméket kapjuk. Kitermelés: 13,4 g. Op. 52— 54 C°. 5. példa: 2-etil-6-izotiociano-benztiazol előállítása (2.4 képletű vegyület) a) 17,8 g 2^etil-6-amino-benztiazolból, 150 ml acetonból, 8,4 ml tömény sósavból és 50 ml vízből készített oldathoz 5—10 C°-on keverés közben 20 perc leforgása alatt hozzácsepegtetünk 15 g 10 ml acetonban oldott tiofoszgént. Négy órás keverés után az oldatot 10 óra hosz-30 35 40 45 50 55 szat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, szűrjük és vákuumban (vízlégszivattyú) betöményítjük. A maradékot dioxánból átkristályosítjuk és ily módon 2-etil-6-izotiocianobenztiazol-hidrokloridot kapunk. Kitermelés: 11,4 g. Op. 116—120 C°. A dioxán-szürletből a besűrítéskor kapott maradékot ciklohexánból átkristályosítjuk és így a 2-etil-6-izotiociano-benztiazolt szabad bázisként kapjuk. Op. 69—73 C°. E termékből vízmentes dioxánban való oldás és sósavgáz 10 C°-on való bevezetése útján ugyancsak hidroklorid készíthető, amely csapadék alakjában kiválik. Op. 116—120 C°. b) 13 g 2-etil-6-izotiociano-benztiazol4iidrokloridot 100 ml kloroformmal és 100 ml telített nátriumkarbonát-oldattal 15 percig 10 C°on keverünk. Ezután a kloroformos réteget elkülönítjük, vízzel mossuk, magnéziumszulfáttal szárítjuk és betöményítjük. A maradékot ligroin/petroléter-elegyből átkristályosítjuk és tiszta végtermékként a (2.4) képletű vegyületet kapjuk. Op. 69—73 C°. Kitermelés: 9,3 g. A 4. és 5. példákban leírt módon vagy az előzőekben megadott módszerek segítségével a következő táblázatban felsorolt (Ib) általános képletű vegyületeket állíthatjuk elő: Ezekből a vegyületekből a megfelelő savaddíciós sókat is elkészíthetjük. n = 0. Végy. SCN-szám helyzet R2 2.1 4 H 2.2 6 H 2.3 6 H Rí Jellemzők H H -CH3 Op. 120—122 C° Op, 125 C° Op. 118—120 C° 8
