167404. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolóberendezés egy irányban forgó rendszer elemeinek forgásközbeni összekapcsolására, különösen úgynevezett szabadon-forgó vagy szabad-kerekes mechanizmusokhoz
167404 7 8 /\ E0 0x = / S = 32°; sin ß = 0,53 e = 8 mm C = 30 mm (t = 20 mm, k 2 10 mm) A szférikus pályán történő csúszóérintkezés a (4) összefüggés szerint írható fel: OX = d = 8-0,988 +30-0,156< 50 -^-^ 0-53 azaz: 12,7-= 14,7 (Az emelő d karja tehát 12,7 mm.) A súrlódó, ékhatás-mentes érintkezés első feltétele a következőképpen írható fel az (5) összefüggés szerint: 8-0,988> 30-0.156, vagyis 8>4,7 A második feltétel a (6) összefüggés szerint írható fel: 32° > 9° ami bizonyítja azt, hogy a három együttes feltétel helyes. Amint a fentiekben leírtuk, csupán a találmány szerinti megoldás egy kiviteli példájára vonatkozik. A szerkesztő ennek körén belül maga választhatja meg például a súrlódási együtthatótól függően — vagy akár számítással is meghatározhatja — a számára legkedvezőbb értékeket, különösen az e és i koordináták értékeit. Az előző magyarázatból az is kiderül, hogy a találmány szerint a szabadon forgó testek funkciójához szükséges feltételeket annál könnyebb megteremteni, minél kisebb a súrlódási együttható az S papucs és a C síkfelület, valamint a P csuszka és a C felület között — egyfelől, másfelől viszont befolyásolja az a körülmény is, hogy a csuszka és a G csúszópálya közötti súrlódás tényezője nagyobb legyen. Ennek a hatásnak kiváltása érdekében a papucsokat például bronzból vagy olyan ötvözetből lehet előállítani, melynek kicsi a súrlódása, de készülhetnek plasztikanyagokból, például TEFLON-ból vagy DELRIN-ből is. A súrlódási együttható értékét módunkban áll csökkenteni úgy is, hogy a kérdéses súrlódó felületeket megfelelő módon kezeljük, például szulfonizáljuk. A papucsok természetesen — ugyanúgy mint a többi alkatrészek — acélból vannak készítve. A csuszkákat esetleg öntvényből lehet legyártani. A csuszkáknak a G csúszópályával súrlódásos kapcsolatban levő felületét nagy súrlódási tényezővel rendelkező anyagból lehet kialakítani. Ez lehet a fékekben használt összetételű anyag is. Ki lehet továbbá képezni e csúszófelületeket két vagy több kúpos formában is — amint a 4. ábrán látjuk — amelyen axiális metszetben egy olyan szabad forgású testet látunk három csuszkával, melynek felületmérete a 3. ábrán van, és amelynek (pl a súrlódási együtthatója, mely nagyobb értékű annál a <p súrlódási szögnél, mely hengeres alakú súrlódó felületek esetében jön létre (lásd az 1. és 2. ábrákat). Mivel pedig a csuszkák és a G csúszópálya között két érintkezési övezet van, mód van arra is, hogy a D0 OE 0 (lásd az 5. ábrát) szöget növeljük az érintkező övezetek között, de mindig nagyobb értékkel, mint amekkora az önzárás (6. sz. feltétel, amikor ßxp) értéke. Mindezek a szerkezeti kialakítások — együtt vagy külön — lehetővé teszik azt, hogy olyan sza-5 badon forgó testeknél alkalmazzuk, amelyeknek nagy mérete van, s így mód van arra is, hogy az átmenő tengely számára megfelelő nyílást képezzünk ki — mint ahogy a 3. ábrán az M furatot látjuk. Ezen a kiviteli példán három csuszkapapucs 10 kombinációt látunk. A belső, méreteket csökkentettük, de megnöveltük az emelő karjának a hosszát, vagyis d = OX (lásd a 2. ábrát). Megjegyezzük, hogy az egymással súrlódó kapcsolatban álló alkatrészeket valamilyen rugalmas 15 elem, például egy rugó segítségével tartsuk a megfelelő pozícióban, hogy a csuszkák bármely pillanatban mozgásra képesek legyenek. A 3. ábrán látható megoldás — ahol az R rugó olymódon van elhelyezve, hogy keresztirányban a P csuszkákhoz és 20 az A tengelyhez erőhatást közvetíthet — nem minden esetben tekinthető kielégítőnek. Ezt a hátrányt ki lehet küszöbölni oly módon is, hogy az R rugót tangenciálisan helyezzük el (lásd a 6. és 7. ábrákat). A 6. ábrán azt is látjuk, hogy egy 25 TK húzórugó is van beépítve önmagában, vagy az R nyomórugóval kombinálva. A 7. és 8. ábrákon viszont azt látjuk, hogy az egyik szabadon forgó testet ütközőkkel is ki lehet alakítani, s ez azért van így, hogy a P csusz-30 kák inerciája következtében a visszaforgás mértékét korlátozni lehessen olyan esetekben, amikor az A tengelynek megnőne a szögsebessége az F nyíllal ellentétes irányban. Érdekes megoldás az, melyet a 8. ábrán látunk 35 (ezt a 9. ábra egészíti ki). A 9. ábra a B hüvely axiális irányú rész-metszetét mutatja. Itt jól láthatók a csuszkák súrlódó felületén kimart 1 hornyok, valamint a B hüvely csúszófelületén kialakított 2 tangenciális hornyok, s e hornyok keresztező-40 dése az érintkező felületet „feldarabolja". Ez arra szolgál, hogy a csuszka és a hüvely között esetleg kialakuló olajfilm keletkezését megakadályozza. A többi alkatrész is a találmány szerinti közös célt szolgálja. 45 A 10. ábrán azt látjuk, hogy a találmány szerinti szabadon forgó testeket úgy is meg lehet szerkeszteni, hogy a papucsok az A tengelyen belül helyezkedjenek el, és a csuszkák rajtuk csússzanak. A 11. ábrán egy olyan szerkezeti kialakítást lá-50 tunk, ahol a 10. ábrán megismert elv alkalmazása mellett a papucs az A tengelyen belül végez forgó mozgást, de csak egyetlen papucs-csuszka kombináció van kialakítva. Ebben a kiviteli példában az A tengely úgy van 55 marva és gyalulva, hogy mind a P csuszkát, mind az S papucsot belül lehessen elhelyezni; ebben a kombinációban a P csuszka hatása alatt áll a szerkezet. A szaggatott vonalak a 2. ábrából megismert szerkezeti elrendezésre utalnak vissza, a hivatkozási 60 jelek is azonosak. Ebben az esetben azonban a H erőt egy vele egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú H' erő ellensúlyozza ki, mely a T' súrlódási körre érintőleges helyzetű. A G csúszópályát meghatározó körvonal és a H' erő hatásvonalának J' metsző-65 pontja meghatározza az A tengely és a B hüvely 4
