167399. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szubsztituált 2-(1-piperazinil)- tiazolok előállítására
167399 9 lünk, majd kevés etanolos hidrogénklorid-oldatot és 23. példa izopropilétert adunk hozzá, és lehűtjük, mire a 2-[4-(2-hidroxi-etil)-l-piperazinil]-4-ciklopentil-tiazol-dihidroklorid kristályosan kiválik. Etanolból átkristályosítva a termék olvadáspontja 175— 5 177°. A dihidrokloridból nátriumhidroxid vizes oldatával felszabadítható a szabad bázis. Az 1—12. példák szerinti eljárással analóg módon állíthatók elő olyan további I általános képletű 10 vegyületek, amelyek képletében Rx az alábbi táblázatban megadott jelentésű, R2 hidrogénatomot és 10 R3 metilcsoportot jelentenek. 2-(4-Metil-l-piperazinil)-4-(terc-butil)-5-metil-tiazol 3,9 g 2-bróm-4,4-dimetil-pentán-3-onfc 10 ml vízmentes etanolban oldunk, majd 3,2 g 4-metil-l-piperazinil-tiokarboxamidot adunk hozzá, és a reakciókeveréket 5 óra hosszat forraljuk. Hűtés hatására a 2-(4-metil-l-piperazinil)-4-(terc-butil)-5--metil-tiazol mono-hidrobromidja kristályosodik ki. Vízmentes etanolból átkristályosítva olvadáspontja 205°. Az etanolból átkristályosított dihidroklorid olvadáspontja 200—202°. Példa R, A dihidroklorid olvadáspontja 12. etil 13. szek-butil 14. izobutil 15. n-butil 16. ciklopropil 17. ciklobutil 18. ciklopentil 19. cikloheptil 20. n-heptil 215—218° 162—166° 162—166° 170—174° 160—168° 244—246° 160° (az olvadás kezdete) 209—212° 164—166° 15 20 A dihidrokloridokból nátriumhidroxid vizes oldatával felszabadíthatók a szabad bázisok. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az I általános képletű új szubsztituált 2-(l-piperazinil)-tiazolok és savaddíciós sóik előállítására — ebben a képletben Rx 2—8 szénatomos alkilcikloalkilcsoportot, 21. példa 35 2-[4-(2-Acetoxi-etil)-l-piperazinil]-4-(terc-butil)-tiazol 3 g 2-[4-(2-hidroxi-etil)-l-piperazinil]-4-(terc-butil)-tiazolt 1,2 g ecetsavanhidriddel együtt 10 ml 40 benzolban 10 óra hosszat 50—60 °-on melegítünk, majd a reakciókeveréket vákuumban bepároljuk, és a maradékként kapott olajat dietiléterben oldjuk. Éteres hidrogénklorid-oldat hozzáadására a 2-[4-(2-acetoxi-etil)-l-piperazinil]-4-(terc-butil)-tia- 45 zol kristályos monohidroklorid alakjában válik ki. Etilacetátból átkristályosítva a só olvadáspontja 184—185°. 22. példa 50 2-(4-Allil-l-piperazinil)-4-(terc-butil)-tiazol 3,6 g brómpinakolin 40 ml etanollal készült oldatához hozzáadunk 3,7 g 4-allil-l-piperazinil-tiokarboxamidot, majd a reakciókeveréket 2 óra 55 hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A keveréket vákuumban bepároljuk, a maradékot kevés vízben oldjuk, és dietiléter és nátriumhidroxid tömény vizes oldata között megosztjuk. Az éteres fázist vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és szűrés 60 után a szűredéket hidrogénklorid-gázzal telítjük, mire a 2-(4-allil-l-piperazinil)-4-(terc-butil)-tiazol monohidroklorid ja kikristályosodik. Etanol és diizopropiléter keverékéből átkristályosítva olvadáspontja 212—214°. 65 vagy 3—8 szénatomos 25 R2 hidrogénatomot vagy 1—4 szénatomos alkilcsoportot és R3 benzil-, legfeljebb 6 szénatomos alkoxikarbonil-, legfeljebb 6 szénatomos alkoxialkil-, legfeljebb 30 4 szénatomos alkil-, legfeljebb 4 szénatomos alkenil-, legfeljebb 4 szénatomos alkanoil- vagy adott esetben egy legfeljebb 4 szénatomos alkankarbonsavval acilezett legfeljebb 4 szénatomos hidroxialkil-csoportot jelent — azzal jellemezve, hogy a) valamely II általános képletű alkohol reakcióképes észterét — ebben a képletben Rx és R 2 a fenti jelentésűek — egy III általános képletű tiokarbamid-származékkal vagy annak savaddíciós sójával — ebben a képletben R3 a fenti jelentésű — reagáltatjuk, vagy b) egy Rj—CO—CHR2—SCN általános képletű vegyületet egy IV általános képletű piperazinszármazékkal reagáltatunk —• ezekben a képletekben Rp R2 és R 3 a fenti jelentésűek —, vagy c) egy IX általános képletű vegyületbe — ebben a képletben Rx és R a a fenti jelentésűek — ismert módon, előnyösen a megfelelő R3 OH általános képletű, hidroxivegyület — ahol R3 a fenti jelentésű — valamely reakcióképes észterével, egy megfelelő aldehiddel reduktív alkilezve, alkilénoxiddal vagy acilezéssel, bevíszünk egy benzil-, legfeljebb 6 szénatomos alkoxikarbonil-, legfeljebb 6 szénatomos alkoxialkil-, legfeljebb 4 szénatomos alkil-, legfeljebb 4 szénatomos alkenil-, legfeljebb 4 szénatomos alkanoil- vagy adott esetben egy legfeljebb 4 szénatomos alkankarbonsavval acilezett legfeljebb 4 szénatomos hidroxialkil-csoportot, majd kívánt esetben az a)—c) eljárás változatok bármelyike szerint kapott olyan I általános képletű vegyületet, amelynek képletében R3 hidroxialkil-csoportot jelent, acilezzük, és/vagy a kapott I általá-5
