167378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás injiciálható Tc99m és/vagy In113m készítmények előállítására

167378 3 4 alkalmatlan. Ezért a fenti anyag helyett előnyösen olyan származékokat alkalmaznak, melyek a szervezetből gyorsabban kiürülnek (azaz Tc99m-kationokat). E származékokat oly módon állítják elő, hogy a pertechnetátot (TcO^) 7-vegyértékű alakjából alacsonyabb vegyértékű formára (pl. előnyösen 4-vegyértékűre) redukálják. Az irodalom szerint redukál ószerként aszkorbinsav, (előnyösen vas-ionok jelenlétében) sztannoklorid, nátriumbórhidrid stb. alkalmazható. Aszkorbinsav alkalmazása pl. Karrer P.: Lehrbuch der organischen Chemie, 11. kiadás (1950) 799. old. (George Thieme Verlag -Stuttgart), Ón(H)klorid alkalmazása pl. Holleman A. F. és Wiberg E.: Lehrbuch der Chemie — Anorganische Chemie, 26. és 27. kiadás (1951), 343 old. (Walter De Gruyter et Co., Berlin), Nátriumbórhidrid alkalmazása: The Merck Index, 8. kiadás (1968), 955. old. (Kiadó Merck et Co. Inc., Rahway, N. Y., USA) irodalmi helyen került ismertetésre. A generátorból nyert eluátumok és azokból előállított származékok oldatai viszonylag alacsony fajlagos térfogataktivitással rendelkeznek (Tc99m esetében 5 mCi/ml-nél és Inll3m esetében 3 mCi/ml-nél kisebb érték). Ez sztatikus szintigráfiához elegendő. Dinamikus vizsgálatokhoz, gyors funkciólefutások követéséhez és a szekvencia-szintigráfiában azonban lehetőleg kis térfogatban nagy aktivitás alkalmazására van szükség. Detektorként úgynevezett szintillációs kamerákat alkalmaznak film- vagy mágneses-szalag feljegyzésekkel és komputerrel történő kiértékeléssel kombinálva. A fenti vizsgálatokhoz legalább 10-15 mCi/ml fajlagos térfogataktivitásra van szükség. A fenti követelményeknek megfelelő készítmények előállítása mindezideig hosszadalmas és költséges eljárásokkal történt. Az alábbi módszerek voltak ismertek: 1. Nagy aktivitáskoncentrációjú (300-500 mCi) Mo99-Tc99m-generátorok alkalmazása. E generátorok frakcionált eluálás során az első napokban megfelelő, 10—15 mCi/ml fajlagos térfogataktivitású pertechnetát-eluátumokat szolgáltatnak. Minthogy azonban a pertechnetát viszonylag lassú kiürülése miatt nagyobb aktivitáskoncentrációban nem alkalmazható kedvezően, általában más származékokká alakítják tovább, melynek során hígítás következtében a fajlagos térfogataktivitás tovább csökken. A generátorok a fenti célokra viszonylag kevéssé használhatók ki, illetve a szükséges nagy aktivitáskoncentrációt biztosító generátorok nagyon költségesek. 2. Mo99/Tc99m-oldat metil-etil-ketonnal történő extrakciója, az oldószer ledesztillálása és a maradék fiziológiai konyhasó-oldatban történő feloldása (Journal of Nuclear Medecine 11, 386, 1970). E módszerek nagyon idő- és készülék-igényesek és képzett, betanított személyzet alkalmazását teszik szükségessé. A személyzet, a berendezés és a munkahely erős radioaktív szennyeződés-veszélynek van kitéve. Az eljárás tehát speciális munkahelyek létesítését teszi szükségessé. További_ hátrány, hogy e módszernél pertechnetátot kapnak. 3. Indium-eluátumokat mindezideig csak a oldószer ledesztillálásaval töményítettek be. A Inll3m izotóp rövid élettartama miatt jelentő veszteségek lépnek fel. E módszer is betanítót 5 személyzet és különleges munkahelyek létesítésé igényli. A találmányunk szerinti eljárás segítségével nag; fajlagos térfogataktivitással rendelkező injiciálhat« Tc99m és/vagy Inll3m készítmények előállításán 10 nyílik lehetőség a fenti radionuklidek alacsom fajlagos térfogataktivitású vizes oldataiból. A találmányunk szerinti eljárást az jellemzi hogy a radioaktív oldatot vízben nehezen oldhatc fémhidroxid-csapadékkal elegyítjük, a fémhidroxid 15 -csapadékot a benne feldúsult radionukliddal együt elválasztjuk és a fémmel stabil és fiziológiailaj megfelelő kelát képzésére alkalmas vegyület vize: oldatának kis térfogatában olyan körülményei között oldjuk, hogy a fentemlített kelát képződjék 20 A Tc99m és/vagy Inll3m feldúsítása a fém hidroxid-csapadékban oly módon történhet, hogy s már kicsapott fémhidroxid-csapadékot a kis fajlagos térfogataktivitású oldattal összekeverjük. Előnyöser járhatunk azonban el oly módon, hogy a fémhidr 25 oxid-csapadékot magában a kis fajlagos térfogataktivitású oldatban képezzük. A fémhidroxid-csapadék az oldattal való érintkezés után rövid idővé] (mintegy 0,01—10 perc múlva) meglepő módon a kiindulási oldat gyakorlatilag terjes aktivitását fel-30 veszi. A fémhidroxid-csapadék ily módon hordozóként szolgál. Azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti eljárás segítségével a radioaktivitás gyakorlatilag kvantitatíven visszanyerhető. A kapott injiciálható 35 készítmény előállítása során fellépő radioaktivitásveszteség a kiindulási oldat aktivitására számítva mintegy 2,5%, sőt optimális munkakörülmények betartása esetén még ennél is kisebb. A találmányunk szerinti eljárásnál fémhidroxid-40 ként Cr-III-, Yb-III-, Co-III-, Fe-II-, Fe-III-, Ca-, Mg- és Al-hidroxid alkalmazható. Előnyösen alkalmazhatunk vas-, kalcium-, magnézium- és alumíniumhidroxid-csapadékot. Eljárásunk igen előnyös foganatosítási módja szerint vashidroxid-csapadékot 45 alkalmazunk, redukálószer jelenlétében vagy anélkül. A találmányunk tárgyát képező eljárás előnyös foganatosítási módja szerint az elválasztott radionuklid-tartalmú fémhidroxid-csapadékot megfelelő 50 szervetlen és/vagy szerves sav és kelátképző szer vizes oldatának kis térfogatában oldjuk. Szervetlen savként pl. sósavat, szerves savként pl. ecetsavat alkalmazhatunk. E célra azonban olyan szerves savakat is felhasználhatunk, melyek egyúttal a 55 kelátképző szer szerepét is betöltik (pl. aszkorbinsavat, citromsavat vagy tejsavat). Kelátképző szerként előnyösen aminopolikarbonsavakat, pl. etiléndiamintetraecetsavat (EDTA), nitriltriecetsavat, di etiléntriaminpentaecetsavat, N-hidroxi-etilén-60 diamintetraecetsavat, 1,2-diamino-ciklohexán-tetraecetsavat és e savak megfelelő sóit alkalmazhatjuk. Kelátképző szerként továbbá deferoxamint, nátriumdietilditiokarbonátot, hidralazint, methisazont, 8-hidroxi-kinolint, /3-merkapto-valint, N-acetil-0-mer-65 kapto-valint, 5-amino-l-fenil-lH-tetrazolt, izoni-2